Pereputty (mibe keveredtem)

Nagyon bosszantó dolog történt. Még húsvétkor lefoglaltunk egy tengerparti kis házikót nyárra abban a faluban, ahol Z. fia (és volt felesége) él. Az apropója a dolognak az volt, hogy Z. nagyobbik lánya pont akkor jön haza a világvégéről a gyerekeivel, és legyen együtt kicsit a család, ismerje meg Boni a rokonait. Ez egy 7 ezer fős falu, amelyek a lakossága nyáron 40 ezerre duzzad; szóval abszolút, de totálisan nem az én világom. Viszont egyre inkább úgy voltam vele, főleg a magyarországi rohanós tavaszi szünet után, hogy végülis tök jó lesz két hétig semmit nem csinálni; nem sietni sehová, nem tenni meg távolságokat, a kertben reggelizni, délután olvasni, este a parton bicajozni.

A konfiguráció így nézett ki: mi lakunk a kis házban, Z. (szimpi) fia és a (fura) felesége meg a (világszép) kisfiuk a saját házukban onnan párszáz méterre. Z. volt felesége (botrányos válásuk volt) meg Z. nagyobbik lánya (tíz éve nem beszél velem), annak (papucs) férje és a (Boninál kicsit nagyobb) ikreik pedig még arrább. Arra gondoltam, hogy bevállalok én bármilyen darázsfészek szitut, ha ez Z. és Boni javát szolgálja, és feltéve, hogy lesz egy külön házunk, ahová szépen el lehet vonulni és magánéletet lehet élni.

Z. fiának fura felesége viszont a tudomásunkra adta, hogy Z. kisebbik (kritikán aluli) lányának a lánya, a 18 éves Lili is szeretne jönni, nem adulhatna nálunk?

Hú. Fordult egyet velem a világ. Én egy rokonokkal tarkított saját nyaralást szerettem volna, semmi, se semmi kedvem a nappaliban tanyát verő kamaszlányhoz, aki egyrészt legkorábban délben ébred és akit soha az életben nem láttam, hogy elpakolt volna valami is maga után. De én már egyébként egy olyan Madame vagyok, hogy a szülés óta nem szívesen megyk bele olyan szituba, ahol idegenekkel kell a WC-n oztoznom. De erről főleg nem magyarázkodom senkinek.

Rájöttem, mennyire gáz dolog valakitől olyan szivességet kérni, amit az illető nem tud visszautasítani. Mert nekem most itt két választásom van: 1) visszautasítom Lilit, és akkor én leszek a rugalmatlan és unszimpi beházasodott rokon, vagy 2) nyelek egy nagyot és abban a két hétben az évből, amit pihenésre szerettem volna szánni (és amit, basszus, száz meg száz másik helyen szívesebben eltöltöttem volna!) egy sorozatot néző, számítógépes játékozó és Facebookozó kamaszlányt fogok kerülgetni. És ismerem magam; türelmetlen és ingerült tudok lenni, a harmadik napon ki akarom majd tenni.

Sírok, komolyan, hogyan kerültem ilyen helyzetbe. Az a szomorú, hogy mindenkit megértek: Z. fiának a feleségét, amiért nem akarja, hogy náluk lakjon. Hát ki akarná? Én sem! Z. volt feleségének sincs helye a házában, amúgy meg ő meg halálosan össze van veszve a saját lányával (!), azaz Lili anyjával, évek óta (!!) nem beszélnek (!!!).

Megértem szegény Lilit is; 18 éves, az a dolga, hogy délig aludjon, én is azt tettem ennyi idősen. Mondjuk épp most fogja elcseszni az érettségijet, és ezzel együtt a továbbtanulását, de ez már nem az én dolgom. Szerencsétlen csaj, nem elég, hogy az anyja nagyon gáz, most meg egymásnak passzolják az emberek. De legfőképpen Z-t értem meg, aki csak egy konflikutusmentes időt szeretne eltölteni a gyerekeivel, és legfőbb vágya, hogy senki se orroljon senkire. Ő simán bevállalná Lilit, annak ellenére, hogy nem tudom idealizálni a kapcsolatukat: a kislány az elmúlt 3 évben csak akkor hívta fel, ha pénzre van szüksége. OK, ez sem az én dolgom.

Nagyon bánom, hogy nem vagyok az a laza nő, mint pl. LB, aki bármilyen vendéget bármikor elszállásol bármennyi időre, és ezt úgy, hogy még jól is érzi magát közben.

Én egy control freak vagyok, aki szereti, ha úgy mennek a dolgok, ahogy elképzeli. Vagy ha nem is, hát legalább addig összeszorítja a száját, amíg este haza nem ér a saját komfortzónájába.

Jaj, istenem, ehhez az egészhez így már semmi kedvem. Ebből egyszerűen már nem fogok tudni jól kijönni!