Baki

Álmomban lovagoltam. Valójában soha nem szoktam lovagolni. Az ötlet maga is teljesen idegen (és félelmetes) számomra, Bonit sem lovagoltattuk pónilovon soha, ahogy ezt kisgyerekekkel szokás. Most álmomban azonban kantáron vezettem egy szép, barna lovat, amit felnyergeltem, majd felsarkantyúztam. Valszeg a Nemzeti Múzeumban látott középkori vas sarkantyúk ihlették az álmot. Fölültem a lóra, és elkezdtem pedálozni. Sarkantyú helyett ugyanis véletlenül pedált szereltem a lóra, mint vettem észre párszáz méter után a szerencsétlen hibát. Ez meg biztos a margitszigeti Bringó Hintó miatt volt, amit úszás után béreltünk, és amiröl Boni azt állította, hogy sokkal jobb volt, mint az úszás (legközelebb inkább egyedül megyek, amíg ök bringóhintóznak).

De a ló tök kényelmes volt azzal a pedállal. Ùgy lehetett menni vele, mint azokon a holland típusú városi bicikliken. Csak kicsit zavart, hogy nem rendeltetésszerüen használom, ezért zavaromban le is szálltam róla. Olyan érzés volt, mikor az ember dél körül veszi észre, hogy kifordìtva vette fel a pólóját, és azon gondolkodik, hányan vették észre reggel óta.

Tegnap este hazaértünk. 22 órakor Boni még házi feladatot írt, és szólt, hogy ma reggel 6:30-kor ébresszük, hogy át tudja még nézni a törit, mert ma dolgozatot írtak*. Szuper, hogy ilyen lelkiismeretes, de basszus két hét szünete volt. Minden nap jeleztük neki, hogy kéne tanulnia. Megáll az eszem, hogy mindent mindig a legutolsó pillanatra hagy.

* Azt állította, hogy a régens herceg definícióját a Piszkos Fred, a kapitány c. könyvnek köszönhetöen tudta, amit most olvasok föl neki. Örültem, hogy bebizonyítottam neki a magyar irodalom hasznosságát!

Szerintetek mit csinál ez a nő?

Nagyon vicces ezt a jellegzetesen mai mozdulatot egy 17. századi festményen viszontlátni a Magyar Nemzeti Múzeumban! 

Árak

Le vagyunk döbbenve az árakon. Eddig nem nagyon olvastam magyar médiát (majd mostantól, talán!), de egyszer azt írta a Le Monde, hogy Mo-on a Covid óta az infláció elérte az 50%-ot.

Nem is forintban sokkolnak az árak. Pl. simán kifizetem a piacon a hétezer-valamennyi forintot a kis eperért, áfonyáért, dióért, paprikáért. De amikor átszámolom euróba: te jó ég! Ez húsz euró!

A Palatinusba kettőnknek a belépő 16 euró!!

Barátnőm pont fordítva sokkolódik, amikor hazalátogat: a forinton van ledöbbenve, valutában átszámolva nem annyira. Pedig ő sem forintban kapja a fizuját abban az országban, ahol él, és külföldön ő sem számítja át az árakat forintra. 

Fotón (semmi köze a poszthoz): mamám töltött paprikája, mmmmm.

Budapest

Ezen a héten Mo-on vagyunk. Gondterhelten és stresszesen jöttem, mert a papám már a múlt héten is fogadott ablakosokat, és fény derült pár óriási és áthidalhatatlan nehézségre. Tegnap ismét eljött kettő mesterember, egymás után, és egybehangzóan kijelentették, hogy nincs itt semmi nehézség. Kikapják a régi ablakokat, hopp, beteszik az újakat, ennyi! Nagyon meggyőzőek voltak mindketten. Kár, hogy egy konkrét kérdésben egymásnak ellentmondtak. (??) 

Az egyik pasi egyébként többször is említette, hogy termékeiket szupportálják. Belegondoltam, hogy amikor fordítóként találkozom ezzel a szóval (to support), micsoda akrobatikus mutatványokot végzek, hogy úgy adjam vissza a szó jelentését, hogy választékos és magyaros is legyen egyben! Azt hiszem, nem fogok ennyit erőlködni, ha ez itthon ennyire bevett kifejezés. Egy gonddal kevesebb!

Voltunk bankban is, Z. bankszámláját intézni, na, az elképesztő volt, majdnem elküldtek minket a francba a Bevándorlási Hivatalba. Míg egy a szomszéd asztalnál ülő ügyintéző át nem szólt, hogy hová kell kattintani. Ezzel meg is oldódott a dolog és nem kényszerültünk hosszas adminisztratív tortúrába, huhhh.

Vicces volt tegnap este, amikor Boni a kádban fürdött, és óbégatott nekem, hogy mama, add ide a gödröt!!! Bementem, es Boni rámutatott a régi vizes játékai közül (amik a fürdőszobában vannak felhalmozva) egy vödörre. De nem esett le neki, és többször is elismételte, hogy a gödröt kéri. Megállapítottuk, hogy forma tekintetében tényleg van hasonlóság a két szó jelentése között (a tárgyak alakja). Hát még hangtanilag: gödör-vödör. Érthető, hogy összekeverte, talán tavaly nyáron használta utoljára a két szót. 

Jelszavakról

Kérdezte a barátnőm, hogyan lehetséges, hogy a Magyar Péter pártja neve pont az, mint a cipőmé? Így jutottunk el el két jelszóhoz: tisztelet és szabadság. A barátnőm helyeslően megjegyezte, hogy a tisztelet tök jó, sőt, jobb, mint a testvériség, ami a francia hármas jelszó egyike (a szabadság és az egyenlőség mellett).

Nekem sem tetszik egyébként a testvériség, mert míg a másik kettő jogi kategória, addig a testvériség  megfoghatatlan. Mert mit jelent ez pontosan: barátságot, egyetértést, szolidalitást? De hát ezek nem várhatóak el senkitől, ezeket nem lehet parancsszóra teljesíteni. De lehet, hogy egyszerűen csak egoista vagyok. Még a toleranciát is szívesebben látnám a jelszók között, mint ezt.

De a barátnőm folytatta: igen, a testvériség (ami franciául: fraternité, a frère, fivér szóbol származik) hímsoviniszta szó, és kirekeszti a nőket. Ez tök érdekes álláspont, és indo-európaiként (a barátnőm német) lehet, hogy sértő. De magyarként nem tudok vele egyetérteni, bár próbálok toleránsan hozzáálni ehhez az elvakult véleményéhez. Nekünk semleges, mindkét nemet lefedő, politikailag korrakt szavunk van a testvériségre, mégsem mondhatnánk, hogy mi, magyarok testvériesebbek voltunk vagy vagyunk a franciáknál (jelentsen bármit is a szó). Most hirtelen nem találok példát arra, amikor egy szó eredete miatt megkérdőjelezném magának a szónak a jelentését.

Vajon eljutnak-e egyszer odáig a feministák, hogy a francia hármas jelszót módosítani kelljen? Kíváncsi vagyok. Az már tény, hogy ma Franciaországban a kizárólag az általános (univerzális) hímnemet használni sértő, ha mindenkihez szólunk. Tehát pl. a rádióban nem azt mondják, hogy Cher auditeurs!, hanem: Chers auditeurs et auditrices! 

Magyarul mindkettő: Kedves hallgatók!

Tök jó, hogy Mo-on legalább ebből nincs vita!

Kétnyelvű családban

Elhangzott magyarul (zöld) és franciául (sárga):

Én: – Jól láttam, hogy Raphaёlnek el van törve a karja?! 

Boni: – Igen! Harmadszor!

Én: – Jaj, szegény.. de mi történt?

Boni: – És ugyanaz a karja harmadszor!

Én: – Nem mondod!

Z: – Láttad, Tamko, hogy Raphaёlnek el van törve a karja?

Én: – Igen! 

Boni: – És megint atlétika közben törte el!

Z: – Szegény gyerek, már másodszor!

Én és Boni: – HARMADSZOR!! 

Boni: – Ugyanazt a gátat ugrotta át!

Én: – Basszus... ugye Raphaёl balkezes? A bal kezét törte el?

Z:  – De hogy törte el?

Én: – Atlétika közben.. pont erről beszélünk Bonival.

Boni: – Nem, a jobbat!

Z: – És melyik karját törte el?

Én: – Hát én azt nem ugornám azt át még egyszer!! Szegény!

Boni: – A jobbat! Megint! Mindig azt szokta!

Én: – Basszus, azért veszélyes lehet ez az atlétika..

Z: – Vigyázni kell az atlétikán... 

 

Nálunk Z. mindig le van maradva egy kicsit, és gyakran ismételgetjük ugyanazt, mint valami papagájok. Fárasztó és még ennyi év után is fura. Fogalmam sincs, hogyan csinálják mások ugyanezt, de nagyon ritkán olvasok (akár könyvben, akár blogban) hasonló nehézségekről*, amelyek röviden összefoglalva: 

 

💥Minden kommunikáció olyan bonyolult! 💥

 

* Vagy egy másik, tipikus párbeszédünk:

– Boni, csináljak rebarbarás sütit?

– Re.. barbara?! Az mi?!

– Rhubarbe.

– Ja! Ok, csinálj! 

Ma, Franciaországban...

... annyira jó volt magyarnak lenni! Reménysugárként világítani ebben a polarizálódott, populista, dezinformált, kiszámíthatatlan és háborús világban! És ez nem csak valamiféle halvány reménysugár, hanem fényes és ragyogó és egyértelmű és sziklaszilárd kétharmad. Világos üzenet a korrupció, a hazugság, a gyűlöletbeszéd és az uszítás ellen! 

A múltkor a közértben mondta egy pasi, hogy jó lenne, ha a magyarok példát mutatnának a franciáknak ezen a vasárnapi választáson. És példát mutattunk!!

A Le Monde mai címlapja: „Orbán bukása után Magyarország visszatér Európába”

 Másnap (április 14.), főcím: „Magyar már az Orbán-rezsim utáni időszakot körvonalazza”