Genetika

Két napja csak a Down-szindrómáról lehet hallani a rádióban. Kifejlesztették, és Franciaországban épp most engedélyezték azt a vizsgálatot, amelynek segítségével egy vérvizsgálatból 100%-os biztonsággal és 0 kockázattal meg lehet állapítani, hogy a magzat hordozza-e a betegséget. Nem néztem utána, de talán más genetikai betegséget is ki lehet így szűrni, hiszen a vizsgálat a gyerek DNS-ének szekvenálásával történik.

Ez nem jelenti persze azt, hogy a vizsgálat már holnap elérhető lesz. Most még csak engedélyezték, ami már nagy szó: sokan ugyanis az abortuszok ugrásszerű megnövekedésétől vagy a személyi jogok megsértésétől tartanak. És állítólag baromi drága egy ilyen teszt (1200 eurót hallottam), úgyhogy szisztematikus, mindenkire kiterjedő szűrésről az elején szó sem lehet.

Azért írom mindezt le, mert ezen a héten amúgy is folyamatosan a magzatvíz-vizsgálaton jár az eszem. Hogy csináltassuk-e meg, vagy sem. Amikor elmúltam 30 éves, arra gondoltam, ha valaha is teherbe esem, mindenképpen kérni fogom a vizsgálatot. Azt még akkor ugye nem tudtam, hogy a terhességre majdnem 3 évet fogunk várni, és a statisztikák szerint a vetélés kockázata a vizsgálat után 1%.

Ha nem csináltatjuk meg, egész végig azon fogok izgulni, hogy egészséges-e a gyerek. Persze tudom, hogy adódhatnak más, ki nem szűrhető problémák is, de ebben a tekintetben azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy miért ne biztosítsuk be magunkat az ellen, ami ellen lehetséges.

Mindig is azt hittem, hogy Z. ellenezne egy esetleges abortuszt, de most, hogy beszélgettünk erről, az ellenkezőjéről győződtem meg. Embere válogatja, hogy ki tud/mer/képes bevállalni egy beteg babát. A rádióban egy nő felháborodottan nyilatkozott az új vizsgálat kapcsán: ő megtartotta volna a magzatát akkor is, ha Down-szindrómás. Szerintem ez egy meddő vita, nem is érdemes belemenni. Hogy ki mit csinált volna, ha… ezt úgysem tudjuk meg soha. Nem mintha kételkednék a nő meggyőződésében. De nagyon könnyű egészséges gyerekekkel, páholyban ülve, hányavetin nyilatkozgatni.

Ha megcsináltatjuk a magzatvíz-vizsgálatot, az azt jelenti, hogy inkább vállalom, hogy elmenjen egy egészséges baba, minthogy beteg gyerekem szülessen. Innen tekintve ez nagyon önzően hangzik. Félelmetes kijelentés! Pár éve amúgy a kezembe került egy szuper könyv: a genetikai rendellenességekről szólt. Akkor értettem meg igazán a kromoszóma, gének, DNS, mutáció, árva betegségek stb. fogalmát. Annyira jól volt megírva, olyan érdekesen mesélte el a szerző az alapfogalmakat, hogy sajnos kétszer is elolvastam és nagyon jól emlékszem a bemutatott esetekre is. Nem tudom, mikor fogom tudni újból a kezembe venni ezt a könyvet, most gondolni sem igen akarok rá*.

Jövő héten mindenesetre beszélünk a dokival. Nem mintha ebben a döntésben bárki is segíteni tudna.

* Pedig mennyire elképesztően érdekes tudományterület! Vannak pl. olyan betegségek, amelyekből csak 200 van az egész világon. Micsoda segítség lehet ezekben az esetekben az internet!

Öndiagnózis és betegszabi

A héten a barnázás szinte teljesen elmúlt, amiből végleg levontam azt a következtetést (két előfordulást véve alapul), hogy akkor (és azért) jön elő, ha (mert) dolgozom. Mert dolgozom, tehát ülök. Hiába ültem tényleg csak a legszükségesebbet, úgy látszik, az is túl sok. Viszont miután ezt így átgondoltam, jól elment a kedvem attól, hogy további ülésekkel megint előidézzek holmi vérzéseket, aminek úgyis csak újabb betegszabi lenne a következménye.

Már talán tudjátok, hová szeretnék kilyukadni. Szóval arra gondoltam, preventív jelleggel a jövő héten is itthon maradok. Tegnap fel is hívtam a dokit, hogy előterjesszem neki a teóriámat. Arra is felkészültem, hogy esetleg konokul a háziorvosomhoz fordulok, ha a nőgyógyász mégsem engedélyezné a hosszabbítást. Erre nem volt szükség, szinte alig hallgatott végig (értette-e vajon, hogy mit akartam mondani?), már vágta is rá, hogy persze, jöjjön csak be Z. a papírért, kiír ő szívesen.

Egyébként én soha nem éltem vissza a betegszabikkal, és szerintem most sem ezt teszem. Oké, hogy ez az én különbejáratú diagnózisom, de néha az ember jobban ismeri a saját testét, mint amennyi tudomány van az orvosok tarsolyában.

Remélem, hétfőn megjön a fonal is, amit interneten rendeltem, hogy babatakarót kössek… Utoljára 18 éve volt a kezemben kötőtű, reméljük a legjobbakat. De érzem, hogy a szobafogság és a You Tube csodákra lesz képes!

Jó tanácsok

Egyszer a szüleimmel babanézőben voltunk ismerősöknél. Noha gyerek voltam még, két dologra tökéletesen emlékszem: az egyik, hogy beszélgetés közben kiderült, a baba nehezen tudja kiszívni a tejet a cumisüvegből, és ezért folyamatosan elfárad. A másik pedig a szüleim reakciója, miután eljöttünk a családtól:

Mamám: Jaaaj, rémes!
Papám: Ugye??? ÚGY megmondtam volna!
Mamám: Ne is mondd. Belőlem is kikívánkozott.
Én: Mi??
Mamám & papám: Hát hogy kereszt alakban kell bevágni a cumi végét!!!
Én: De…hát miért nem mondtátok meg?!
Mamám: Azért, mert amikor te voltál kisbaba, annyi kéretlen jótanácsot kaptunk mindenkitől, hogy megfogadtuk: mi soha nem fogjuk ezzel gyötörni a fiatal szülőket.

Jelentem, már értem őket! Ismerős a jelenség. Mert nem csak a gyerekneveléshez ért mindenki, hanem a terhességről is mindenkinek megvannak a határozott meggyőződései. A környezetem pedig (jóindulatúan, de) úgy gondolja, hogy feltétlenül meg kell osztania velem a véleményét, mert nyilvánvalóan nem úgy csinálom ezt a terhességesdit, mint ahogy kellene. Válogatás:

-          Ne görcsölj annyit! Fura ezt olyan valakinek mondani, aki már a teherbeesésnél is megkapta, hogy a meddőség lelki eredetű. Pedig egyszer már igazam lett, akkor most miért nem görcsölhetnék rá úgy, ahogy szeretnék? És különben is, hogy kapcsoljam ki a görcsölést (ha mondjuk ki szeretném kapcsolni)?

-          Tök hülyeség félni a toxoplazmózistól és a terhességi diabétesztől, az ember nem kap el minden betegséget! Ezt ma írta FB-on az egyik barátnőm. Azzal érvelt, hogy a húga bárányhimlőt kapott el a terhessége alatt, és mégsem lett a gyereknek semmi baja. Logikus, hogy akkor az én gyerekem is megúszná a toxoplazmózist…

-          Meg fogod bánni, ha nem kérdezed meg a nemét! Mert az illető barátnő (egy másik) húga megbánta. Nyilván akkor én is meg fogom!

-          Te jó ég, nehogy Almának hívjátok, ha kislány lesz! Úgy vettem észre, az utónév-téma bármilyen társaságban, bármikor indulatokat vált ki. El lehet titkolni a születendő gyerek nevét 9 hónapig??

-          Nekem ez NAGYON fura, hogy nem mondtad még el a szüleidnek! Sem a kollégáimnak, sem a távolabbi körnek sem egyébként. Még nincs itt az ideje! És különben is… bele sem merek gondolni, miket fogok még hallani, ha mindenki tudja majd!

7 dolog, amit még a terhesség alatt meg szeretnék (kellene) csinálni

1) Olvasni

Utána nem lesz időm, ugye? Az elmúlt évek során kb. 40 könyv gyűlt össze a könyvespolcomon, amelyeket még nem olvastam. Először is ki kellene végeznem azokat, amelyeket ajándékba kaptam, és amelyekről az ajándékozók várják a recenziót. Ilyen pl. Háy János Gyerek c. könyve, fogalmam sincs, miről szólhat, de a címe.., hogy is mondjam, tetszik. Aztán vannak azok, amelyeket én vásároltam magamnak réges-rég, pl. a Don Quijote, vagy a Marco Polo utazásai, mindegyik nagyobb falat, jó lenne ezeket is végre már a kezembe venni. És persze olvasnom kellene babás könyveket is, kedvem van pl. újraolvasni a Gyermeklélektant Mérei Ferenctől (de vajon hová tettem?).

2) Megvarrni a takarót a húgomnak

Még legalább 50 óra szöszmötölős munka van benne. A baj csak az, hogy noha megkérdeztük a dokit a terhesség alatti varrógép-használat veszélyeiről és kockázatairól, nem emlékszünk a válaszára. Pontosabban két különböző válaszra emlékszünk. Ciki vagy nem ciki: újra fel kell tennünk a kérdést.

3) Szemüvegkeretet kiválasztani

Ha ezt a feladatot gyerek nélkül évek óta nem tudtam abszolválni, hogy menne ez egy kisbabával? Régóta keresem ugyanis Álmaim Szemüvegkeretét, ami modern, csini és vagány egyben, jól is áll, egyszóval: ami én vagyok. Sajnos mindig idő előtt feladom, és ezért kontaktlencsére fanyalodom, vagy pedig felteszem a vízözön előtti bölcsészszemüvegemet (bölcsész-szemüvegemet?).

4) Új receptekből főzni

Gasztroblogok és szakácskönyvek nagy olvasója vagyok. Sajnos a rajongásom csak az elméleti szintig terjed. Megcsodálom a szép képeket, néha írok egy-egy bevásárlólistát is, aztán valahogy mindig elfelejtődik az egész és főzöm azt a bevált 10-15 ételt, amiket megszoktunk és szeretünk. Szóval a célkitűzésem: mondjuk három új recepttel bővíteni a repertoárt.

5) Dűlőre jutni a bútorossal

Jaj, pedig erre legszívesebben nem is gondolnék. Konfliktuskerülő vagyok és különben is, a stressz árt a magzatnak. Pedig valamit tenni kellene. Egyrészt kiköszörülni a csorbát, visszaszerezni a pénzt és/vagy bebútorozni a pesti lakást. Vagy elfogadni az elfogadhatatlant: hogy nem lehet tenni semmit.

6) Londonba elmenni

Ez is egy folyamatosan aktuális projekt. Régebben nem volt pénzem rá, aztán amikor lett, hirtelen minden sokkal érdekesebbnek tűnt Londonnál (valszeg túl közel van). Aztán meg a lelki diszpozíció hiányzott: októbertől májusig mindig azt mondogattuk, hogy rossz az idő, júniustól szeptemberig pedig hogy túl sok a turista, és hogy különben is, egy hétvégére nem érdemes. Viszont egyszer át kellett szállnom Londonban: a King's Cross-ról a Paddingtonig mentem a föld alatt, és azóta nagyon frusztrált vagyok. Vajon milyen lehet a föld fölött?!

7) Digitális képeket kinyomtatni és albumot készíteni

Jaj, ez egy mumus. 2006-ig van albumom, utána már minden csak a számítógépen meg a Picasán. Az albumokat szeretem nézegetni, a számítógépet viszont emiatt külön nem szoktam kinyitni. Meg különben is, a fényképalbumra alapos filozófiai okom van: szeretem, ha sorakoznak a polcon a konkrét, megfogható tárgyak. Én még nem a virtuális világ gyermeke vagyok. Erről jut eszembe: az e-mailváltásaim egy részét pedig ki kellene nyomtatnom...

Jól uraljuk mániáinkat

Eddig a biocuccokról is azt gondoltam nagy vonalakban, mint a környezetvédelemről: úri huncutság unatkozó középosztály számára. Hóbort, amiből cégek ezrei gazdagodnak meg. Drága divat, ami majd elmúlik, amikor kiderül egy-két dolog. Például az, hogy a biocuccok is a tömegtársdalom termékei, profitorientált vállalkozásokkal a háttérben.

Még mindig ezt gondolom, de a héten meginogtam és majdnem átálltam. Úgy kezdődött, hogy Z. írt egy sms-t, hogy semmiképp se használjam többet a popsitörlőt. (Hehe, mi babákank való popsitörlőt használunk, most lebuktam.) Kiderült ugyanis, hogy a benne lévő anyag (phénoxyethanol) veszélyes a babákra. Innen már csak egy ugrás volt az a gondolat, hogy akkor az embriókra is veszélyes lehet… Kidobtam tehát a popsitörlő kendőket, és még egy csomó kézkrémet is, mert abban is volt.

Aztán valamelyik nap minden órában bemondták a hírekben, hogy a terhes nők ne egyenek konzervélelmiszereket. Ez azért durva, nem? Ezt már nem én ötlöttem ki, ez nem feltételezés, meg hipotézis, ez már komoly felszólítás. Az történt, hogy most meg a biszfenol A nevű összetevőről mutatták ki, hogy veszélyes a magzatra. Ilyen kemikália van többek között a vásárlói blokkokban (on?), és állítólag emiatt a terhes pénztárosok nagy veszélynek vannak kitéve.

Már láttam magam lelki szemeimmel bioüzletek pultjai között kóricálni, kezemben csökevényes citromokkal és paradicsommal, kosaramban méregdrága biomosóporral, ami majd nem viszi ki a koszt stb., stb. Sőt, már arra gondoltam, szappant fogok főzni! És olivaolajjal testápolni!

Aztán pont ezen a héten voltam a bőrgyógyásznál anyajegyeket nézettetni, és akkor egy füst alatt már ezekre a félelmeimre is rákérdeztem. A popsitörtő babáknak tényleg nem ajánlott, de terhes nőknél állítólag nem gond. Azt mondta, használjam a józan eszemet, és noha én is mindig ezt a vonalat képviseltem bioügyben, jól esett a megerősítés. Végre valami, amit lazán fogok kezelni a terhesség alatt!

Jól fog jönni, mert jó bő egyhetes kihagyás után szombat reggel újrakezdődött a barnázás. A dokihoz ennek megfelelően megint tök idegesen mentünk el. Szerencsére minden rendben volt, most manó formájú volt a baba, szerintem iszonyú cuki volt, ahogy a kis kezecskéit az arca elé tette, meg mozgatta a lábacskáit... 34 mm, és még mindig nem látszik semmi a hasamon, hihetetlen!

Dumas-ügyben sem kell aggódnom: megint kiírt egy hétre a vérzés miatt, úgyhogy lesz időm befejezni...

Kegyencnők és kelepcék

Z. szokta mondani, hogy olvassak már végre valami normális könyvet is. Ilyenkor arra céloz, hogy a kortárs magyar meg francia irodalom sok képviselőjét 50 év múlva már senki sem fogja számon tartani, tehát ezeket nem is érdemes elolvasni. Szerinte egy olvasmány legyen szépen megírt, klasszikus darab, minimum a 19. századból, témája pedig legyen lehetőleg a francia történelem egy-egy érdekes epizódja.

Na most arra nem térek ki, mi a véleményem a kortárs-klasszikus ilyen szembeállításáról, meg hogy ki miért és mit szeret olvasni és miért pont azt. A lényeg, hogy miután múlt hétvégén becsődölt a varrási kísérletem, úgy éreztem, engem most pont egy ilyen beszippantós történelmi regény menthet meg az unalomtól.

Erre a pillanatra várt (hónapok óta) a könyvespolcomon Alexandre Dumas Joseph Balsamo című, 1400 oldalas regénye. Nagyon szkeptikusan kezdtem hozzá, ami kár volt: azóta sem tudom letenni. Pár napja még biztosra vettem, mivel minden jel erre utalt, hogy a könyv végén eljutunk a francia forradalomig. Most, hogy a könyv felénél járok, és Mária Antoinette Strasbourgból csak Saint-Denis-ig jutott el a hintaján (jó, ez beletellett pár napba, volt vihar, kitérő, ünneplő sokaság stb.), nos, most már nem vagyok benne biztos, hová is akar kilyukadni a könyv.

Mindenesetre a cselekmény nagyon fordulatos és több szálon fut: belepillantunk XV. Lajos udvarába (rajzoltam családfát is), Jean-Jacques Rousseau házába, megtudjuk, hogyan éltek a földönfutók, van benne szerelmi szál is, megjelennek a szabadkőművesek* és a filozófusok. Sajna még egy varázsló is szerepel benne, pontosabban ő a regény főszereplője, vagy valami olyasmi, hiszen Joseph Balsamo-ról van szó.

Azért sajna, mert nem szeretem a természetfölötti történeteket, kivéve, ha jól van megírva és hiteles. Szóval ha megjelenik a könyvben ez a Joseph, mindig azt vizsgálom, történik-e valami zavaros, mondjuk kizárják egy kolostorból és nem tud bemenni vagy elfogy a pénze (ami hülyeség lenne, mert miért nem varázsolja be magát vagy miért nem varázsol pénzt..??).

Eddig eléggé logikusnak tűnik minden, de résen vagyok!

* Pont ma hallottam a rádióban, hogy bizonyos vélekedések szerint a francia forradalmat a szabadkőművesek készítették elő és vitték véghez.

Nem kockáztatunk!

Azt mondta a doki (meg a könyvem) (meg a barátnőim), hogy a toxoplazmózist úgy lehet elkerülni, hogy az ember jól megmossa a gyümölcsöt-zöldséget. Na, én kétszer mosok meg minden esetlegesen fertőzött élelmiszert, egy mosás nem mosás! A kettő között pedig ecetben áztatom őket. De még így is úgy érzem, veszélyesen élek, mert Z. szerint egyszerűen inkább ne is egyek nyers cuccokat...

A mosogatógépem nem mos túl jól, sokszor benne maradnak a trutyik az edényekben, amelyeket persze eddig is utólagosan elmostunk. De hirtelen belénk villant a felismerés: lehet, hogy a gép nem öblíti le a mosószert sem, amiről pedig tudható, hogy halálos kemikália, főleg egy kis embrióra nézve?? A biztonság kedvéért most minden mosás után újra leöblítem az edényeket, kézzel. Időm mondjuk van...

Z. szerint a legjobb, ha fel sem kelek az ágyból, akkor nem lehet semmi gond. A doki is azt mondta: pihennem kell. Hát, már nagyon unom a pihenést, ezért a hétvégén elhatároztam, ha már szobafogságra vagyok ítélve, legalább hasznosan fogom eltölteni az időmet és megvarrom a húgom szülinapi ajándékát (egy takarót). Éppen, hogy odaültem a géphez és feltekertem a cérnát, amikor Z. meglátott, odajött, vizsgálódott egy darabig, majd aggódva megkérdezte: Nem remegtet téged ez a varrógép?! Be kellett látnom, hogy de, a varrás is veszélyes tevékenység, úgyhogy szépen elcsomagoltam a gépet és visszafeküdtem az ágyba.

Tudom, én is irigylem a saját problémáimat!