2018. június 1., péntek

Emlék

Kérdezgettem a húgomat, emlékszik-e ő is ilyesmire, de nem. Pedig biztosan nem álmodtam. Úgy emlékszem többször történt, de az is lehet hogy egyszer, csak nagyon megmaradt (hogy a franca ne maradt volna); de emlékszem, mindig is világosan élt bennem ez az emlék, hogy gyerekkoromban az én kedves, jószívű és önfeláldozó anyukám azt mondta, hogy mivel nagyon rosszul viselkedtem (ez gondolom max. annyit jelentett, hogy összefirkáltam egy könyvet, vagy nem mentem el időben fürödni; ja nem, egyszer egymás haját is levágtuk a húgommal, illetve bogáncsot tettünk bele korona gyanánt), szóval azt mondta, el kell hogy vigyen a javítóintézetbe, és ezentúl ott fogok élni.

Amikor erre gondolok, rögtön mentegetem az anyámat: fiatal volt (még nem volt 30), fáradt, sokat dolgozott, semmi magánélete nem volt a két gyerek, a munka és a háztartás mellet, na meg aztán semmi de semmi érzéke nincs, és soha nem is volt az emberekhez, gyerekekhez, az emberi kapcsolatok sokszínűségéhez és komplexitásához. Az is lehet, hogy csak egyszer mondta, bár emlékeim szerint, és ez volt a legdurvább, legijesztőbb, nem kapcsolódott a kijelentéshez veszekedés, felindulás; tárgyilagosan jelentette be, mintha maga is sajnálná az egészet, de hát... ez van, nyilván nem lehet egy fedél alatt élni valakivel, aki ennyi rosszaságot követ el. Rimánkodtam, ígérgettem fűt-fát, jóviselkedést, örök szófogadást. Sokára esett le, hogy ez az egész nem lehet igaz. Mostanában döbbenek rá, hogy a mamám eszköztelennek érezhette magát, hát mérgében ezt találta ki. Az akaratos ovis és a fárad szülő kominációja szülhet nehéz helyzeteket (eufémizmus).

Tulajdonképpen az a fura, hogy ez az emlék csak egy az összes többi, jó és rossz emlékeim sorában. Amikor ezt a minap így végiggondoltam, nem bírtam tovább. Felhívtam a mamámat és nekiszegeztem a kérdést, hiszen azóta se beszéltük meg, ő nem magyarázkodott, nem kért bocsánatot: Mondtad vagy sem, hogy javítóintézetbe küldesz?

A mamám nagyot nevettet, és teljesen őszintén, vidáman, gondolkodás nélkül rávágta, hogy úristen, dehogy, ilyen durva dolgot ő soha nem mondott, sőt, azt is hozzátette, hogy én mindig is jó gyerek voltam. De hogy egyszer hallotta (és vele együtt én is), hogy a szomszéd nő javítóintézettel fenyegette a kislányait. Talán azt értettem félre.

Szóval, basszus. Nem elég, hogy annyi mindent lehet rosszul csinálni, annyi mindent visszaszívna, aennyi mindent máshogy, józanabbul, higgadtabban, lazábban csinálna az ember, ha tudna. De ezek után a gyerek még olyasvalami is hurcol egy életen keresztül, ami meg sem történt?!

23 megjegyzés:

  1. Akkoriban, mármint a mi gyerekkorunkban nagyon gyakori volt a fenyegetés ezzel és egyéb ilyesmivel is :( nekünk anyukának sosem mondott ilyet még azt sem hogy itthagy valahil, de más szülőktől nagyon sokszor hallottam. És a butanagymamam nekem is sokszor mondta, hogy elvisznek a cigányok, vagy a házmester vagy egyszerűen csak azt hogy megmondlak apadnak, aztán szorulsz! Pedig akkora barbarsag!

    VálaszTörlés
  2. Minket fenyegettek ezzel a szoveggel, de gondolom, mert tudtuk, h ugyse igaz, nem vettuk fel.

    VálaszTörlés
  3. Na jól nézek ki! NEKTEK mondták és ÉN éreztem magam szarul miatta :-)

    VálaszTörlés
  4. Nekem azt mondta egyszer anyukam, hogy kiraknak az autobol es az utszelen hagynak es ez engem nagyon sokaig nyomasztott. Pedig en aztan nagyon jokislany voltam - tulsagosan is! Szerintem az anyukak nem erzik ezeknek a szavaknak a sulyat vagy csak minden gyerek mas. Van aki mar akkor se naiv! :)

    VálaszTörlés
  5. Ez a frázis nekem is nagyon ismerős, pedig ha jól tudom, én szemtelenül fiatal(abb) vagyok... Én egy óriási büntetés-traumára emlékszem általános iskolás koromból, ami tulajdonképpen egy beváltott fenyegetés volt: "Kislányom, ha (nem) ....sz [insert állítmány], nem megyünk a hétvégén korizni!", és egyszer csak tényleg így lett, én meg máig emlékszem, milyen keservesen sírtam és milyen cudarul éreztem magam. Más fenyegetés nem jut eszembe, pedig biztos volt.

    VálaszTörlés
  6. Autóból kirakás: ez az, ami tényleg könnyen kicsúszhat az ember száján... mi pl. azt szoktuk mondani a játszótérről hatökörrel sem elvontatható Bonit, hogy akkor megyünk haza nélküle. Tök hülyeség, mert úgyis tudja, hogy nem megyünk. Még szokta is mondani, hogy "olyan nincs, hogy egy gyereket egyedül hagy valaki"!

    Vera: na, én pl. ezt tökre nem sorolom a durva dolgok közé! Nálunk ilyenből sok van, és tudja is a szabályokat Boni: ha X, akkor Y, készpasz. Igaz, hogy szülőként tök nehéz beváltani a fenyegetést, de hát különben...

    VálaszTörlés
  7. Nem szeretem edesanyad nyirni, de tartok tole az anyukaknak van valami termeszetes blokkolo kepesseguk, ami reven az agyukbol kitoljak az altaluk esetleg elkovetett meltatlan dolgokat. Az en anyam kamasz koromban ugy 16-18 evesen vagott hozzam szornyu dolgokat. Pl " te sosem fogsz kelleni senkinek mert csunya vagy es rossz a termeszeted" (-teljesen egeszseges volt a fejlodo kamasz lelkivilagnak) Szoval mar kamasz voltam es tutira emlekszem ezekre a mondatokra ma is. Egy par eve rakerdeztem, s az anyam is teljesen oszinte dobbenettel valaszolt, hogy o ilyet sosem mondott.

    VálaszTörlés
  8. Sajna már soha nem tudjuk meg, ki emlékszik jól... tény, hogy világos emlékeim vannak a saját érzéseimről - de ovis voltam.

    (írtad már egyszer ezt a mamádról, emlékszem, Döbbenetes. Húgomnak, amikor otthagyta az előző pasiját, azt mondta a mamám, merő jóindulatból, hogy "butaság volt, nála jobbat nem fogsz találni" :))))

    VálaszTörlés
  9. Hát... én egészen más korosztály vagyok, de engem is ijesztgettek a javítóintézettel, szerintem ennek több évtizednyi hagyománya volt.
    Egyébként én is úgy sejtem, hogy a szülőknek ez kicsúszott a száján, de annyira nem gondolták komolyan, hogy később törölte az emlékezetük. A miénk meg nem.

    VálaszTörlés
  10. Az ilyen odaadlak a vagy elvisz a rendőr/cigány az én emlékeimben is él, nem saját élményként, hanem hogy ez divat volt - és másik oldalról is nagyon segítőkész gesztusnak számított, hogy ha egy rakoncátlan, szófogadtalan, síró, stb. gyereket látott valaki,, lelkesen a szülő segítségére siettett, miszerint: "Gyere csak a nénivel, anyuka ugye nem kell már ez a rosszalkodó (esetleg: rossz) gyerek, majd én hazaviszem inkább..."

    VálaszTörlés
  11. Emlékeimben van ilyen félig játékos ijesztgetés nagynéném férje részéről (akitől nem féltünk egyébként: nagyon szelíd ember volt): "Ha rosszalkodtok (öcsémmel), elvisznek a kocsikenőcs-gyárba!" Máig is titokzatos rendeltetés számomra. Esetleg: "Becsuklak a sublótfiókba!" Egészen kicsik voltunk...

    VálaszTörlés
  12. Velem apam "viccelodott" folyton, hogy elcserel egy rekesz sorert a Jozsi bacsival. Aztan egyszer, amikor tenyleg volt valami dolga (csak nekem nem szolt), es valoban Jozsi bacsira kellett biznia, amig elintezik, engem abban a hitben hagytak, hogy most aztan kesz, el lettem cserelve. Mindezt ugy, hogy nem is csinaltam elotte semmi rosszat. Kibaszott trauma ez is, nem ertem az ilyen erzelmi korcs szuloket, hogy olyan nehez lett volna szeretni a gyerekeiket, es nem halalra ijesztegetni? Rohadtul nem mentseg, hogy fiatalok voltak meg faradtak.
    Ne haragudj Tamko, a blogod alapjan te egy nagyon kedves, hatalmas szivu csaj vagy, de amiket a szuleidrol irsz folyton, azoktol egnek all a hajam, es csodallak, hogy a jo lelkeddel mindig talalsz valami mentseget szamukra. Nem lehetett/lehet konnyu neked.

    VálaszTörlés
  13. Hát ez a sok szörnyű szülő.
    Érdekes nálunk a tesómnak voltak ilyen rettenetes szülei, nekem nem.
    Valószínű embertípus kérdése.
    Sosem tenném meg a gyerekemmel, hogy csak azért mert rosszalkodik elmarad valami előre tervezett és nagyon várt program. Viszont simán kiabálok vele. Ő meg velem egész nap.

    VálaszTörlés
  14. Az en anyam nem emlekszik, hogy egyszer elvert a nagy bogracshoz valo fakanallal, megpedig ugy, hogy felemelte a ket labam es fejjel lefele logatott. Mert a kanapen fetrengtem, mikor 10x szolt, hogy menjek furodni. Kb 8-10 eves voltam, tudom hogy megtortent, szerinte nem igaz..

    VálaszTörlés
  15. Ezek tenyleg olyan borzaszto tortenetek hogy szerintem ha barmelyikotok anyukaja megkapta volna AZ en gyerekemet par even belul megolte volna. Ahol a kanapen fetrengesert veres jar...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amugy valoszinuleg tenyleg igy van. Apammal nem is merem egyedul hagyni a gyerekeket. (Nem azert, mert megolne oket, de en azert is kaptam verest, ha epp rossz napja volt, es logott a cipofuzom, igy nem tudom, az unokakkal milyen lenne, ha mondjuk harom napig neki kene fegyelmeznie oket.)

      Törlés
    2. Vagy pedig a te gyereked is nagyon gyorsan megtanulta volna egy ilyen szulovel, hogy ha eletben szeretne maradni, jobb, ha kurva gyorsan meghuzza magat, es rendesen ul azon a kanapen. :) :((

      Törlés
  16. Élénken emlékszem arra amikor a szüleim elmondták hogy majd ha felnövünk akkor össze KELL házasodnunk valakivel. Öcsém és én egyből rávágtuk hogy majd egymással házasodunk össze. Voltam vagy három éves. És akkor azt mondták hogy azt nem lehet, hanem egy teljesen idegen emberrel kell. Még most is érzem a rémületet, rettenetesen ijesztő volt elképzelni hogy egy tökidegen emberrel kell majd élnem és az anyukámék nem lesznek ott, meg öcsi sem... Nem fenyegetésből mondták szerintem, de rossz emlék.
    Néha én is mondom a kölöknek hogy eladom kilóra. Elsőre kicsúszott a számon, akkor igen megijedt és hamar megbeszéltük. Azóta már csak viccből szoktuk mondani, és csak nevet. Attól is megijedt amikor először mondtam (nem neki, de hallotta) hogy mindjárt felrobbanok. Azt is rögtön megbeszéltük, nagyon meglepett a rémülete de végül is érthető. Ő komolyan elhitte hogy most akkor én simán felrobbanok.

    Rain

    VálaszTörlés
  17. Z. is szokott viccelődni az utcán, ha Boni nem akar gyalogolni, cipeltetni akarja magát, és iyenkor az apja random emberektől kérdezgeti, hoyg nem akarják megvenni a kisfiát? Eladó! Az emberek szokták venni a lapot ("Jaj, ugyan már, nekem is van ilyenből kettő otthon"), Boni is jókat nevet. De tény, hogy nekem sem áll rá a szám az ilyen poénokra.

    Rain: :)))) hát ez jó, a felrobbanok, meg az idegenekkel házasságkötés :))) Boni is mindig gyanakodva kérdezgeti, hogy ő hol fog lakni, ha felnőtt lesz, ugye itt? Azt már elintézte magában, hogy lesz egy kisfia, de azt szeretné, hogy a kisfiával együtt nálunk lakjanak továbbra is :))

    VálaszTörlés
  18. Tamko, nagyon erdekes ez a tema. En es a noverem (2ev van klzottunk) sokmindere mashogy emlekszunk. De vannak dolgok, amikre mindketten emlekszunk es az Anyank letagadja/nem emlekszik. Pl ha nem szallunk ki a kadbol (furdes utan) kihuzza a dugot es a vizzel egyutt lefolyunk. Volt mas is, akar durvabb fenyegetesek es ugy tesz, nemcsak o, de nagynenik is, hogy ilyen biztosan nem tortent... Amire emlekszik es elmondom, hogy az mennyire rosszul esett, azzal s tud mit kezdeni az Anyam, nem tud bocsanatot kerni. En csak remelem, hogy a gyerekeimnek ilyen traumat nem okozok...

    VálaszTörlés