Reggelinél tök leverten meséltem a férjemnek, hogy nem értem, miért nem tudom leadni ezt a nyamvadt kilót, erre ő előzékenyen azt válaszolta, hogy hát mert sokat eszem, egy ideje már észrevette.
Hát nem tudom, nekem meg az az érzésem, hogy sokkal többet tudnék enni, ha éppen nem fogyókúráznék már vagy két hónapja. Szerintem nem eszem sokat, oké, talán egy fogyókúrához képest sokat eszem, de abszolút benne vagyok a normális táplálkozás keretei között. Tény, hogy a mérleg nem ezt mutatja…
Összeírom, hogy tegnap mit ettem: reggelire csak pár kekszet és két diót, mert utána elmentem futni. Ezzel a telefonom szerint amúgy el is égettem 466 kalóriát! Utána viszont megittam két adag tejeskávét (majd délután egy harmadikat). Ebédre megettem a maradék lasagnát és a (jó, sajnos majonézes) káposztasalit, kenyérrel, sajttal, szőlővel és ismét dióval. De hát ez csak nem túlzás?!
Délután sütöttem palacsintát, AMIBŐL EGYET SEM ETTEM, mint ahogy általában nem nagyon eszem az édességekből, amiket sütök. Persze szívem szerint megettem volna hármat, de hát vigyázok, ugye.
Este Boni rábeszélt, hogy menjünk el pizzázni. Nem nagyon volt kedvem, de végül felkerekedtünk és elsétáltunk a közeli pizzériába, ahol ők betoltak egy-egy pizzát (Z. egy kicsit, Boni egy nagyot), én pedig hiába szerettem volna kipróbálni a gombás-sütőtökös szezonális pizzájukat, vagy a jól bevált kolbászos-mozzarellásat, csak egy salátát ettem, basszus.
És másnapra híztam egy kilót…!!
Nem is a kilóim száma zavar amúgy (bár nem nagyon szoktam 52,7 lenni), hanem a tendencia.
