Itt is, ott is olvastam az idei novemberi blogolós kihívásról, és belelkesültem. Jó élmény volt a tavalyi, megpróbálom idén is rögzíteni a mindennapokat (illetve: idén megpróbálom rögzíteni a mindennapokat), amelyek nem ígérkeznek túl izgalmasnak – szerencsére tudom értékelni a nyugis pillanatokat is. Nem volt ez mindig így!
Legelőször is a pár nap múlva végződő szünetről: az első hét szuper volt, mert csak félmunkaidőben dolgoztam, és a sógornőméknél voltunk. Kajáról, Boni szórakoztatásáról és háztartásról nem kellett gondoskodnom. Nem is csináltunk sok mindent, pl. az utolsó nap be akartunk menni Genfbe, de mivel a múzeum, amit kinéztünk, zárva volt, végül nem mentünk sehova. Otthon maradtunk játszani, és este megnéztünk egy filmet, a héten az ötödiket.
Ez a hét már keményebb volt, én teljes munkaidőben dolgozom, és szokás szerint folyamatosan, stopperrel a kezemben (és a konyhában kifüggesztett táblázat segítségével) sakkozok a főzésre, a munkára, a Bonira és a sportra szánt idővel. Nagy segítség ilyenkor mindig az óraátállítás, mert napokig érzem a jótékony hatását: korábban ébredek, és Boni könnyebben elalszik. Hazafelé az autóban egyébként hallgattam egy műsort a témában. Azt mondták, hogy 2019-ben a megkérdezett személyek több mint 85%-a példás egyetértésben el szerette volna töröltetni az óraátállítást. A probléma akor kezdődött, amikor kiderült: van, aki a nyári, van, aki pedig a téli időszámítást szeretné megtartani, de nem csak az egyes emberek, hanem a különböző régiók és országok is. Ezért az egész témát úgy, ahogy van, szőnyeg alá söpörte az EU, mert érthető módon kisebb gondja is nagyobb ennél.
Akkor „találkozunk” holnap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése