2020. április 9., csütörtök

Új időszámítás

Tegnap óta új ritmusa van a napjainknak: szabin vagyok. Boninak pénteken kezdődik a kéthetes iskolai szünet. Ha nem jött volna ez a járvány, már javában pakolnánk, vásárolnánk, és készülnénk a magyarországi utazásra, ami két napig tart, és ami baromi fárasztó. Már lenne pár jegyünk a bábszínház előadásaira, le lenne foglalva egy időpont a fogorvoshoz Boninak, meg lenne beszélve pár barátnős találkozó, le lenne fixálva a találkozás a bérlőinkkel, és el lenne tervezve, hogy mikor alszunk a szüleimnél, mikor látjuk Jonatánt.

Kint elképesztően meleg van és ragyogó napsütés – látom, amikor kinézek a (megtisztított) ablakon, a nappaliból, ahol a nap nagy részét töltjük, hol tanulással, hol játszással, hol olvasással. Napi egy órát lehet kint tölteni, a lakástól egy kilométeres körzetben.

Te jó ég, valóra vált a tavaly áprilisban megfogalmazott kívánságom...!


Edward Hopper

3 megjegyzés:

  1. Vigyázz mit kívánsz :D Az egész beütése előtt én azon morfondíroztam, hogy májusra volt hazamenetel tervezve és a púpomra se hiányzott, de megígértük. Na tessék... most nem lehet menni.

    VálaszTörlés
  2. Én is egy magyarországi kötelező programot
    akartam megúszni. De nem így...

    VálaszTörlés
  3. Imádom Hoppert! Nemrég vettem meg a róla szóló Taschen könyvet.

    VálaszTörlés