Tegnap óta új ritmusa van a napjainknak: szabin vagyok. Boninak pénteken kezdődik a kéthetes iskolai szünet. Ha nem jött volna ez a járvány, már javában pakolnánk, vásárolnánk, és készülnénk a magyarországi utazásra, ami két napig tart, és ami baromi fárasztó. Már lenne pár jegyünk a bábszínház előadásaira, le lenne foglalva egy időpont a fogorvoshoz Boninak, meg lenne beszélve pár barátnős találkozó, le lenne fixálva a találkozás a bérlőinkkel, és el lenne tervezve, hogy mikor alszunk a szüleimnél, mikor látjuk Jonatánt.
Kint elképesztően meleg van és ragyogó napsütés – látom, amikor kinézek a (megtisztított) ablakon, a nappaliból, ahol a nap nagy részét töltjük, hol tanulással, hol játszással, hol olvasással. Napi egy órát lehet kint tölteni, a lakástól egy kilométeres körzetben.
Te jó ég,
valóra vált a tavaly áprilisban megfogalmazott kívánságom...!
Edward Hopper
Vigyázz mit kívánsz :D Az egész beütése előtt én azon morfondíroztam, hogy májusra volt hazamenetel tervezve és a púpomra se hiányzott, de megígértük. Na tessék... most nem lehet menni.
VálaszTörlésÉn is egy magyarországi kötelező programot
VálaszTörlésakartam megúszni. De nem így...
Imádom Hoppert! Nemrég vettem meg a róla szóló Taschen könyvet.
VálaszTörlés