2020. január 1., szerda

Szennyest teregetek

Soha nem sikerült olyan rosszul magyarországi tartózkodás, mint most. Eleve majdnem el sem indultunk, Boni az indulást megelőző két éjszaka köhögött (krupp), alig aludtunk, ő lázas is volt. Az indulás reggelén hezitáltunk, menjünk-e, vagy hagyjuk elúszni a repülőjegy és az autókölcsönzés árát, és dugába dőlni a percre pontosan leszervezett programokat. Végülis azért indultunk el, mert Boni iszonyúan akarta, bizonygatta, hogy ő „soha nem volt még ilyen jól” és tényleg nem látszott rajta a betegség, a rettenetes kutyaugatásszerű köhögésen kívül.

Ez volt szinte az egyetlen közösen, konszenzusban meghozott döntésünk, máskülönben négy napon kereszül folyamatosan veszekedtünk, más-más konfigurációban: én és a férjem; a férjem és Boni; én és Boni. A férjem és köztem a vita tárgyát általában olyan kardinális kérdések képezték, hogy hintázhat-e Boni 10 percet a napos, de csikorgó hidegben, ki tudja jobban az utat: a GPS vagy én, illetve hogy mi a különbség a között, hogy a bérelt autó kulcsát valaki (nem én!) elveszíti vagy csak éppen nem tudja, hová tette. Egy példa arra, hogy milyen idegállapotban volt az amúgy talpig úriember Z.: amikor a szüleimnél aludtunk, és megkértem, hogy vadássza le az undorító, fejünk felett repkedő házi poloskát, csak a másik oldalára fordult, és odavakkantotta szemrehányóan, hogy "Te akartál itt aludni, én nem nyúlok hozzá!"

Az első napon végülis elvittük Bonit gyerekorvoshoz, ezért úgy alakult, hogy három órát kellett eltöltenünk valahol, hazamenni már nem volt érdemes. Egy plázában kötöttünk ki, és a guta kerülgetett, annyira bosszús voltam, hiszen nem azért mentünk Magyarországra, mondogattam magamból kikelve, hogy túlfűtött plázákban sétafikáljunk egy felpörgött gyerekkel.

Pedig másnap már örültem volna egy plázának is, mert a betervezett program elmaradt (Boni fertőző betegnek nyilváníttatott) így elindultunk, hogy megkeressük a fényvillamost (a doki áldását adta arra, hogy kivigyük a köhögő gyereket, ami alkalmat adott nekem arra, hogy nem túl elegánsan jól odamondogassak a férjemnek, hogy én tudtam, hogy az a 10 perc hintázás sem fog ártani neki előző nap). A kedvenc éttermünkben már nem volt hely, a helyette választott másikban lassú volt a felszolgálás, a cukrászdába be sem fértünk a tömegtől, a fényvillamost pedig egész egyszerűen nem találtuk meg. Egyszerre idegesített az, hogy a neten nem tudtam kiigazodni, mikor indul és honnan, valamint hogy semmelyik villamosvezető sem volt készséges. Végül ott találtuk magunkat egy kihalt hűvösvölgyi megállóban, átfagyva, majd föladtuk az egészet és rosszkedvűen hazamentük (miközben Z. a fejemre olvasta, hogy a megint hülye ötleteim miatt mentünk egy kört feleslegesen).

Szerencsére volt két dolog, ami megmentette ezt a minivakációt. Az egyik az Operaház társulatának Diótörő előadása. Na nem mintha olyan gyakran járnánk balettra, szóval nincs igazán összehasonlítási alapom, de ez egyszerűen fantasztikus volt, mindhármunknak nagyon tetszett. Boni szájtátva nézte végig a három felvonást; egyrészt a zenéjét szereti, másrészt ő díjazni szokta a gyönyörű díszleteket és jelmezeket, harmadrész meg ugye van az a háborús-kardozós jelenet az egerekkel.*

A másik pedig a szüleim, akik jóindulatú csodálkozással fogadják ugyan minden alkalommal a hírt, hogy hazamegyünk, viszont akik mindig megpróbálnak nekünk maximálisan segíteni. Most is ott várt minket a felfűtött lakásban a bejgli és a karácsonyfa, alatta a szuperul eltalált ajándékok, a hűtőben pedig két napra elegendő kaja. És noha nekem mindig fura a viselkedésük – sokat panaszkodnak a húgomra, hasonlítgatják össze Bonit Jonatánnal – látom, hogy kiteszik magukat azért, hogy jól érezzük magunkat.

Úgyhogy összességében azt mondom, hogy nem volt teljesen rossz, de örülök, hogy vége. Terveket kovácsolok arra nézve, hogy miképpen lehetne legközelebb ezt jól csinálni (egyelőre csak odáig jutottam, hogy a kettőnk – férjem és én – vitái generálták valószínűleg, a betegséggel együtt Boni zaklatott viselkedését, szófogadatlanságát és kezelhetetlenségét. Egységfrontot kellene tehát alkotnunk. Az autóbérlés viszont nagyon jó ötlet volt: ebben a hidegben, amikor a férjem hintázni sem engedi a gyereket, nem is tudom, hogyan zarándokoltunk volna el a szüleimhez. Na meg a gyerekorvoshoz.)

* Mamám elmesélte, hogy mi is láttunk egy Diótörőt az Operában gyerekként. Semmi, de semmi emlékem róla, de nem ez a legfurább. Hanem az, hogy viszont az egész gyerekkorom úgy telt, hogy arra vágytam: bárcsak megnéznénk karácsonykor a Diótörőt az Operában!

29 megjegyzés:

  1. Nincs is hideg. De egyebkent en is ki szoktam vinni nyaron meg lazasan is. Viszont azt nem ertem hogy fertozo betegkent hogy tudtatok operaba menni?
    Egyebkent boldog uj evet nektek!
    A poloskak rettenetesek. Nalatok Franciaorszagban nincs? Mi is rengeteget kuzdunk veluk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. re. poloskák: Franciaországot nyilván nem tudom, de itt Luxemburgban még SOHA nem találkoztam velük négy és fél év alatt... más a klíma.

      Törlés
    2. Hat igen. 2015 elott itt se voltak.

      Törlés
    3. Én sajnos itt Franciaországban is egyre többel találkozom, de még messze nem annyival, mint otthon

      Törlés
    4. Afrikabol jonnek es terjednek. Egyre tobben lesznek, par ev mulva mar Luxemburgban is megszokott latvany lesznek. :) :((

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. A krupp borzasztó mind a három lányom kruppos volt, de leginkább a kicsi. Kopp, kopp ,kopp kinőtte , utoljára három éve volt rohama amikor "őszöltünk" a Bükkben és baromi ködös, füstös volt az idő mert mindenki fával tüzelt meg mindenféle mással. Azóta ha köhög akkor automatikusan kapja a ventolint a flixotidot és valamilyen antihisztaint + magnéziumot, de szerencsére aránylag könnyen túl van rajta. Remélem Boni is kinövi. A krupp maga nem fertőző és a száraz hideg időben hintázhatott volna szerintem is, a füst és a köd a borzasztó. A szüleid a meleg lakással, a fával és az ajándékokkal igazán nagyon jó fejek voltak!

    VálaszTörlés
  4. Szerintem ne bándd a fényvillamost, az kívülről mutatós igazán, belülről halvány emlékeim szerint nem nagy élmény.

    VálaszTörlés
  5. Á, annyira nem volt beteg, én simán iskolába is vittem volna így. A húgom nem akarta, hogy a kisfia elkapja, ezért nem mentünk hozzájuk. A húszezer forintos operajegyet nyilván nem akartuk bukni a köhögés miatt! (nem is szólva arról, h mennyire várta)

    Buék nektek is :)))

    Fényvillamost majd legközelebb, komoly szervezést követően :)

    VálaszTörlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te meg nyilván egy emelkedett szép lélek vagy, aki mindenben és mindenhol a szépet és a jót keresi és adja másoknak...
      Tudom, ne etessem a trollt...

      Törlés
    2. Sok-sok evvel ezelott a regi-regi blogom kint volt egy disclaimer, hogy "A nekem nem tetszo kommenteket >hulye fasz vagyok<-ra cserelem". (A freeblogon lehetett szerkeszteni is a kommenteket adminkent.) Nem tul demokratikus, de sose mert egy troll se probalkozni.

      Törlés
    3. Nem mondod :)))

      Mostanában poloska módjára elszaporodtak... bűzölögnek itt egy darabig, majd kiirtom őket ;-)

      Törlés
  7. Tamko, melyik nap voltatok megnezni a Diótörőt? Mi december 25-én, 11 órakor , be kellett ugornunk nézőnek a barátnőm helyett. :)

    VálaszTörlés
  8. Hogy a lènyegre reagáljak, engem teljesen megdöbbentett, amit a poszt vègén apró betüvel irtál. Hogy lehet ez? Nem is annyira, hogy elfelejtetted, hiszen lehet, hogy még nagyon kicsi voltál. De hogy egèsz gyerekkorodban arra vágytál, hogy megtörténjen, ami már korábban megtörtént. A hamis emlèkröl már hallottam, de ez! Nagyon érdekes. Hány éves voltál, tudja a mamád?

    VálaszTörlés
  9. Bezzeg: december 28, 11 óra. Csak észrevettük volna egymást, ha ugyanazon az előadáson ülünk :))))

    Hóbelevanc: ugye??? A mamám elmesélése alapján minimum 8 éves lehettem, mert a húgom is ott volt, az osztálytársával. Talán elfelejtettem, de az élmény annyira erős volt, hogy tudat alatt megmaradt? Vagy a mamám emlékezik rosszul? (húgomnak sem rémlik semmi) De azt mesélte, hogy állítólag előadás végén valamelyikünk megjegyezte, hogy milyen hangosan kopognak a balettcipők - ezt csak nem találhatta ki magától! Egyébként most is meglepődtem ezen a balettcipő-kopogáson. Vagy engem otthonhagytak volna, és azért vágytam rá mindig is? REJTÉLY :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Több embertől hallottam, hogy nem emlékszik eseményekre, tengerparti nyaralásokra kisgyermekkorból. Mi pont ezért inkább az általános boldogságra megyünk.

      Törlés
    2. Persze, nyilván elfelejti ezeket a kisgyerek, de itt nem erröl van szó.

      Törlés
    3. 8 éves, az már nem olyan kicsi. Ezt a rejtélyt max. hipnózissal lehetne megoldani :))

      Törlés
    4. Tamko, annyi ember közt nem biztos, hogy észrevettük volna egymást. Főleg, hogy te is, én is mindig lefelé nézünk, nehogy a kisdedek eltunjenek. Nem? :)

      Mindenesetre szép előadás volt. És valóban, a balettcipok hangosan kopogtak. :)

      Törlés
    5. Igaz :)) MOndjuk én nagyon szeretem nézegetni a körülöttem lévő embereket, gyerekeket, kitalálni, hogy ki kicsoda, milyen állampolgárságú (NEM nemzetiségű!).

      Kopogtak és gyönyörű volt, tényleg ;-)

      Törlés
    6. Oké, igaz.. Mellettem egy fiatal srác ült, kezében egy 8 kilós jogi ismeretek könyv, és aludt. Komolyan!
      Másik oldalon egy anyu két kislánnyal, semmi pletykát nem tudok róluk mesélni.
      Előttünk egy szerelmes pár, egyetemista korúak, amikor felcsendült az ouverture, táncoltak (ülve). Mást nem láttam. :) oké, néhány nő szép ruháját még megneztem. :)

      Törlés
    7. Na, te is nézelődsz, látom :)))

      Törlés
  10. Hat akkoriban nem keszult foto minden esemenyrol. A mi gyerekeinknek nem lesz ilyen gondja hogy voltak-e baletten vagy sem. Nezzuk meg van-e rola foto.

    VálaszTörlés
  11. A volt ferjem es a testvere sem emlekszik egy kiskamaszkor elotti csaladi nyaralasra sem, pedig rengeteg helyen jartak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nyilván, èn sem, pedig mesélték, hogy ezmegaz történt, ilyesmi rengetegszer elöfordul. De utána hosszú ideig vágyakozott a fèrjed, hogy ugyanoda mehessen nyaralni?

      Törlés
    2. Hat nekem azert furcsa, hogy 8-10 eves korabol nincsenek emkekei a balatoni nyaralasrol. En ovis koromtol emlekszem mar a dolgokra.

      Törlés
  12. A jogos kölcsön megszerzése mindig is óriási probléma volt oly sok finanszírozásra szoruló ügyfél számára. A rossz hitelképesség és a fedezetek kérdése mindig aggasztja az ügyfeleket, amikor hitelt igényelnek egy törvényes hitelezőtől. A UNITED.CREDIT FIRM azonban megváltoztatta ezt a hitelezési szakadékot. A UNITED.CREDIT FIRM-et a hitelező szervezet tanácsa akkreditálta arra, hogy 2%-os kamattal nyújt kölcsönt helyi és nemzetközi ügyfeleknek. Kiváltságos volt számunkra, hogy kielégíthessük pénzügyi igényeit. A kölcsön kiadása nem akadályozhatja meg a szükséges hitel megszerzését.

    Szolgáltatásaink közé tartozik: -
    * Befektetői hitelek
    * Adósságkonszolidáció
    * Második jelzálog
    * Üzleti hitelek
    * Személyi kölcsönök
    * Nemzetközi kölcsönök

    Nincs társadalombiztosítás és nincs hitelellenőrzés, 100% garancia. Csak annyit kell tennie, hogy pontosan tudassa velünk, mit szeretne, és mi biztosan megvalósítjuk álmait. A UNITED.CREDIT FIRM IGEN-t mond, ha a bankja NEM mond NEM-et. Végül pedig kis hitelintézeteket, közvetítőket és kisvállalkozásokat finanszírozunk, mert korlátlan tőkével rendelkezünk. A kölcsön megszerzésével kapcsolatos további részletekért: Kérjük, azonnal válaszoljon erre az e-mailre: united.credit411@gmail.com

    Cégnév: UNITED.CREDIT HOME
    A cég e-mail címe: united.credit411@gmail.com
    NMLS cégazonosító: 315276


    Mottó: LENDIND generációk számára.

    VálaszTörlés