Egy őrült nő vallomása az elméletről és a gyakorlatról (sokkoló videóval)

Hiába, hiába, hiába vallom, hogy értetlenül állok a függőség bizonyos formái előtt! Például teljesen ledöbbentenek a bagósok, első helyen pedig a saját anyám előtt, aki havi 40 ezer forintot költ arra, hogy fokozatosan, óráról órára mérgezze magát. Úgy, hogy a saját (láncdohányos) nővére agydaganatban halt meg. És úgy, hogy a cigarettán kívül baromira ügyel az egészséges életmódra: vitaminkapszulákkal, reformkonyhával, olivaolajjal, barnarizzsel, sok sétával és friss levegővel ügyel az egészségére. De minek, ha közben meg hetvenféle rákkeltő anyagot visz be a szervezetébe, önként, sőt, még fizet is érte??

Senki nem hisz már neki, amikor fogadkozik, hogy abbahagyja. Vannak is ilyen fellángolásai, ideig-óráig bírja, aztán olyan ideges lesz a nikotinhiánytól, hogy reszkető kézzel gyújt egyik cigiről a másikra. A papámmal kétnaponta járnak bagóért; kérdeztem, ledöbbenve, hogy miért nem veszik meg előre az összeset, hogy ne kelljen folyton kocsiba ülniük? Hát mert akkor 10 nap alatt elszívná az egész havi adagot – világosított föl a papám.

Hiába állok ugyanilyen értetlenkedve a folyamatos fogyókúra, mint népjelenség előtt. Mármint abban az esetben, ha az illető képtelen lefogyni. Mert a logikus az lenne, hogy a fogyni vágyó emberek keveset egyenek egészen addig, amíg el nem érik a kívánt súlyt. Ezzel szemben azt látom magam körül, hogy a túlsúlyos emberek szenvednek a kilóiktól, a betegségeiktől és a ruhatáruktól, miközben tolják a fagyit, a rántotthúst, a lángost, a csipszet, bújják a főzős oldalakat a neten, cukorral isszák a kávét, desszertet esznek ebéd után, és fogadkoznak, hogy majd holnapról. Hát hol itt az ésszerűség, a ráció, az önfegyelem, összefüggések meglátása és az elvek alkalmazása?

A valóság persze teljesen más. Addikció témájában nemrég körülnéztem a saját házam tájékán is, és hát rettentő dolgot láttam. Z. ugyan mondja már egy ideje (évek óta), hogy baromi idegesítő, ahogyan a hajamat csavargatom. Tervezte, hogy lefilmez, hogy megmutassa: mennyire idétlen látványt nyújt egy középkorú nő, amint belefeledkezik a hajcsavargatásba. És hazafelé jövet, hátul az autóban ülve meg is tette: titokban fölvette, ahogy vezetés közben, az autópályán az ujjaim között tekergetem a tincseket. Ha valakinek van kedve, meg is csodálhatja:

Én azért döbbentem le elsősorban, mert fogalmam sem volt róla, hogy éppen a hajamat tekergetem. Egyáltalán nem tudtam róla, hogy ennyit, és hogy ilyen idegbeteg gyorsasággal. Másodsorban pedig tényleg őrült egy látvány! Konkrétan gusztustalan. Jó, mindig gondoltam, hogy nem egy elegáns szokás, de hogy ennyire rémes legyen?? Most lehet hogy évek óta mindenki azt nézi, hogy micsoda őrült mutatványt végzek a halammal?

Mert én várakozás, fordítás, sorban állás, sőt, még beszélgetés során is szoktam tekergetni. Emlékszem, nemrég egy barátnőmmel vacsoráztunk együtt, és amikor leültünk az asztalhoz (semmi sztessz vagy sietség, sőt, tök érdekes témát vitattunk meg), egyszer csak éreztem, hogy most sürgősen ki kell tekergetnem az egyik oldalon a hajamat. Mert csak akkor tudok figyelni, ellazulni, koncentrálni. Egy idő után megkérdeztem a barátnőmet, hogy zavarja-e (tudtam, hogy őszinte lesz), és mondta is, hogy nagyon, de ő magától nem szólt volna.

Persze minden hajmosás után szent fogadalommal indítom az Új Életet, amelyben nem lesz hajcsavargatás. Minden reggel megújítom a fogadalmamat. MINDEN ÓRÁBAN kudarcot vallok, évek óta. Még most is, hogy megnéztem magamról a videót, hiába volt az az első reakcióm, hogy te jó ég, akkor én azt soha!! a második mozdulatom az volt, hogy odakaptam a hajamhoz. Egy ilyen stresszes szituban nincs is jobb, mint egy jó kis cigi, süti hajcsavargatás.