2018. június 19., kedd

Egy szegény apuka sorsa

Noha Z. az, aki:

– éjjel felkel a gyerekhez,
– sőt, ha Boni beteg, ébresztőórára kelti magát hajnali 1-kor, majd hajnali 2-kor, majd hajnali 3-kor, hogy megnézze, minden rendben van-e,
– egy kis takarót tesz az ágy rácsához, nehogy az megnyomja a gyerek arcát,
– majdnem mindig elhozza az oviból, és gyakran viszi is,
– nem hajlandó máshol tölteni a hétvégéit, utazásaiból is mindig hazajön, néha éjfélkor, hullafáradtan,
– elmondja Boninak naponta százszor is hogy Je t'aime,
– méri a lázát,
– csinálja majdnem minden reggel a kakaóját,
fürdeti,
– aggódja magát halálra kis horzsolásokon, amire akkurátusan kenegeti a naptejet, hogy nehogy később meglátsszon,
– az említett naptejeket hosszú netes böngészés és gyógyszertárbéli konzultációk után veszi meg,
– és kapcsolja ki a wifit minden este, nehogy káros sugárzás érje a gyereket.

Ennek ellenére:

– Amikor az orvosnál a státuszvizsgálaton leültünk egy-egy székre, és a megszeppent Boninak azt mondta az doktornő, hogy üljön valamelyik szülője ölébe, automatikusan, ösztönösen, mintegy zsigerből az én ölembe ült.
– Ha nagyon beüti magát és megijed, és mindketten összeszaladunk a nagy ijedség miatt, és azt sem tudjuk, hogy a mentőket hívjuk előbb vagy a gyereket nyugtassuk meg, akkor Boni mindig hozzám bújik először.
– Ha Z-vel vitatkozunk (veszekszünk) valamin, ilyen volt nemrég a Lili-ügy vagy tegnap este amikor Z. kidobta az összes maradék kaját, amit nagy gonddal főztem, noha tudtatta volna, hogy én minden hétfőn a gitárórám után vacsorázom, szóval ilyenkor Boni akkor is, ha éppen fogalma sincs, hogy miről van szól, és azt sem tudhatja, hogy kinek volt igaza, mindig az én pártomra áll, és nagy hangon véleményezi az egészet, úgymint: Maman a raison! Tu es méchant, papa! (=Mamának van igaza, gonosz vagy, papa).

Azt hiszem, fordított esetben nem esne mindez rosszul nekem, hiszen egyrészt tudnám, hogy a gyerekem így is, úgy is szeret, másrészt örülnék, hogy valakihez ennyire szorosan kötődik. Szerintem a helyzetre vetélkedésként tekinteni, benne sértést tudni vélni nem érdemes – gondolom ezt most –, noha tényleg felsejlik itt-ott valamiféle halvány versenyjelleg. Nekem is szokta néha mondnai hogy nem vád árános (nem vagy aranyos), mint pl. amikor meg kell ennie valamit, de ezen csak röhögök.

Ellenben Z. teljesen kivan, és próbálja nem mutatni, de ez az egész baromi rosszul esik neki. Tény, hogy egyszülős családban nőtt föl, nem tudja, milyen az, amikor egy gyerek két szülőt szeret egyszerre, és az is tény, hogy a volt felesége a válásuk után megpróbálta elidegeníteni tőle a gyerekeit (hatalmas és be nem gyógyuló sebeket szerezve ezzel a saját gyerekeinek, annyira döbbenetes. Ld. Salamon király történetét).

30 megjegyzés:

  1. Nálunk a Lány és az apukája között hasonlóan szoros a kapcsolat, sőt megkockáztatom, hogy frankón szerelmesek egymásba, de ugyanez van ha valami történik. Például onnan tudjuk, hogy beteg, hogy engem hív éjszaka. Mindig nekem van igazam, minden vitában mellém áll, időnként mondja is az apjának, hogy Apa, fogadj szót anyának! ha például a szétdobált zoknik miatt dohogok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amúgy most hogy elolvastam a kommentedet, lehet hogy ez csak azért van így mert minden kapcsolatban a nő az aki dohog bármi háztartási mizéria miatt mert neki kell rendbe tennie. A férfi legfeljebb olyan dolgok miatt dohog (politika, foci) ami nem fontos.

      Törlés
    2. Pedig pont fordítva kellene lennie, nem? Háztartás vs. politika :)))

      Törlés
  2. Igen, ez tök érdekes, és a legtöbb Bonikorú gyerek a környezetemben ilyen. Az a tesztkérdésem mindig a szülőkhöz, hogy melyiknek az ölébe ül be a dokinál, és szinte mindenki azt válaszolja, hogy az anyjáéba. Pedig errefelé tényleg megvalósult az az utópia, hogy apák-anyák ugyanannyi időt töltsenek a gyerekeikkel.

    VálaszTörlés
  3. Ez nálunk is tök ugyanígy van, nemcsak hogy M. konkrétan annyi időt tölt Kissmajommal, mint én, és ugyanígy teljesen egyenértékű szülők vagyunk, de megkockáztatom, hogy Kissmajom, ha őszintén magába néz, még jobban is szereti őt. (Nálunk egyértelműen én vagyon a szigorúbb, fegyelmezőbb, tiltóbb, szabályokat felállítóbb, és hamarabb türelmet veszítő fél.) Mégis az "Ennek ellenére:" rész összes pontja ugyanígy alakul - ki érti a kölköket...? :)

    VálaszTörlés
  4. Nálunk is teljesen anyás, igaz nálunk én ébredek (óra nélkül) fél óránként hogy betakarjam vagy épp ki. Nálunk ez a tavalyi tüdőgyulladás után alakult ki addig a Férjemmel aludt, azóta velem alszik és én újra nem alszom mint babakorában.
    Rengetegszer előfordul hogy dűhrohama közben kizavarja az Apját a szobából, fürdőszobából, üti, marja. Engem is csak engem jóval ritkábban és a veszekedésnél pont így van. Én már figyelek is erre, hogy ne nagyon mondjak rosszat a Férjemnek/ről (pl. már megint összemorzsáztad a kanapét - mert én ezt csak megjegyzem, Zselyke meg képes dührohamot kapni, mintha neki kellene takarítania).
    Mivel a leírásod alapján Z olyan apa aki "már szinte anya" ez ösztönös kell hogy legyen és biztos korfüggő. Gondolom kamaszkorban változhat meg.

    VálaszTörlés
  5. De miért kér ilyet a doki? Ez valami teszt?

    VálaszTörlés
  6. Neeeem, dehogy :))) egyszerűen csak le kellett ülnie mindenkinek és csak két szék volt.

    Igen, kétszer is meg kell gondolnia az embernek, hogy mit mond a gyerek előtt, mert megjegyzi és/vagy félreérti és/vagy visszamondja!

    VálaszTörlés
  7. És nálatok ki az akit a gyerek "ugráltat"? Mert nálunk a villay és a tv bekapcsolásával kezdve, a ruhakiválasztás, a fürdetés, pisilés, mindent csak én csinálhatok. A lépcsőn vele kell mennem, konkrétan belém van kapaszkodva de nem úgy hogy oda jön ahova én, hanem én megyek oda ahova ő.
    A Férjem már úgy él itthon lassan mint egy független ember. Akkor megy wc-re mikor akar, akkor eszik mikor akar, estéként simán leül olvasni, műsorokat néz a telefonján (a tévét ő sem nézheti).
    Nálunk ő egyáltalán nem bánja (szerintem) hogy így kiesett a pixisből.

    VálaszTörlés
  8. Nem tudom, mi nem ugrálunk a gyereknek! :))) asszem ez a probléma ilyen formán nálunk fel sem merül. Ez talán szokás (szoktatás) kérdése, nem tudom.

    VálaszTörlés
  9. Az en fiam 2 éves múlt. Ha körülötte van a férjem vagy anyukám, akkor csak ok számítanak. Apa pelusozzon, apa csinálja a vacsit, vele megyek, ő meséljen stb. És ugyanez nagyival. Szerintem ez cuki, hogy rajtam kívül van még 2 abszolút imadott, bizalmi embere.

    VálaszTörlés
  10. én is mellre szívnám az ilyeneket, főleg, ha gonosznak neveznek. Pedig jól funkcionáló, kétszülős családban nőttem fel. Szegény Z!

    VálaszTörlés
  11. Bv: a férjem is ki van akadva ezen, amin azért csodálkozom, mrt hiszen Boni nem is tudja pontosan definiálni a “gonoszság” fogalmát! Egyszeruen csak mérges, ezt meg gondolom az oviban hallja (“gonosz vagy”) en nem tulajdonitok ennek semmi jelentoseget. (Nekem is szokta mondani)

    VálaszTörlés
  12. Nem tudom, hogyan alakulnak ezek, bár részben biztosan nemi szerepekkel függ össze. Boni fiú, Z.-hez akar hasonlítani és Z. meg óvó-védő, szóval Boni is téged véd. Nálunk a lányom apás a fiam anyás. Vészhelyzetben viszont mindketten hozzám jönnek (többnyire), mert én vagyok a nyugodtabb. Meg az ölelgetősebb és puhább is. Akiket szoptattak, ott könnyebb látni, hogy miért anyát asszociálják a "kielégíti az igényeimet", "megnyugtat" gondolatokkal.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Akiket szoptattak, ott könnyebb látni, hogy miért anyát asszociálják a "kielégíti az igényeimet", "megnyugtat"
      gondolatokkal."

      Jajjaj, ugyan. Én nem tudtam őket szoptatni, oszt mégis mindkettőnek én kellek, ha baj van, pedig apukájuk is nagyon szépen foglalkozik velük. Ez nyilván ösztön.

      Törlés
    2. En se szoptattam sot 2.5 eves koraig nem is en aludtam vele (ok ha sirt azonnal atmentem nyilvan) es most meg teljesen anyas szerintem eletkori.
      A gonosz biztos mesekbol van.
      Az en lanyom szokta mondani hogy apa nagyon hulye. Bizonytalan vagyok hogy tolem hallotta (pedig figyelek) vagy mashonnan van a szo.

      Törlés
  13. Oke, nem szoptattatok, de kitol kaptak gyakrabban tapszert? (=Ki tartotta eletben oket elso szamu gondozokent?)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi az ikreken bizony eléggé osztoztunk etetés tekintetében is, nem volt más választásunk...

      Törlés
    2. Otthon volt veletek az apjuk? Mondjuk az valoban eleg nagy fegyverteny.

      Törlés
    3. Nem végig volt itthon, de a legdurvább időszakban bizony váltva etettünk pl (sztem nagyjából ezért nem haltunk meg az ikrezéstől).Sokat itthon van most is szerencsére - pont azért, mert szabadon jön-megy, orvoshoz mindig is ő vitte a gyerekeket -, én pl most így tudok reggeltől-estig érettségiztetni napokig, anélkül, hogy az egész fizetésem szitterre menne el. Jó, sokszor utazik is, tehát összességeben azért nyilván én gyerekezek többet, de én változatlanul azt gondolom, hogy az anyák preferálása nem ezért van.

      Törlés
    4. Oké, hát mehetünk a kinek a szívverését hallgatta 30+ hétig, kiben helyezte el a saját sejtjeit stb. vonalon. Ösztön. Nyilván. De minden ösztönnek van magyarázata is (nem feltétlenül ismert), meg későbbi tapasztalatok és igények alapján felülíródása is.

      Törlés
    5. Jó, mindegy, én nem tudom bizonyítani a saját igazamat, csak mindig felkapom a fejem megfellebbezhetetlennek tűnő kijelentésekre - és nyilván ez a szoptatás-téma amúgy is megosztó/érzékeny dolog.

      Törlés
    6. Bocs, semmi ilyesmire nem gondoltam. Pusztán elmerengtem a lehetséges bevésődéseken.

      Törlés
    7. Semmi gond, ez csak a kommentkommunikáció átka ismét sztem

      Törlés
  14. Életkori dolog és szerintem is elmúlik, igen a két szülős gyerekek van, hogy jobban preferálják az egyik szülőt mint a másikat. Apa meséljen, anya mossa meg a hajamat stb., de szerintem ez nem gond. Most, hogy nagyobbak is van ami főleg nekem szól, az iskolai dolgokat mindig velem beszélik meg, pénzt is tőlem kérnek ha fontos dologról van szó, a barátos sztorik is az enyémek, de apa az akivel alkudozni lehet és aki képes 600 Ft-ot adni egy szempilla hosszabbítóért a 12 éves lányának mert az ott és akkor nagyon kell neki:) Mondjuk nálunk ez sosem volt sért, mert 4 gyereknél jut is marad is, ha valaki épp valamelyik szülőjét egy kicsit jobban "használja", de egy gyereknél tényleg érdekes, sőt szívfájdító is lehet ha valakit mellőz a ded.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon off, de mi a banat az a pillahosszabbito?

      Törlés
  15. Csatlakozom azokhoz, ahol apakultusz van, de vészhelyzetben anya kell. Én ezt eddig kb. úgy magyaráztam magamnak, hogy "emlékszik rá, hogy a hasamban volt". èrdekes lenne ezt a jelenséget megfigyelni örökbefogadott gyerekeknél, hogy ott vajon ki a szülö Nr.1

    VálaszTörlés
  16. Hat nem tudom, nalunk abszolut apa kultusz van, de mondjuk meg is ertem. M szinte SOHA nem merges/ingerult veluk (nem is fegyelmezi oket persze), es nagyon sokat foglalkozik veluk (inkabb mult idoben persze, amikor itthon volt). En vagyok a "méchante", a "kaka (!)", - ezt mondjuk mar leallitottam, mert nagyon bantott...(de apjukkal szemben nem, ha veszekszunk, ok nem szolnak bele) Mindezt en ugy magyarazom, h en egy annyira biztos es allando pont vagyok nekik, h "nem is vesznek szamitasba", v hogy fogalmazzak ("veszhelyzet" eseten teljesen megoszlik kihez mennek, orvosnal inkabb papahoz - en lehet, "kemenyebb" is vagyok persze; de kb en vagyok veluk mindig: ejszaka en kelek fel, reggel en keltem oket, stb.) Szoval nalunk nem egyertelmu a helyzet, es ha felekeny nem is vagyok, azert elmerengeni szoktam, vajon miert nincs ugy, ahogy "kene", vmit esetleg rosszul csinalok esetleg? (szerintem az a klasszikus, ami nalatok van Tamko)...

    NS

    VálaszTörlés
  17. Bocsanat, hogy ismeretlenul kommentelek, en is ket nyelvu gyereket fogok nevelni, ezert is erdeklodom, de az nem befolyasolja a dolgokat, hogy te barmelyik nyelvet megerted, az apukaja meg csak az egyiket? Amig a kicsik keverik a ket nyelvet, addig nem ugy jon le nekik, hogy anya mindig megert, apa meg csak neha?

    VálaszTörlés
  18. Zsu: szerintem nálunk ez is benne van a pakliban. Ezért is csodálkozom NS, hogy nálatok fordított a helyzet (bocs, csak ma vettem észre a kommentedet), és pedig ti nálunk még gyakrabban jártok Mo-ra!

    VálaszTörlés