Három hasznos és praktikus jó tanács

Most nem elvont világértelmezési intelmekre gondolok, hanem kézzelfogható konkrétumokra. Három olyan kipróbált és bevált gyakorlatra, amely nélkül bonyolultabb lenne az életem. Nem nagy dolgok ezek, de baromi hasznosak a mindennapokban.

1) Az első tanácsot a papámtól kaptuk a húgommal. Mivel szülői szájból hangzott el, inkább parancsnak véltük és nagy szemforgatások közepette vettük tudomásul, majd titokban röhögtünk rajta. Ma már bezzeg mindketten tartjuk magunkat a tanultakhoz, amely úgy hangzott, hogy egy fényképen mindig legyen rajta a láb teljes hosszában. Gyorsan hozzáteszem: persze nem portrékról, hanem egész alakos fotókról van szó. Olyankor, amikor a fotós az embert a maga teljes valójában szeretné ábrázolni, mondjuk háttérben a budai várral vagy a Taj Mahallal stb. Nos, ilyenkor iszonyú béna, ha a lábfej lemarad! És pedig hány és hány olyan fényképpel találkozom, amin az ifjú pár/násznép/egész család az aranymetszésben ugyan, de lábfej nélkül pózol.

2) A második tanácsot egy munkahelyi képzésen kaptam és az internetes kereséssel kapcsolatos, amiben, minden szerénységem ellenére vérprofinak gondolom magam. Többek között e tanács jóvoltából. Arról van szó, hogy hogyan lehet egy konkrét portálon/oldalakon/nyelveken belül keresgélni. Például ha a flamenco szóra akarok rákeresni, de csak spanyol találatokat kapok, noha én magyarul akarok róla olvasni, akkor azt kell beírni: „flamenco site:.hu” (ha pedig fordítva, akkor: „flamenco site:.es”). Ugyanígy, ha mondjuk ebben a blogban akarok keresgélni, tegyük fel azt a posztot szeretném elolvasni, amiben a Nem harap a spenót! c. könyvről írtam, akkor azt így lehet megtalálni: „Pamela Druckerman site:altatnietetni.blogspot.com”. Én ezt a funkciót nagyon sokat használom, néha egy kattintással, szótár nélkül szeretném eldönteni pl, hogy melyik nyelven adresse v. address, passeport v. passport a cím/útlevél.

3) Profinak ugyan nem mondom magam a párhuzamos parkolásban, de mióta az egyik kollégámtól hallottam, hogy tulajdonképpen mire is kell figyelni, azóta elég jó a sikeres parkolási rátám. Nem tudom, ki hogyan tanulta, nekem azt mondták az autósuliban, hogy ha mondjuk én ülök a sárga kocsiban (ld. kép), akkor a hátsó, fehér autóhoz viszonyítsak, és mindig azt figyeljem, hogy hozzá képes hogyan állok. Ez a kollégám pedig azt tanácsolta, hogy mindig az előttünk lévő (a képen a zöld) autó oldalát nézzem. Azt javasolta, és nekem ez tökéletesen be is vált, hogy a lehető legszorosabban próbáljam követni a (zöld) autó hátuljának az ívét (pirossal jelölve), és akkor könnyen be tudok állni.


Nektek vannak ilyen aranyat érő, jól bevált praktikáitok?