2017. szeptember 9., szombat

Amikor a saját elveimet is vígan ferúgom

Mama, mama, félek! - futott oda hozzám péntek délután
Mitől félsz, kicsim?
J'ai peur que je vais MEGHALNI! (=Félek, hogy meghalok!)

Azt hittem, leesem a székről! Erre a témára abszolút nem voltam felkészülve ilyen korán. Kattogott az agyam, hogy mit mondjak, miután felocsúdtam. Ösztönösen arra gondoltam, hogy az igazságot kell mondani megnyugtató változatban – a húgom pl. nem a szüleinktől, hanem a Paff, a bűvös sárkányból értesült a halálról, és nagyon felkavarta.

Igen, de hogyan lehet a halálról megnyugtatóan beszélni, miközben én magam is naponta többször elborzava és kétségbeesve gondolok arra, hogy minden véges, és hogy bárki (!!) bármikor (!!) meghalhat??

A térdemre ültettem, és kíméletesnek szánt hanghordozással, komolyan, őszintén, ugyanakkor a részletekbe nem bocsátkozva, mégis érthetően elmondtam kb. azt, hogy mindenki meghal egyszer, ez a természet törvénye, nem élünk örökké. De hogy ő csak akkor hal majd meg, amikor már nagyon-nagyon öreg bácsika lesz, bottal jár és csupa ránc lesz az arca.

Hát baromira nem nyugtattam meg. Mais je veux pas meghalni!! - ismételgette riadt szemmel (=Nem akarok meghalni). Erre most mit mondjak? Meg fog halni. Egyszer. Én is, az apja is. Tényleg szörnyű. De az egészséges emberek sokáig élnek – próbáltam vigasztalni, amiből ő az egészséges szót kihallva és összekapcsolva a zöldség-gyümölccsel, erőt merített: Si je mange des szilva, alors je vais pas meghalni? – kérdezte reménykedve (= Ha szilvát eszem, akkor nem fogok meghalni?)

Miközben legszívesebben a homokba dugtam volna a fejemet, próbáltam inkább viccelődni, elkenni, próbáltam kideríteni, hogy mit jelent számára az, ha valaki meghal, próbáltam azt is feltérképezni, hogy honnan jutott ez most eszébe? Az, hogy magyarul mondta, kizárta az ovit, de azért majd hétfőn azért rákérdezek. Nagy nehezen kihúztam belőle két szót: a kéz a templomban. Beugrott, hogy még otthon elmentünk egyszer a Bazilikába, és én idióta elmeséltem neki, hogy van ott egy kéz, ő meg kihúzta belőlem, hogy az egy halott ember keze. De ennek már több mint egy hónapja!

Vacsoránál már sírt, nem akarok meghalni, nem akarok meghalni. Az apja nekem szegezte a kérdést, hogy miért sír a gyerek, és én kénytelen voltam elmesélni neki az egész beszélgetést. (Zárójeles megjegyzés: ez nehéz a kétnyelvűségben. Csomó mindenből kimarad az, aki nem beszéli mindkét nyelvet) Z. úgy felugrott az asztaltól, mintha megcsípték volna. Hogy lehettem ilyen hülye és kegyetlen! Bezzeg a hülye Télapót meg nyomatom decemberben, most pedig az Igazság zászlaját lengetem!

Végülis tök igaza volt. Itt van ez a gyerek, aki egy éve rágja a körmét, csak hosszúujjúban hajlandó oviba járni, reggelente a nyakamba kapaszkodva sír a terem előtt, és most még azt is a fejéhez vágom, hogy meg fogunk halni? Hogy lehettem ilyen hülye.

Úgyhogy stratégiát váltottam. Abban a pillanatban el kellett döntenem, hogy informálni szeretném-e a gyereket, vagy megkímélni. Azt hazudtam Elmondtam tehát, hogy az orvosok majd feltalálják a halhatatlanság gyógyszerét, és akkor majd beveszünk egyet-egyet, és nem halunk meg.

Igen, ezt mondtam, és még nem bántam meg, bár most így leírva elképesztően hangzik. De szó szerint láttam, ahogy elmúlik a stessz és megnyugszik a gyerek. Az este fennmaradó részében végig erről beszélt: csak el ne felejtsünk elmenni az orvoshoz! Ha lehet, mindjárt ébredés után! és mama, akkor ugye SOHA nem halunk meg? és mind a hárman bevesszük azt a gyógyszert, jó? és a Mia (alvósálat) is meg fog halni? De a legmegdöbbentőbb kérdés az volt, hogy: – A papa nem bottal jár, ugye?

28 megjegyzés:

  1. Hát üdv, testvérem a hazugságban! Szó szerint ezt mondtam én is Kissmajomnak, hogy az orvostudomány nagyon gyorsan fejlődik, például régen a kisbabákat sem tudták a doktorbácsik olyan ügyesen kiszedni az anyukájuk pocakjából, mint őt belőlem (hál'istennek annyira nem beteges, hogy kb. ez a sztori egyetlen orvosos élménye), most meg íme, szóval mire mi megöregszünk már bőven kész lesz a gyógyszer, amitől aztán örökké élünk. Ő ugyan nem szorong és nem sír még ezen, de annyira kis érzékeny lelke van, és annyira becsaphatatlanul okos, hogy hiába mondok bármit, ami féligazság, vagy szépen csomagolt egész-, vagy kétely marad benne, vagy módszeresen kibontatja velem, amíg vallanom nem kell. Szóval ez van, lesz egy életbogyó, és azzal intézem el magamban az ex-elveket, hogy végülis vaamilyen szinten én is hiszek ebben a kislányszívem legményén, és magamat is nyugtatom vele. Ennyi.

    VálaszTörlés
  2. :-))) eloszor en is azt mondtam, hogy MAJD felfedeznek egy ilyen orvossagot, de ez nem nyugtatta meg, ugyhogy valtoztattam. Boni egyebkent, most jottem ra, egyaltalan nem kapcsolja ossze a betegséget a halállal, szamara a betegség egyelo a fájdalommal és a hányással, ennyi. Meg jo ho idejében rajottem, kulonben most talán minden náthánál attol félne, hogy meghal valaki...

    VálaszTörlés
  3. Marcikának azt mondtuk, hogy legyen ennek a dolognak a kutatója és intézze el, hogy senki se haljon meg. Ez eléggé megnyugtatta (esténként ő is sokat sírt a halál miatt.)

    VálaszTörlés
  4. Kisebbik unokám, Alice, azt mondta a múltkor, hogy nem akar megnőni. Kérdeztem, miért, erre azt mondta, hogy amikor a gyerekekből felnőttek lesznek, a szülőkből pedig öregek és meghalnak. Ő pedig nem akarja, hogy szülei meghaljanak...

    VálaszTörlés
  5. Én ennyi idősen minden este megkérdeztem, hogy ugye nem fogok éjjel meghalni.

    VálaszTörlés
  6. Jaj istenem. Nehéz a gyerekek élete :((((

    VálaszTörlés
  7. nálunk a Rozilány csinálja, hogy ha megtetszik neki valami, ami az enyém, akkor megígérteti, hogy ha meghalok, az övé lehet, illetve néha közli, hogy akkor is én leszek neki a legfontosabb az életében, ha meghalok. tudja, mi az a halál egyébként, de nem fél tőle, hanem tényként kezeli. tökérdekes.

    VálaszTörlés
  8. Jó cikk: https://wmn.hu/elet/15522-a-gyerek-es-a-halal-5-kiprobalt-tipp-arra-hogyan-beszelgessetek-az-elmulasrol

    Felnőttként is a legnehezebb és legfelfoghatatlanabb téma. Nekem az első realitás az volt, mikor 12 évesen láttam nagyapámat, az imádottat a ravatalon. Nem tudom, jó-e látni bárkinek is a halottját. :( Ott, abban a pillanatban valami véget ért bennem is, amit azóta nem igazán tudok a helyére tenni.

    Nálunk a "fent van az angyalok közt és épp minket is lát" duma nagyon hatásos volt, viszont ateista család, így lesznek még kérdések, azt hiszem az aprótalpúaktól. Ez ideig-óráig működik csak sajnos.

    VálaszTörlés
  9. Emlekszem kiskorombol en magam is hogy sokat sirtam hogy nem akarom hogy meghaljanak a szuleim! Pedig mar nagyobb voltam. Szoval ez még vissza fog terni. Nem egyszeru :(

    VálaszTörlés
  10. Fura, hogy nálunk ez így sosem jött elő, pedig sokat kérdezgettek a halálról. Ijesztő lehet - vajon honnan jutott most eszébe? Vagy az ereklye óta folyamatosan félt és csak most mondta?

    VálaszTörlés
  11. Szerintem mondta volna, ha eddig is félt volna. Valami miatt most jött elő...nem tudom, miért.

    VálaszTörlés
  12. Én tuti nem hazudnék ebben a témában (sem). Minket ez a dolog igen közelről érintett, és soha nem hazudtam a témában, pedig voltak nagyon nehéz kérdések, amik még engem, felnőttet is felkavartak (pl. hamvasztásról). 4 évesen még nem tudják amúgy felfogni a halál véglegességét, ezt láttam korábban is, és a mostani 4 évesemen is.
    Amúgy létezik olyan, hogy 4 éves kori félelem, nekem annyi idősen több gyerekem is rettegni kezdett, ki a haláltól, ki a sötéttől, ki a szörnyektől. Elmúlt.

    VálaszTörlés
  13. Megértelek, és mondom, elvben egyet is értek. De látván a rémületet a gyerek szemében, meg figyelembe véve, hogy szerencsére nem gyászolunk senkit, úgy gondoltam, minek terheljem tovább. Megérteni úgysem tudja igazán. De a történtek óta az az érzésem, hogy jó alaposan becsapom, és ez rémes :(((( Főleg, hogy minden nap megkérdezi, hogy ugye biztosan bevesszük majd azt a gyógyszert :(((

    Tulajdonképpen nekünk most jól jönne egy közeli hívő rokon, aki elmesélné a feltámadást meg a menyországot. Ami számomra ugyanolyan, mint a varázserejű halhatatlanság-gógyszer (tehát hazugság, mármint az én számból az lenne).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én tök kíméletlen vagyok biztos, de sose hazudtam erről, pedig Marcika sokat sír miatta - mondjuk négy nagyszülőjük/dédszülőjük is meghalt, mióta élnek, valahogy fura is lett volna szépíteni.

      Törlés
    2. És nem lehet olyasmit mondani hogy "ha módom lesz rá valamiféleképpen akkor is vigyázni fogok rád"?
      Mert én ezt képzelem. Ha módom lesz rá, valamiféleképpen akkor is vigyázni fogok rá.

      Törlés
    3. De mikor? Ha meghalt? Ha én halok meg?? Dehát akkor fölesznek a férgek, kész, vége, voltnincs. Ha azt mondanám, hogy segítek, ez ugyanolyan hazugság lenne, mint az én mesém.

      Törlés
    4. Hát ez attól függ hogy miben hiszel. Én sem vagyok vallásos de reménykedem benne hogy "valami" mégis van a halál után mivel a "semmit" nem tudom elképzelni. Így részemről ez nem hazugság, de egy nagyon esetleges megfoghatatlan valami. Viszont mégis reálisabb - nekem - mint a tabletta mert én nem hiszem hogy fel fogják fedezni az örök élet gyógyszerét de ha véletlenül igen abból én (és a hozzám hasonlóak) egészen biztosan nem fognak kapni. Ilyesmiben nem tudok hinni.

      Egyébként esetemben a férgekről szó nem lehet, pont tegnap említettem a Férjemnek hogy majd figyeljen rá hogy nagyon gyorsan és egész biztosan elhamvasszanak. Nem folytatom, nem akarok gusztustalan lenni.

      Törlés
    5. Hát pont attól függ, hogy hazugság-e valami, hogy mit hiszünk igaznak. Én speciel a férgekben és/vagy az orvostudományban hiszek. Innen indult, hgy azt mondtam Boninak, LEHET hogy föltalálják a gyógyszert, aztán javítottam, hogy izé.. majd bevesszük. De tényleg milyen bénán hangzik :(((

      Törlés
  14. Olyan korban neveljük a gyerekeinket hogy megpróbáljuk megvédeni olyasmiktől amiktől (talán) nem is kellene és eszünkbe sem jut megvédeni olyasmiktől amiktől kellene.

    VálaszTörlés
  15. Valszeg én is hazudni fogok egyébként.
    Nagymamám 7 éves koromban halt meg és évekig sírtam utána - hogy nincs - de fel sem merült ebből következtetésképp hogy én vagy Anyukám meghalhat. Nem tudom miért.

    VálaszTörlés
  16. Egyébként meg szülés, szoptatás, kialvatlanság, munka-magánélet egyensúly, bölcsis és ovis nehézségek, betegségek, szőnyegen órákig vonatozás, miért?-kérdésözönök: mindez eltörpül emellett a halál-téma mellett. Asszem soha semmi nem volt még ennyire nehéz nekem a gyereknevelésben, mint ezt a kérdést kezelni. És soha semmiben nem voltam még ennyire bizonytalan.

    VálaszTörlés
  17. Van egy polcz alaine konyv gyerekeknek, mrghalok en is? Cimmel

    Nekunk megvan, eljuldom ha kered

    VálaszTörlés
  18. és még annyit, hogy szerintem aki nem rúg fel elveket, amikor gyereke lesz az nem is ember :) ki ezt, ki mást - szóval, nyugi :)

    VálaszTörlés
  19. :-))) Köszi :)

    Megnéztem, ez gyerekekhez szól? Vagy gyerekekről? Inkább majd kölcsönkérem egyszer, tök drága könyvet küldeni (és nem is biztonságos). Nagyon köszönöm!!

    VálaszTörlés
  20. Nálunk sajnos a kisállatok kutya, macska, nyuszi, tengerialacok halála "megkönnyítette" egy kicsit ezt a dolgot. Azóta is azt mondom és előtte is azt mondatm és én ebben hiszek, hogy a kis lelkük felszáll az égbe a testük a földbe kerül és az égből látnak minket, de ott fönn a szivárványhídon túl találkoznak/ játszanak a többi kutyával, cicával,tengerimalaccal ÉS, HOGY A SZÍVÜNKBEN EGYÉBKÉNT IS ÖRÖKKÉ ÉLNEK! Így ha emlegetjük is az eltávozottakat, akor sem olyan nagy fájdalommal, de sokszor feljön, hogy hiányoznak mint ahogy nekem is még mindig hiányzik a nagymamám és a kutyáim . Hazugság amúgy nálunk is volt, sokáig nem mondtuk meg, hogy az állatkák a kertben pihennek hanem azt mondtuk, hogy elvittük a kisállat temetőbe, de ha kiderült volna idő előtt a kerti temető, akkor tutira kiásták volna őket, mint ahogy én is felástam a húgommal a nagymaámm fél kertjét a kutyánk csontjai után kutatva... Ezt a bogyós dolgot előbb utóbb majd a helyére teszed, majd ahogy okosodik és egyre többet lát a világból ő is rájön magától, aztán már csak korrigálnod kell, amikor már nem szorong tőle.

    VálaszTörlés
  21. Én is ezt remélem...

    Kiásták volna :))))

    VálaszTörlés
  22. https://www.pagony.hu/az-elet-olyan-mint-a-szel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi ezt olvastuk a téma kapcsán, de nem igazán hatotta meg őket:(

      Törlés