Az ember már észre sem veszi magát telefonálás közben

… és a Keletiből indulsz, ugye? Ne menj oda!!... Na, szuper, örülök, nem, nem, nem!, hogy sikerült megszervezni. ... Én is délután érkezem, megvársz a pályaudvaron? Ügyes vagy! Csücsülj le! Ha meg tudsz várni a pályaudvaron, a bilire, így, okosan, akkor minek menjen ki Petra érted? Jön kaki is? ... Kocsival leszek, és majd rögtön az állomásra érkezem, ráteszlek a pelenkázóasztalra, és fölszedlek! Bepelenkázlak ... Tessék? … Hallom, nem kell ilyen hangosan kiabálnod! Bocsánat… a lányoknak talán egy társasjátékot, az nem játék, hé! … Marcinak szerinted jó ötlet a Duplo, az valami kis szösz, vagy már térdig gázolnak benne? … Te hozhatnál otthonról magyar nyelvű mesekönyvet, csak ne vedd be a szádba!, én itt csak franciát, butaság, tudnék venni, az nem jó. De jó! … Viszem a pendrive-ot, amit a múltkor küldtél, olyan mint egy kis pók…  Én nem iszom!! Igen, mindent átmásoltam róla, meg is néztem a második évadot. A mama nem kér inni! … Tetszett, a Mácsai nagyon jól játszott, édes vagy, imádlak, csak hát megint a forgatókönyv, locsolókanna!, hihetetlen, hogy egy pszichológusnak, lo-cso-ló-kan-na, ilyen problémái legyenek… majd megbeszéljük! Ügyesen mondod! … Bocsánat, csak Bonihoz is beszélek közben, cipőkanál, hol is tartottunk?...