Vakáció egy 2,5 évessel

Ha nem rokonokhoz mentünk volna, akkor tulajdonképpen a legideálisabb kikapcsolódás az lett volna mindhármunknak, ha egy játszótér és egy kisállatkert között nyaraltunk volna egy hétig, mondjuk egy lakókocsiban. Nem is kell más egy ilyen picinek még, minthogy kifutkározza magát, pocsolyába lépkedjen, új játékokat fedezzen fel stb. Ennek megfelelően nehéz volt és sok szervezéssel járt ez az egy hét: a probléma általában az volt, hogy mire mindanyian menetkész állapotba hoztuk magunkat, addigra Boninak már majdnem ennie kellett volna (11:30-kor ebédel). Rendszerint még ez előtt elindultunk (állatkertbe, városnézni, kirándulni stb.), így ő az ebédjét különféle béna helyeket költötte el, pl. a kocsiban, bevásárlóközpontban (!). Utána pedig az istennek nem akart elaludni, sőt: mostmár a babakocsit teljesen bojkottálta! Így előfordultak olyan napok, hogy órákat szenvedtünk azzal, hogy beletegyük, vagy legalább valamelyikünk karjában elaludjon – ha ez sikerült, akkor ülőhely és árnyék után kutattunk, illetve leszakadt a derekunk. Miután fölébredt, akkor kezdődött csak a móka! Rohangált, – leginkább persze nem arra, amerre menni kellett volna –, hátrahagyva minket, a kis hátizsákját...

Érdekes, mert szeptemberben voltunk ugyígy egy hétre Z. húgánál, és a két vakáció teljesen másmilyen volt. Elképesztő, hogy mennyit számít 7 hónap egy kisfiú életében. Most már annyi mindent megért: értette, hogy hová megyünk, hogy nem vihetünk el mindent, hogy a Vaú kutyája itthon marad... sok embernek megjegyezte a nevét és őket a nevükön is szólította, másnap pedig érdeklődött, hogy hol vannak (Z. húgán és a férjén kívül még 4 rokon családot látogattunk meg, azaz 12 embert és 15 gyereket!). Most már el lehetett neki magyarázni (és megértette), hogy a méhecske csíp, de a légy nem, hogy a hat hónapos kisbabát nem szabad püfölni, csak simogatni, hogy más családoktól nem hozunk el játékot stb., stb. Történtek olyan dolgok, amelyeket megjegyzett, és később gyakran elmesélt, pl. hogy az apja egyszer úgy indította el az autót, hogy Boni oldalán nyitva felejtette az ajtót (apropó, hogyan tanulja meg egy gyerek azt a szól, hogy elfelejt? elképesztő). Igazi ovis kisfiú válik belőle lassan: etetőszék nélkül evett (itthon gyorsan visszaálltunk mégiscsak az etetőszékre... izé, amíg lehet, legyen csak leszíjazva), megkapta élete első alsónadrágját (le sem akarta venni), gyurmázik, rajzol, más gyerekekkel kommunikál (meghaltunk a röhögéstől), mindenkit leutánoz, idegenekkel kokettál, puszikat osztogat jobbra-balra...

... szabályszerűen használja a kismotort...