2016. április 7., csütörtök

Mi lehet ennél cukibb...?


Mint egy 2,5 éves, pelusos, zoknis kisfiú lábikója? Hurrá, jön a rövidnadrágos idő!

25 megjegyzés:

  1. mondjuk még a pofija :) (de a lába is cuki)

    VálaszTörlés
  2. Bizony!! De a pofijáról olyan nehéz már jó képet vagy videót csinálni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mert nem hagyja! Elfut, odajon, h megnézze, ilyenek. Aztan ha megis sikerul, akkor nincs eleg feny, vagy beleesik a kepbe a kuka vagy a kupis szoba...

      Törlés
    2. :)) majd javul a helyzet, Marcikàval is mindig nehéz volt, mert utàlja a fotózàst, de mostanàban màr megadóan csízre húzza a szàjàt, ha muszàj.

      Törlés
    3. na, nálunk ez az engedelmesen hagyja magát, ha muszáj kb. 10 évesen elmúlt - és azóta Á.-ról csak titokban készített fényképeim vannak. A többségén háttal áll, épp elfordul. kitakarja az arcát, képes bárhol bármikor lebukni az asztal alá - vagy végső esetben olyan grimaszt vág, hogy a kép nem felhasználható még családon belüli dicsekvésre sem :( szóval, fotózzatok, míg lehet :) (tudom, hogy vannak akik bírják később is, az mázli!)

      Törlés
    4. martine: az én lányomnak soha nem tetszett a fotózás. A róla készült képek 99%-a a hátáról készül.

      Törlés
    5. én is pont ilyen vagyok, alig van rólam kép, egyszerűen gyűlölöm a fotózást, szóval tök megértem a fóbiát.

      Törlés
    6. én is pont ilyen vagyok, alig van rólam kép, egyszerűen gyűlölöm a fotózást, szóval tök megértem a fóbiát.

      Törlés
    7. én sem szeretem, ha fényképeznek - de nekem nem elvi kifogásaim vannak ellene, hanem esztétikai - egyszerűen minden képen ronda vagyok :(

      Törlés
    8. én is minden képen ritka ronda vagyok, de mindig megnyugtatnak, hogy nem azért mert így nézek ki, hanem mert fényképezhetetlen az arcom:D
      mondjuk tény, hogy megállás nélkül pofákat vágok, rettentően idegesítenek a beállított fotók, feszengek, nem mosolygok, túlvigyorgok, grimaszlok, elfordulok. csak olyan normális fotó készült rólam életem során, ahol nem tudom, hogy fényképeznek. azok néha kifejezetten jó képek.

      Törlés
    9. Most már én is tök béna vagyok fotókon :(( régebben kifejezetten fotogén voltam. Ami azt jelentette, hogy a reptéri becsekkolásnál állandóan megjegyzéseket tettek az útlevélfotómra, hogy - Madame, ez mennyire szuper kép!

      Ahelyett, h azt mondták volna: - Madame, maga milyen gyönyörű!

      :)) szóval sztem ezt jelenti fotogénnek lenni, ne bánjátok..

      Törlés
    10. nekem egész életemben azt mondogatták, hogy jaj, de szép vagyok (tudom, ez olyan szerénytelennek hangzik, de tényleg így volt), a fotókon meg mindig úgy néztem ki mint egy rakás szar (mondjuk én a tükörben sem látom a szépségemet), ezért sose tudtam eldönteni mit gondoljak magamról:D (mondjuk sajnos nem sok szépet, pedig az egészséges önbizalom szuper dolog)

      Törlés
    11. hát, nekem sosem mondták, hogy szép vagyok - bár szerintem a régi képeimet visszanézve pont elég szép voltam ahhoz, hogy akár mondhatták is volna - így hát a pasik közeledéseit is mindig csúfolódásnak véltem - de ez már a hogyan rontottam el (majd javítottam meg legalább részlegesen) az életemet témakörhöz tartozik, ami túlmutat a fotókon :D

      Törlés
    12. Merine, Molly - legalább ti tudjátok, mit kell mondanotok majd a 13-14-15-16 stb. éves lányaitoknak!

      (mármint 1 lány/fő, na)

      Törlés
    13. mArTine-t akartam írni...

      Törlés
    14. Amúgy Tamko, szerintem szuper, ha vki fotogén, ez a konklúzióm:)
      Azt egyébként sokat hangsúlyozzàk manapsàg, hogy ne szidalmazzuk a külsőnket a lànyunk füle hallatàra, mert a "de ronda vagyok!" lesz neki a minta.

      Törlés
    15. Egyertelmu! Sajat magunknak sem tesz jot.

      Törlés
  3. Vagy zokni nelkul a labujjacskai. Vagy a keze. Vagy a.... :)

    VálaszTörlés
  4. Annyira aranyosak a pelenkában, én megsirattam, amikor lekerült róluk.

    VálaszTörlés
  5. Ugye???? Z. Mar tokre varja, hogy milyen praktikus les, hat en nem siettetem azt a bilit...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Komolyan mondom, a szoptatás végét nem sirattam meg, de a pelust igen. Pedig a szoptatás vége szokta inkább meggyötörni az embert.

      Törlés
    2. En a szoptatas utani blues-t tok tudatosan elfolytottam magamban, emlkekszem, probaltam nem gondolni ra (karacsony volt) es azt tudatositani magamban, h mindent ihatok, ehetek.

      Meg az is nehez volt, amikor eloszor kezdett szilardat enni, es mar nem CSAK belolem taplalkozott. Huh, jo hogy fokozatosan tortennek ezek a dolgok...

      Törlés