na, nálunk ez az engedelmesen hagyja magát, ha muszáj kb. 10 évesen elmúlt - és azóta Á.-ról csak titokban készített fényképeim vannak. A többségén háttal áll, épp elfordul. kitakarja az arcát, képes bárhol bármikor lebukni az asztal alá - vagy végső esetben olyan grimaszt vág, hogy a kép nem felhasználható még családon belüli dicsekvésre sem :( szóval, fotózzatok, míg lehet :) (tudom, hogy vannak akik bírják később is, az mázli!)
én is minden képen ritka ronda vagyok, de mindig megnyugtatnak, hogy nem azért mert így nézek ki, hanem mert fényképezhetetlen az arcom:D mondjuk tény, hogy megállás nélkül pofákat vágok, rettentően idegesítenek a beállított fotók, feszengek, nem mosolygok, túlvigyorgok, grimaszlok, elfordulok. csak olyan normális fotó készült rólam életem során, ahol nem tudom, hogy fényképeznek. azok néha kifejezetten jó képek.
Most már én is tök béna vagyok fotókon :(( régebben kifejezetten fotogén voltam. Ami azt jelentette, hogy a reptéri becsekkolásnál állandóan megjegyzéseket tettek az útlevélfotómra, hogy - Madame, ez mennyire szuper kép!
Ahelyett, h azt mondták volna: - Madame, maga milyen gyönyörű!
:)) szóval sztem ezt jelenti fotogénnek lenni, ne bánjátok..
nekem egész életemben azt mondogatták, hogy jaj, de szép vagyok (tudom, ez olyan szerénytelennek hangzik, de tényleg így volt), a fotókon meg mindig úgy néztem ki mint egy rakás szar (mondjuk én a tükörben sem látom a szépségemet), ezért sose tudtam eldönteni mit gondoljak magamról:D (mondjuk sajnos nem sok szépet, pedig az egészséges önbizalom szuper dolog)
hát, nekem sosem mondták, hogy szép vagyok - bár szerintem a régi képeimet visszanézve pont elég szép voltam ahhoz, hogy akár mondhatták is volna - így hát a pasik közeledéseit is mindig csúfolódásnak véltem - de ez már a hogyan rontottam el (majd javítottam meg legalább részlegesen) az életemet témakörhöz tartozik, ami túlmutat a fotókon :D
Amúgy Tamko, szerintem szuper, ha vki fotogén, ez a konklúzióm:) Azt egyébként sokat hangsúlyozzàk manapsàg, hogy ne szidalmazzuk a külsőnket a lànyunk füle hallatàra, mert a "de ronda vagyok!" lesz neki a minta.
En a szoptatas utani blues-t tok tudatosan elfolytottam magamban, emlkekszem, probaltam nem gondolni ra (karacsony volt) es azt tudatositani magamban, h mindent ihatok, ehetek.
Meg az is nehez volt, amikor eloszor kezdett szilardat enni, es mar nem CSAK belolem taplalkozott. Huh, jo hogy fokozatosan tortennek ezek a dolgok...
mondjuk még a pofija :) (de a lába is cuki)
VálaszTörlésBizony!! De a pofijáról olyan nehéz már jó képet vagy videót csinálni.
VálaszTörlésMiért?
TörlésMert nem hagyja! Elfut, odajon, h megnézze, ilyenek. Aztan ha megis sikerul, akkor nincs eleg feny, vagy beleesik a kepbe a kuka vagy a kupis szoba...
Törlés:)) majd javul a helyzet, Marcikàval is mindig nehéz volt, mert utàlja a fotózàst, de mostanàban màr megadóan csízre húzza a szàjàt, ha muszàj.
Törlésna, nálunk ez az engedelmesen hagyja magát, ha muszáj kb. 10 évesen elmúlt - és azóta Á.-ról csak titokban készített fényképeim vannak. A többségén háttal áll, épp elfordul. kitakarja az arcát, képes bárhol bármikor lebukni az asztal alá - vagy végső esetben olyan grimaszt vág, hogy a kép nem felhasználható még családon belüli dicsekvésre sem :( szóval, fotózzatok, míg lehet :) (tudom, hogy vannak akik bírják később is, az mázli!)
Törlésmartine: az én lányomnak soha nem tetszett a fotózás. A róla készült képek 99%-a a hátáról készül.
Törlésén is pont ilyen vagyok, alig van rólam kép, egyszerűen gyűlölöm a fotózást, szóval tök megértem a fóbiát.
Törlésén is pont ilyen vagyok, alig van rólam kép, egyszerűen gyűlölöm a fotózást, szóval tök megértem a fóbiát.
Törlésén sem szeretem, ha fényképeznek - de nekem nem elvi kifogásaim vannak ellene, hanem esztétikai - egyszerűen minden képen ronda vagyok :(
Törlésén is minden képen ritka ronda vagyok, de mindig megnyugtatnak, hogy nem azért mert így nézek ki, hanem mert fényképezhetetlen az arcom:D
Törlésmondjuk tény, hogy megállás nélkül pofákat vágok, rettentően idegesítenek a beállított fotók, feszengek, nem mosolygok, túlvigyorgok, grimaszlok, elfordulok. csak olyan normális fotó készült rólam életem során, ahol nem tudom, hogy fényképeznek. azok néha kifejezetten jó képek.
Most már én is tök béna vagyok fotókon :(( régebben kifejezetten fotogén voltam. Ami azt jelentette, hogy a reptéri becsekkolásnál állandóan megjegyzéseket tettek az útlevélfotómra, hogy - Madame, ez mennyire szuper kép!
TörlésAhelyett, h azt mondták volna: - Madame, maga milyen gyönyörű!
:)) szóval sztem ezt jelenti fotogénnek lenni, ne bánjátok..
nekem egész életemben azt mondogatták, hogy jaj, de szép vagyok (tudom, ez olyan szerénytelennek hangzik, de tényleg így volt), a fotókon meg mindig úgy néztem ki mint egy rakás szar (mondjuk én a tükörben sem látom a szépségemet), ezért sose tudtam eldönteni mit gondoljak magamról:D (mondjuk sajnos nem sok szépet, pedig az egészséges önbizalom szuper dolog)
Törléshát, nekem sosem mondták, hogy szép vagyok - bár szerintem a régi képeimet visszanézve pont elég szép voltam ahhoz, hogy akár mondhatták is volna - így hát a pasik közeledéseit is mindig csúfolódásnak véltem - de ez már a hogyan rontottam el (majd javítottam meg legalább részlegesen) az életemet témakörhöz tartozik, ami túlmutat a fotókon :D
TörlésMerine, Molly - legalább ti tudjátok, mit kell mondanotok majd a 13-14-15-16 stb. éves lányaitoknak!
Törlés(mármint 1 lány/fő, na)
mArTine-t akartam írni...
TörlésAmúgy Tamko, szerintem szuper, ha vki fotogén, ez a konklúzióm:)
TörlésAzt egyébként sokat hangsúlyozzàk manapsàg, hogy ne szidalmazzuk a külsőnket a lànyunk füle hallatàra, mert a "de ronda vagyok!" lesz neki a minta.
Egyertelmu! Sajat magunknak sem tesz jot.
TörlésA kezecskéje? :-)
VálaszTörlésVagy zokni nelkul a labujjacskai. Vagy a keze. Vagy a.... :)
VálaszTörlésistenem de éééééédi <3
VálaszTörlésAnnyira aranyosak a pelenkában, én megsirattam, amikor lekerült róluk.
VálaszTörlésUgye???? Z. Mar tokre varja, hogy milyen praktikus les, hat en nem siettetem azt a bilit...
VálaszTörlésKomolyan mondom, a szoptatás végét nem sirattam meg, de a pelust igen. Pedig a szoptatás vége szokta inkább meggyötörni az embert.
TörlésEn a szoptatas utani blues-t tok tudatosan elfolytottam magamban, emlkekszem, probaltam nem gondolni ra (karacsony volt) es azt tudatositani magamban, h mindent ihatok, ehetek.
TörlésMeg az is nehez volt, amikor eloszor kezdett szilardat enni, es mar nem CSAK belolem taplalkozott. Huh, jo hogy fokozatosan tortennek ezek a dolgok...