Könyvesbolt (2. nap)

Tavaly pont ilyentájt egyik hétvégén megtudtuk: a belvárosban az egyik házban tűz ütött ki, le van zárva több utca is. Szerencsére nem voltak áldozatok, mert a tűz egy (állítólag középkori!) pincéből terjedt el, az embereknek volt idejük kimenekülniük. Pár nap múlva kiderült számunkra, hogy az az épület égett le, amelyiknek az aljában működött a város legnagyobb könyves- és írószerboltja. Később elmentünk megnézni: az épület teteje fekete volt (ami érthetetlen, ha a pincéből indult ki a tűz), és szegény könyvesbolt borzasztóan nézett ki: az üvegek betörve, minden kormos és fekete, a könvyek lapjai félig felpöndörödve, félig elázva.

Nagy veszteség volt, mert szerettük a boltot. A covid alatti sétáim során rendszeresen bementem, és mivel eléggé nagy volt, nem estek nekem rögtön eladók, hogy segíthetnek-e (NEM!), kedvemre nézelődhettem, lapozgathattam. Sokszor vettem úgy ott könyvet egyébként, hogy egyszerűen megtetszett valami, aminek a létezéséről addig nem is tudtam.

Egy évig volt zárva, a héten újra megnyílt. Teljesen máshogy vannak benne elhelyezve a polcok, a plafonon még látszik a tűz nyoma, de szuper, imádjuk. Pénteken, nyitáskor Boni elment az apjával, tegnap én elmentem Bonival (=ilyen szórakozásaink vannak mostanában, még tököt sem faragtunk az idén), nagyon örültünk, hogy visszakaptuk.

Érdekességképp ideteszem a hangüzenetet, amit Boni küldött nekem pénteken az apja telefonjáról. Ebből az is hallatszik, micsoda keveréknyelven beszélünk együtt. Arra a kérdésemre válaszolt, hogy milyen ízű sütit evett (előtte küldtek egy képet), a Hisler pedig a bolt neve:

– Csokis ízű volt, finom volt! És voltunk Hisler-ben, már nincs étage (emelet), már nem lehet feljönni! Minden, ami fent volt, azt lerakták, és most már csak neuf cents mètres carrés (kilencszáz négyzetméter) van, imádlak!

 

Tamko · Hisler