Idén nagyon elrontottam a karácsonyi ajándékokat. A tavalyi ünnepen felbuzdulva (amikor Boni minden egyes ajándéknak őszintén nagyon örült) idén önbizalommal vágtam bele a vásárlásba. A főajándékról kiderült, hogy gagyi az egész, és hiányoztak is belőle részek, nem lehetett mindent összeépíteni. Boni nagyon csalódott volt. A másik ajándékkal pedig egy hatalmas öngólt lőttem, ez ugyanis egy kémiai kísérletezős készlet volt, és képzelhetitek, hogy a plafonról is takaríthattam a piros ételfestéket.
Boni egyébként annyira várta a karácsonyt, hogy borítékolható volt egy pici csalódás. Éjszaka, amikor elvileg a Télapó odateszi a fa alá az ajándékokat, Boni éjféltől háromig negyedóránként fölkelt, hogy meglesse (én meg végül csak háromkor tudtam odacsempészni a csomagokat). Semmi kétsége nincs afelől, hogy a Télapó létezik, szerintem Istennel keveri. Azt már valószínűleg sejti, hogy nem tud mindenkinek ajándékokat hozni, és hogy azokat a szülők veszik meg a boltokban: engem néha Télanyónak hív. Gyanakodik, tippelget, hipotéziseket állít fel. Bezárkózott a szobájába, és hallottam, amint a Télapónak telefonál (az interneten kinézett egy telefonszámot, üzenetrögzítőre lehet mondani, amit akar): „Bonhomme vagyok, Franciaországból, irányítószám 5700 stb. stb., légyszíves gyere mégiscsak korábban, és hozz nekem egy telefont meg egy varázspálcát.”. Kérdeztem, hogy ha szerinte a szülők hozzák az ajándékot, akkor miért hívta föl a Télapót? Azt válaszolta, hogy most leteszteli, mert ha tényleg megkapja a telefont és a varázspálcát, akkor biztos ő hozza! (természetesen nem kapott telefont)
Megnéztük a Harry Potter első részét (ezt Citrommagtáncnak írom, kérdezte), addigra már mindhárman elolvastuk az első kötetet. Mindenkinek nagyon tetszett, szerintem nagyon jól követi a könyvbéli eseményeket, jók voltak a szereplők, szép a dekor stb. Boni szájtátva nézte, és amikor kérdezgettük, hogy nem félelmetes-e (főleg a vége felé) a lehető leggyorsabban és leghatásosabban elejét akarta venni a mi aggodalmunknak, és többször is hangosan kijelentette: „Nem félelemetes. Inkább nagyon is... MEGNYUGTATÓ!”
Szentestére olyan kaját főztem, amit mindhárman szívesen eszünk, (=a lényeg) és egy icipicit több időbe telik elkészíteni, mint rendesen (=mert úgymond „van időm”) (nincs), tehát nem sütőben kell elkészíteni és előkészítést igényel. A mamámék szerintem azóta ezen röhögnek, mert ebből krumplifőzelék lett, tojáspörkölttel. Nekünk ez az ünnepi étel!
Még történt az is, hogy harmincöt nap kihagyás után elmentem futni, de öt kilométer után megint abba kellett hagynom: nem bírta a térdem. Ekkor én voltam nagyon csalódott. Ugyanez a térd teljesen normálisan viselkedik a hétköznapokban, semmi baja, de a futást ezek szerint nem bírja (az orvos íngyulladést állapított meg, ezek szerint még nem múlt el) (de mikor fog??). Úgyhogy továbbra is az usziba járok, 26-án reggel már ott kezdtem, de mint mindig: rémesen sokan voltak.
Hétfőn elindultunk a sógornőmékhez, ahonnan most írok. Boni annyira várta már a találkozást a nagybátyjával, hogy az idefelé vezető úton, amikor barkochbát játszottunk, háromszor is gondolt rá! (Élőlény? Ember? Férfi? Kanadai? Akkor Jack!)
Zselyke ketchup-ba mártogatott ropit evett. Nem tudom mi lett volna nálunk a kompromisszum.
VálaszTörlésLehet mások írták már korábban, nem emlékszem (ha igen, akkor bocsánat az ismétlés miatt): a futástól sokszor azért fáj az emberek térde, mert nem elég erősek a a lábfejizmok, a csípőizmok vagy a combizom, illetve az is probléma lehet, hogy a combizom nincs megfelelően nyújtva. Meg lehet egy egész sor más probléma is, a rossz futócipőtől kezdve a helytelen futótechnikáig, csak ezt úgy vettem észre, kevesen tudják (én se tudtam, amíg el nem kezdtem futni). Szóval nem biztos, hogy rossz a térded a futáshoz, lehet, hogy ezek közül okozza valamelyik a fájdalmat.
VálaszTörlésFú, nekem is íngyulladást mondtak először, aztán kiderült, hogy ja upsz porcleválás... Nagyon remélem, hogy nálad tényleg csak gyulladás.
VálaszTörlésJa, nálunk karfiolpörkölt volt a 25-i ünnepi ebéd! :D Ne érezd magad ufónak.
VálaszTörlésElla, Vera :)))))
VálaszTörlésPittkegomba, köszi!
Boni mondata fergeteges! :) Köszönöm a beszámolót, örülök, hogy tetszett nektek.
VálaszTörlésVajon most, hogy nem kapott telefont és varázspálcát, megingott a hite a Télapóban?
Nem tudom, melyik kiadást választottátok és hogy megvettétek-e már a második és harmadik részt is (ezt lehet írtad, csak nem emlékszem), de ha nem, ajánlom az illusztrált kiadást. Szerintem NAGYON szép. Én felnőtt fejjel ezt kaptam a férjemtől idén karácsonyra és már a súlyáról, alakjáról felismertem csomagolva, annyiszor megcsodáltam a boltokban.
VálaszTörlésAdél, jò kérdés, nem merem bolygatni a témát :))) azt elmagyaráztam neki, hogy a Télapó tiszteletben tartja a szülök elveit (tehát nem lesz telefon…).
VálaszTörlésZsanett, kòszi, làttam én is a könyvesboltban, gyönyòrüek, tényleg!! De végül a sima kiadàst vettem meg, Boni fejjel lefelé lògva (kanapéròl), wc-n, reggeli közben stb. is szokott olvasni - könnyebb tartania.