Olyan szimpatikus volt, amikor nyár elején olvastam, hogy a fővárosiak ezrei mentek tüntetni a Parlament elé a pedofiltörvény ellen, hogy védelmükbe vegyék a másságot.
Ezt a nagy fokú toleranciát sajnos nem tapasztaltam meg a saját bőrünkön most, amikor Magyarországon voltunk. Ugyanezek az emberek – persze, most általánosítok, de úgy nagyjából a fővárosi értelmiségiekről van szó – az én más gyerekemmel egyáltalán nem toleránsak, sőt: okoskodnak, beleszólnak, jobban tudják. Miért van az, hogy az emberek elfogadóak, amikor a szexuális másságról van szó, de elutasítóak, amikor más szülői magatartással, más gyereknevelési szokásokkal és más gyerekkel találkoznak, mint amihez hozzá vannak szokva? Ha egy kisfiú lány szeretne lenni, ez elfogadható, ha egy kisfiú lassan nyolc évesen sem köszön, az pedig nem az.
Egy barátnőm kamasz kislányánál depressziót állapítottak meg, gyógyszereket szed, és nagyon szarul van szegény. A diagnózis óta senki, soha nem okolja a szülőket vagy a környezetet; abbamaradtak a jótanácsok, elapadtak a beszólások. A depresszió ugyanis komoly, orvosi dolog, az már szinte genetika, arról nem tehet se az érintett, se a családja.
Minket viszont folyton méricskélnek, másokhoz hasonlítgatnak, elítélnek azért, mert Boni olyan, amilyen. Még a „tünetek” szó is elhangzott valaki szájából, amikor meséltem Boni dolgairól, amelyek néha tényleg szokatlanok. De az az érzésem, ha lenne neve annak, amilyen ő (mondjuk amilyen címke a depresszió vagy a homoszexualitás), tehát ha lenne külön szó az ő viselkedésére, akkor talán bekerülnénk abba a kategóriába, akiknek jogaiért érdemes zászlóstul fölvonulni a Parlament elé.
Talán van ilyen szó, talán nincs; nem keressük, mert Boni jelenleg semmit nem profitálna egy esetlegesen rá aggasztott címkéből. Nekünk biztosan könnyebb lenne viszont, nem csesztetne senki ennyit minket, hogy elrontottuk a gyereket.
ez bosszantó lehet. egyszer talán eljutunk oda, hogy mindenki oké a másikkal, és értékeli a sokszínűséget. szerintem idő kell az 'érzékenyüléshez', a parlamenti felvonulás is egy ilyen tök jó lépés volt. addig is sok türelmet kívánok a 'megmondókhoz' ;)
VálaszTörlésKöszi :))
TörlésHát nem tudom, akár 8 milliárd féle cimke is lehetne. Nem tudom mik ezek Boninál ami ennyire kiveri másoknál a biztosítékot, de pl az én lányom 6 éves és még mindig mindent üvöltős, fetrengős hisztivel próbál megoldani. De ilyeneket, hogy "kérek egy jacuzzit most azonnal". "Nem lehet drágám". Földre rogy, visít, üvölt és kiabál, "dögölj meg" és társai. Van neki diagnózisa. "Kontrol probléma".
VálaszTörlésA szomszédunk het 4x ír emailt. "Nem tudom mit csinálnak, de hagyják abba".
Szerintem az elfogadás addig tud tartani amíg nem zavar másokat.
Teljesen mindegy hogy egy munkahelyen (egyébként rendesen dolgozó) munkatársnak mi a szexuális beállítottsága, vallása, bőrszíne, neme, kedvenc költője, kedvenc étele. - Normál esetben.
De ha a kedvenc étele az erjesztett fokhagymás hal (nem tudom van-e ilyen) és tőlem 40 centire az asztalánál eszi, úgy hogy csámcsog és böfög közben (mert ő így szeret enni) akkor nem az már engem nagyon zavar.
Ha valakit az zavar, hogy egy gyerek nem köszön az csak simán hülye.
Szerintem ennek nincs köze az (in)toleranciához. Olyan szigorúak és megterhelőek a kortárs szülőségi elvárások, olyan nagy nyomás nehezedik ránk, annyira a szülő felelőssége és sara/érdeme, hogy mi lesz a gyerekből (szakirodalmi neve: parental determinism), hogy ezt a feszültséget verjük le, tesszük elviselhetővé önmagunk számára és igazoljuk vissza, hogy mi jól csináljuk: a más szülőknek való beszólások révén. Ezen vicceskedik (vagy vicceskedett az elején) az instán a @nemakarokbeleszólni csoport. Egy dolgot pedig határozottan cáfolnék: a névvel ellátott állapotú gyerekek szülei ugyanúgy megkapják. Ha nem is azt, hogy a szülei (de inkább tipikusan az anyja) ennek az okozója, de hogy nem jól kezeli, az hétszentség.
VálaszTörlésElla, egyetértek, így kellene működnie a világnak (de nem így működik!!) (plusz definiálni kellene az "engem zavar" kifejezést, de ez most messzire vezetne... :))
VálaszTörlésRéka, érdekes ötlet, hogy ez nem tolerancia kérdéskör. Én már-már arra jutottam a magyarországi otthonlét kapcsán, hogy a parlament előtti tüntetés volt inkább amolyan külsőség, semmint VALÓDI tolerancia. És egyetértek, valszeg mindenki megkapja a magáét, legyen a gyereke felcímkézve vagy sem :((( de azért manapság tanult ember nem minősítgeti tapintatlanul a homoszexuális vagy depressziós gyerekek szüleit, nem??
És a kommentedben említett (többes szám első személyben megfogalmazott, noha én nem érzem magam érintve :)) jelenség - az tulképp egymás hergelése, nem?
A valódi tolerancia szerintem a hétköznapokban sokkal jobban detektálható, mint egy tüntetés(en). Sokkal reprezentatívabb az, hogy ki szalonbuzizik, ki mond homofób vicceket, ki nevet rajtuk, ki teszi helyre az ilyen viccet mondót, ki hogy reagál, ha ismerőse (vagy annak a rokona/ismerőse, stb.) coming outol, házasodni, örökbefogadni vagy szülni szeretne. Egy tüntetés csak szimbolikus... A mindennapi elfogadás, a diskurzus (ld. homofób viccek, amiket sokszor a magukat legtoleránsabbnak képzelők se vesznek észre) fontosabb szerintem.
TörlésTamkó, a tanult emberekkel kapcsolatos pozitív várakozásokra a környezetemben élő sok tanult ember nem szolgált rá :(. A többes szám nem Rád vonatkozott, persze, hanem azt akartam sugallni, hogy ezek nem egyéni jellemhibák (nem hülyülnek meg a nők, miután szülnek, hogy onnantól kezdve folyton a mások anyaságát szapulják), hanem ez egy társadalmi jelenség, már ti. hogy gyakorlatilag teljesíthetetlen a jóanyaság-elvárás (egyrészt mert nem összeegyeztethető más szerepeinkkel, másrészt mert ellentmondásos), és ezt a feszültséget kezeljük úgy, hogy mások anyaságát méricskéljük - és találjuk híjával. Annyiban meg nem puszta hergelés, amennyiben hergelés alatt az öncélú kekeckedést értjük, hanem ellenkezőleg: tétje van. Tényleg az a társadalmi konszenzus, hogy rajtunk, anyákon múlik MINDEN (apákon sokkal kisebb súly van); ha a gyerek "beválik", a mi érdemünk, ha valamiben "elcsúszik", "kilóg az átlagból", az a mi mulasztásunk.
TörlésNagyon igaz. Szuperül megfogalmaztad! #magyaranya...alig-alig tudja egy értelmiségi nő ösztönből csinálni, pedig - érzésem szerint- az lenne a lényeg. Kitartást mindenkinek és erőt a "szabálytalanság"-hoz!
TörlésA gyereknevelést mindig, mindenki jobban fogja tudni a gyerek szüleinél, már a fogantatástól kezdve. Ennek a címkékhez semmi köze. Ez egyszerűen egy magyar (közép-európai? európai? globális?) hagyomány, hogy ebbe márpedig bele fognak szólni, ítélkezni fognak, és csak egy viszonylag szűk, civilizált réteg az, amelyik legalább meg tudja állni a kritizálást és kéretlen tanácsok adását (és ezen belül is valószínűleg alig páran vannak, akiknek neadjisten nincs véleménye a gyereknevelési módszerekről)... Biztos vagyok benne, hogy a depressziós kislány szüleiről is van vélemény az ismeretségi körükben, csak nem mondják az arcukba.
VálaszTörlés(Nem vagyok túl jó véleménnyel az emberekről, vállalom.)
megragadom a lényeget: a mi hiperszuper tanítónénink szerint (a gyerekek tűzbe mennének érte, komolyan, és mi is, egyszerűen mesekönyvien tökéletes), szóval azt mondta, ne is erőltessük a köszönést, csak mutassunk példát, és 10 éves kora körül mind magától köszönni kezd. és tényleg. ;-) az is lehet amúgy, hogy zavarban van, és nem tudja, mit mondjon. mármint tudja, csak nem TUDJA.
VálaszTörlésNa képzeld el, van nekem egy bunkó szomszédom, aki soha nem köszön nekem (nálam 20 évvel idősebb pasi), akkor sem, ha én előre köszönök neki. A múltkoriban az utcán biciklizett a szintén 8 éves gyerekem és utána megjegyzést tett nekem, hogy nem köszönt neki a gyerek.:)) (A megjegyzést persze úgy tette, hogy ő sem köszönt nekem, csak úgy odabökte ezt a mondatot. :)) (Szerintem amúgy észre sem vette, hogy ott van a pasi.) Ezzel nem kell különösebben foglalkozni, az enyém se köszönt sokáig, ma már köszön.
VálaszTörlésNem kell olyan borzasztó bűnökig elmenni, hogy nem köszön a gyerek. Márk 1 hónapig naponta többször megkapta, hogy mikor vágatja már le a haját, rendes fiúknak nincs hosszú haja. Sőt egyszer azt is megkérdezték tőle, hogy fiúnak vagy lánynak gondolja-e magát és a tanárai nem próbálták-e rábeszélni a másik nemre.
VálaszTörlésNem azért ennyire ítélkezők a szülők, mert mindenki annyira bizonytalan ebben a gyereknevelés nevű sportban? Bárhol keresel, bármire vagy kíváncsi, sehol nincs egy biztos pont amibe kapaszkodni lehet. "minden gyerek más" ;)
Ez komolyan felháborít, ilyet kérdezni egy gyerektől, úristen :S.
TörlésÉn egyszer a Breathless filmszínésznője által megihletve pixie frizurát kértem a fodrásztól (sok-sok éve), mire ő rákérdezett a nemi orientációmra. Komolyan mondom, nem értem az embereket. Mi köze ennek a hajhosszhoz? És még ha homoszexuális is lennék, erre így kell rákérdezni? Az a filmszínésznő a frizurájával és a törékeny alakjával szerintem a nőiesség (egyik) csúcsa.
Tamkó, szerintem, egyszerűen csak tapintatlanok az emberek. A legtöbb. És néha még a tapintatos embereknek is vannak tapintatlan pillanatai (nekem is!).
Ja, ez milyen igaz. Én is szoktam olyanokat mondani, hogy utolag nem is értem magamat.
Törlés„A tanárai nem próbálták e meg rábeszélni a másik nemre“ ???
TörlésEzt Magyarországon kérdezték töle? Igy képzelik Mo.n az erkölcsi fertöbe süllyedö Nyugatot? :D
Zenjebil, hogy meglepödött volna a fodrász, ha valami olyasmit válaszolsz, hogy „igen, most leszbikus leszek, amig vissza nem nö a hajam“
hobelevanc: ebben az is vegtelen szomoru, hogy meg ertem oket es a kerdesuket. Ez a fajta kommunikacio omlik rajuk a TV-bol es a Facebookrol (idosebb ember kerdezte), egy ido utan siman elhiszik hogy itt a hanyatlo nyugaton igy mukodik a dolog.
Törlésó, a tüntetés pure politika volt, semmi köze a toleranciához, a magyarok egyáltalán nem toleránsok sajnos, hiszen erre épít pontosan a na mi, na persze, hogy a politika. :))
VálaszTörlésnem köszön, oh, hát komolyan ez a problémája embereknek? :( mondjátok, hogy Franciaországban így szokás! :)
Family Maker, de fura ez a hosszú haj dolog, mindkét fiamnak hosszú haja van sok-sok éve, soha nem kaptak beszólást, se Pesten, se vidéken. ez is milyen furcsa és vajon mitől függhet, véletlen? simán lehet, hogy egyszerűen csak véletlen.
Sajnos nekunk a csaladbol jottek ezek a megjegyzesek, gondolom jobban feljogositva erzik magukat arra hogy velemenyt alkossanak plusz ritkan is talalkoznak velunk (foleg a covid alatt). Ami mazli, hogy Mark egyatalan nem vette fel egyik megjegyzest sem. O hosszu hajat akar es kesz. :)
TörlésA nemköszönést csak amolyan példànak szàntam. Tényleg nem köszön, de ez a legkissebb « gond » (nem hiszem, h ìgy marad :))) A valòdi dolgait màr rég nem írom ide le, egyrészt a kommentek miatt, màsrészt leìrva mèg nekem is ijeszto, és nem ad teljes képet a gyerekeol (mert ugy összességében sztem nincs Bonival semmi baj, egészséges, vidàm, okos kisfiu, csak a külso elvarasok olyanok, amikyenek).
VálaszTörlésÉn teljesen megértelek, mert a nagyobbik fiam is olyan típus lehet, mint a te fiad. Sajnos az emberek egyáltalán nem tudják és nem is akarják kezelni azt, ha valaki nem olyan, mint az átlag.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésÉn azt vettem észre hogy az ilyen nevelési célú beszólásokat leginkább a gyerekek felé engedik meg maguknak az emberek kifejezetten a gyerekhez szólva. Az én 4,5 évesemet a cumival szekálják. Én meg kötelességemnek érzem megvédeni őt. Általában azt szoktam mondani hogy kell neki mivel a húgának is van és még soha senki nem ment cumival érettségizni. De volt már arra is precedens aki keményebb hangvételt ütött meg a gyerekkel !! hogy megkértem hogy a inkább a saját gyerekét nevelje az enyémet majd megteszem én.
VálaszTörlésszerintem ez a gyerek életkorán múlik - amíg túl kicsi ahhoz, hogy neki címezzék, az anyának szólnak be :P egyik rosszabb, mint a másik!
TörlésIgen én is ezt vettem észre. Mikor kisbaba volt én kaptam a beszolasokat milyen anya az akinek így sír a gyereke. Olyan 2 és 3 ev között ez megfordul és a gyereknek szólnak be hogy ne keseritsd anyádat.
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés