2021. március 9., kedd

Meg nem vívott csatáink

Vannak azok a csaták (háborúk!), amelyeket nem érdemes megvívni. Hiába van ezerszer is igazunk, hiába minden szilárd meggyőződés; az elvhűséghez való idealista ragaszkodás mégis sokkal több energiát emészt fel feleslegesen, mintha a frontális összeütközés helyett a kiskapukat keresnénk (amelyeket úgyis mindig megtalál az ember).

Bonit ezen a héten nem akartuk suliba küldeni, attól tartván, hogy a vakációról visszaérkező gyerekek közt lesz egy-kettő covidos, plusz annak fényében, hogy márciusban talán mi is sorra kerülünk az oltandók listáján (a férjem talán már szombaton!). Hétfőn, miután értesítettük a sulit a hiányzásról, kihasználva a felszabaduló időt, Z. el is vitte Bonit a gyerekorvoshoz, a covidtól teljesen független okokból.

Hétfő délután az igazgatónő írt egy e-mailt, amely megnyugtatni volt hivatott minket, hogy „nincs meg a veszélye” annak, hogy Boni elkapja a koronavírust a suliban, tehát nyugodtan küldhetjük, és amellyel a nő tanúbizonyságot tett úgy kedvességéről, mint az égbekiáltó ostobaságáról.

Ma reggel ismét írtunk, hogy Boni itthon marad, de erre a nő már fenyegetőzve válaszolt: még egy igazolatlan nap, és bejelent minket a nemtudomhol. Azt írta, a vírustól való félelem nem tekinthető jogos indoknak.

Oké, hogy a suli kötelező, de vannak vis maior esetek, amilyen pl. ez a mostani. Érveim szerteágazóak:

1) Gyanítom senki sem vigyáz annyira a városban, mint mi, hogy ne kapja el a vírust. Miért kockáztassunk a finisben? 

2) Boninak két, kockázati csoportba tartozó szülője van, a legközelebbi rokon 600 km-re. Inkább hiányozzon négy plusz napot, mint éljen szülők nélkül! 

3) Maguk a tanárok közül is sokan az orruk alatt, vagy egyáltalán nem hordják a maszkot! (most eltekintve attól, hogy növelik a fertőzés veszélyét, de basszus, milyen példát mutatnak így?) 

4) Mit számít ez a plusz négy nap, főleg a tavalyi két hónaphoz képest? Ráadásul nem videojátékozva töltötte volna ezt az időt, hanem értelmes tevékenységekkel, tanulással.

5) A kormány és a tudósok is folyton változtatják stratégiáikat; egy év alatt mondtak mindent és annak az ellenkezőjét is (így történt, hogy a szünet előtt két hivatalos levelet is kaptunk három nap eltéréssel: az elsőben nem nyilvánították Bonit kontaktszemélynek, a másodikban igen). Ekkora bizonytalanságban miért nem dönthetnénk a magunk feje után négy darab napról? (szerdánként nincs tanítás, a hét négy tanítási napból áll)

Megdöbbent továbbá az a gyorsaság, amellyel a hiányzásra reagáltak mindkét napon az iskolában. Ugyanebben a közoktatásban, az oviban két évig egyetlen pedagógusnak sem tűnt fel, hogy a gyerek beszédhibás, mivel magától nem szívesen szólalt meg. Utolsó félévében kérdezte az egyik óvónő, hogy tudjuk-e, addig senki sem vette a fáradságot, hogy megfigyelje, hogyan beszél – a sok dumagép gyerek mellett gondolom kényelmesebb volt így.

Csütörtökön Boni már menni fog, a férjem érzékeny a közelezettségekre, én viszont legszívesebben csak azért is itthon tartanám, bebizonyítván a szabadságomat. De mennyivel egyszerűbb lett volna hétfőn valami kamu betegségre (fejfájás stb.) hivatkozva egy hétig itthon tartani. Ugyan miért játszanánk nyílt lapokkal egy olyan hatósággal szemben, akinek a szabályokhoz való görcsös (kicsit buta, kicsit fenyegetőző) ragaszkodása miatt nincs is mozgástere? Vannak olyan alapelvek, amelyekért érdemes küzdeni, míg másokat érvényesíthetünk okosan, konfrontáció nélkül.

Amúgy is most Franciaországban ez az otthontanítás nagyon kényes téma; próbálják a minimumra redulálni az ilyen helyzetek számát. Olyan véleményt is olvastam, hogy az otthontanítás – és így a társadalomból való kivonulás – a szeparatizmus egyik formája, tehát küzdeni kell ellene. Itt még az is a politikai szintű vita, hogy legyen-e vegetáriánus menü a suliban vagy sem. Szóval nem is tudom, mire számítottunk?!

12 megjegyzés:

  1. Igen, ezt most valamiért nagyon-nagyon komolyan veszik, meglepően kevés hiányzás után. Olvastam nemrég egy nőről, akitől konkrétan el is vették a gyereket, mert a covid miatt nem küldte iskolába. Gondolom, példát akarnak ezekkel statuálni, különben tömegesen tartanánk otthon gyerekeket, én is. Mellesleg szerintem egy rémálom, hogy ragaszkodnak ahhoz, hogy be kell járni. Legalább az tarthassa őket itthon, aki meg tudja oldani, a covid mégiscsak vis maior, ahogy írod is. Ehelyett ölbe tett kézzel kell várnunk, hogy elkapjuk, miközben még hónapokig esélyünk sincs oltásra. (Most pont elég érzékeny vagyok erre a témára, mert a nagynéném kórházban van coviddal és nagyon úgy néz ki, hogy a betegség fog győzni).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jobbulást a nagynénédnek! Hátha még van remény!
      (Az én nagynéném is pont most kapta el, de szerencsére - még? - jól van.)

      Törlés
    2. Köszönöm szépen! Ő sajnos már hetek óta bent van, mondjuk voltak ott más dolgok is. Persze még történhetnek csodák, nagyon reménykedünk, de szóltak, hogy lassan fel kell készülni a legrosszabbra :(
      Jobbulást a nagynénédnek! Remélem, könnyen átvészeli!

      Törlés
    3. Tesóm 5 hónapja beteg covid miatt, most valamiféle autoimmun pajzsmirigy gyulladás alakult ki nála, ami még lehet hogy rosszindulatú daganat (többedik biopsziánál tartunk), de több orvos véleménye hogy a covid okozta/triggerelte.
      Anyukámnak azóta ugrál a vérnyomása nem sikerült beállítani neki.
      Dehát persze hajrá, kapjuk csak el.
      Én nagyon örülök hogy itthon most épp bezárták az iskolákat, a 24-ik órában.
      Persze a Férjem minden nap bejár a munkahelyére, nem vagyunk megmentve.

      Törlés
    4. FElla, nálunk meg pont fordítva van. A vásárláson kívül az iskola az egyetlen kapcsolatunk a külvilággal és nagyon nem akarják őket bezárni.

      Törlés
  2. Bori: jaj, szegény. Magyarországon kezelik?

    Mindkét nagynéninek jobbulást kívánok! :))

    Iskola: igen, sokkal több megértést, sokkal kevesebb akadékoskodást és fenyegetőzést vártam volna. Főleg h nem hanyagságból vagy érdekből tartottuk volna itthon Bonit, hanem önvédelemből (és hány szülő nem viszi a gyerekét a májusi hosszúhétvégék körül, mert olcsóbb a repjegy pénteken stb.!). Svájci barátnőm épp ma mesélte, hogy náluk egyéni elbírálás alá vették a családokat tavaly májusban - nagyon ismerős ez a különbség a rugalmas germán és a rigid francia hozzáállás között :(((

    (a tanulságot levontuk)

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm, Tamko! Sajnos ma reggel meghalt a nagynéném :( Pont a 10.évfordulóján annak, hogy meghalt az unokatesóm, akit múltkor említettem :( Nagyon szerették egymást.

    Igen, legalább megadhatnák az embereknek a lehetőséget az önvédelemre. És tényleg, azokkal semmit nem csinálnak, akik az utazásokkal trükköznek.
    Ma reggel felmerült bennem, hogy itthon tartom őket, mert indulás előtt pár perccel kaptuk a hírt és nem volt idő átbeszélni, a nagyobbik eléggé sírt is. De aztán nem is mertem, meg átgondolni se tudtam olyan hirtelen.

    VálaszTörlés
  4. Óóó, nagyon sajnálom. Részvétem az egész családnak. Ennek a negynénédnek az egyik fia öngyilkos lett ezek szerint??

    Elhiszem, hogy nehéz lehetett így elengedni a gyerekeket a suliba :(((

    VálaszTörlés
  5. Köszönjük szépen! Ja, nem, tulajdonképpen nem is voltak rokonok. Ő apukám testvére volt, az unokatesóm meg igaziból a másodunokatesóm volt, anyu oldalán. De elég összetartó a családom, voltak közös programok, stb. és így a tágabb családból ők álltak hozzám legközelebb mindig is. Meg még egy másodunokatesóm, aki szerencsére pont Párizsban lakik :)

    Ezek szerint Boni ment ma iskolába? Otthon eszik? Én igaziból mindig a bent evéstől tartok legjobban, hogy le kell venniük a maszkot. De egyelőre bent esznek, csak minden héten felmerül, hogy nem kéne.

    VálaszTörlés
  6. Azta, ENNYIRE összetartó családot!
    (szeretem, amikor a családodról írsz :)))

    Nem, a járvány óta itthon ebédel. Nem kockáztatunk :)

    VálaszTörlés
  7. Tamko, köszönöm, ez jólesik :) Szeretem, hogy ilyen összetartó a család. Időnként vannak pl több napos kirándulások is, amire elmegyünk 30-40en. Mostanában sok a kisgyerek, a lányok is nagyon élvezik.

    Jól teszitek, hogy hazaviszitek Bonit. Nálunk január óta esznek bent. Mindig az a terv, hogy hazahozzuk őket, de elég lármásak, a férjemnek meg nincs rendes ebédideje, zavarják a munkában. Szóval halogatjuk hétről hétre.

    VálaszTörlés
  8. Huuu, durva h nincs ebédideje...!!

    Làtom, h nem vàlaszoltam a kérdésedre a multkor: igen, csütörtökön mar vittuk Bonit, de péntek délutàn megint itthon maradt, a tanàrno hiànyziott (kérték h aki tudja, tartsa otthon a gyerekét...)

    VálaszTörlés