Értem ám, hogy senkit, de még a férjemet sem érdekelnek az álmaim, de hát, kérem szépen, nekem fantasztikusan szürreális, részletgazdag, eseménydús és egyedi álmaim vannak! Ja, vagy mindenkinek?...Mindenesetre én a sajátomaimról tudok és szeretnék (gyakran) beszámolni. Mivel nem győzök csodálkozni azon, hogy mi mindent képes előállítani az alvó agy. Összekombinálni egymással nappal megélt eseményeket, régi történéseket, vágyakat, félelmeket – ez még oké, ez montázs. Mostanában például rendszeresen azt álmodom, hogy megkapom a védőoltást (legutóbb a vádlimba adták), vagy azt, hogy maszk nélkül beszélgetek köpködő emberekkel. Régebben pedig gyakran voltak olyan álmaim, amiben én magam nem is szerepeltem! Az üzenet, amelyet a tudatalattim küld, egyértelmű, a mechanizmus, amellyel az elemeket összekeveri, megmagyarázható.
Na de teljesen új, soha nem látott emberekből, soha át nem élt eseményekből hogyan lehet építkezni?! Főleg helyszínekre gondolok. Álmaimban olyan városokban, épületekben járok, amelyeket soha, sehol sem láttam. Budapesten – amely teljesen más, mint a valóságban – bemegyek egy könyvesboltba, noha életemben nem nézelődtem még csak hasonló boltban sem (könyvek egy bizonyos módon elrendezve, a bolti mozgólépcsőnek a bejárathoz viszonyított helyzete, színek stb.). Vagy a múltkor egy olyan, kereszteződésből nyíló, többemeletes házba tértem be, amely az agyam semmelyik kis elbújtatott rekeszéből nem lehetett előrántani, hiszen szó szerint csak álmomban láttam ilyet.
És ezeket a helyszíneket nem felejtem el azon nyomban, még délelőtt. Nem, egyesekre a mai napig emlékszem, annyira mélyen belémívódnak. Egy utcára, ahol alkonyatkor éttermet keresünk, még mindig emlékszem, pedig hónapokkal ezelőtt álmodtam. Brüsszelre, ami az álmomban csak annyiban hasonlított az igazi városra, hogy ugyanazok a villamosok jártak benne, különben minden más volt. Még mindig előttem van, hogy hol kanyarodott el a villamos: egy olyan utcában, amely a valóságban nem létezik. Mindent én találtam ki, akaratlanul és öntudatlanul: Budapestet, a könyvesboltot, az alkonyati utcát, a többemeletes épületet, Brüsszelt.
Álmodom olyan helyszínekkel is, amelyeket jól ismerek: főleg lakásokkal, ahol laktam, utcákon, ahol jártam. Rendszeresen álmodom Párizzsal, a párizsi cselédszobámmal, ahol öt évig éltem. De ezek az ismeretlen, megálmodott terek, házak és utcák rejtélyesek: honnan jönnek? És miért nem tűnnek el az ébrenlétben? Mert nem tűnnek el, hanem maguk is emlékanyaggá válnak. Szívesen emlékezem vissza rájuk!
Legalább azt elmondhatom magamról, hogy... tehetséges álmodó vagyok.
ó, teljesen megértem ezt az írást, ugyanígy vagyok magam is ezzel :) és szívesen is olvastam a leírásodat
VálaszTörlésDe érdekes, amit írsz arról, hogy voltak olyan álmaid, amiben nem is szerepeltél. Olyan volt, mintha egy filmet néznél? Nekem ilyen soha nem volt, mindig benne vagyok, vagy legalábbis mindig van benne valamilyen "én" szerű nézőpont. Egy szereplő, aki legkevésbé sem hasonlít rám se külsőleg, se belsőleg, mégis tudom, hogy én vagyok.
VálaszTörlésNagyon sokszor álmodom teljesen szürreális helyekkel, amik nem léteznek, és amik sokkal izgalmasabbak, mint amiket ébren valaha is ki tudnék találni. De ezeken a valóságban nem létező helyeken mindig olyan emberekkel (is) vagyok, akik ébren léteznek.
Nekem is tetszett az írás. Àtérzem, azt hiszem, de nem tudnám ilyen érzékletesen leírni.
De érdekes! Illetve megértem, hogy érdekesnek találod, mert bennem is mély nyomot hagynak azok az álmaim, amiknek ismeretlen a helyszíne - és még visszatérőek is. Én rendszeresen álmodok egy temetőről (néhány évente előjön), álmomban mindig ugyanott van - a szülőfalum és a szomszédos település között egy tisztás közelében - de a valóságban ott egy arborétum van! Nekem is az volt a legérdekesebb, hogy nem voltál benne az álmodban. Az milyen volt, láthatatlanul nézted?
VálaszTörlésNekem van egy visszatérő álmom, hogy megöltem valakit, és rejtegetem a hullát a rendőrség es a vilag elöl. Annyiszor álmodtam mar, hogy minden pillanatban vissza tudom idezni a rettegest - elég szörnyű, es biztos vagyok benne, hogy vissza lehet vezetni az eletemre, de meg nem tudom hogyan.
VálaszTörlésNekem az az elmeletem, hogy az almokban nem az esemeny igaz, hanem az erzes, vagyis ha valamivel kapcsolatban valahogy ereztem az almomban, akkor az tenyleg ugy van, az esemenyektől fuggetlenul. Sok almom volt, ami raebresztett valamire az eletemmel kapcsolatban - nagyon erős dolgok ezek.
Úristen, temető, gyilkosság :)))) Erről eszembe jutott h egy időben szinte minden másnap álmodtam azt, hogy JÓL MEGVEREK valakit (mindig mást!). Iszonyú jól esett :)) Asszem ezt sem nehéz megmagyarázni. A múltkor meg arra ébredtem ijedten, hogy a férjem püföl engem álmában - fölkeltettem, és azt mondta, hogy ja, bocs, de azt álmodta, hogy megtámadták, vissza kellett ütnie :-DD
VálaszTörlésZenjebil, tetszik az emléleted!!
Amikor nem szerepeltem az álmaimban (nagyon nehéz, magányos időszak volt az életemben) az teljesen olyan volt, mintha egy filmet néztem volna. Minden éjszaka mást, ráadásul tök izgik voltak!