Gallivadék

A múltkor azon vitatkoztunk Bonival, hogy ki parancsol a már nem is tudom milyen ügyben, talán hogy el kell-e pakolnia a játékait? Vagy hogy fel kell vennie a pizsijét? Vagy hogy nem beszélhet udvariatlanul?

- Nem te döntesz! - pukkadozott
- Dehogynem én döntök. - jelentettem ki
- Én döntök! - húzta fel magát
- Persze, haha, majd a gyerekek fognak dönteni! Én döntök és kész.
- Nem te!
- Hát akkor ki?

Erre a kérdésre olyan hangon válaszolt, amelyet minden valamirevaló regény “ellentmondást nem tűrőnek” minősítene, és amelyből az a ki nem mondott vágy hallatszódott ki, hogy legalább az utolsó szó legyen már az övé:

- Macron dönt! - emelte fel a mutatóujját