„A gyerekek? Pétervárott a gyerekek nem zavarták apjukat abban, hogy éljen. Intézetben nevelték őket; nem volt meg az a Moszkvában egyre terjedő – Lvov lehet a példa – vad elképzelés, hogy az élet minden fényűzése a gyereké, a szülőé meg csak a munka s a gond. Itt belátták, hogy az embernek, ahogy az művelt lényhez illik, önmagáért kell élnie.”
„A manapság születő csecsemők csak beleszippantanak a levegőbe, s már megérzik, hogy jókor jöttek, itt nekik áll a világ. Mindjárt el is kezdik behajtani szüleiket a mai idők normái szerint kijáró sok törődést és szeretetet.”
***
Szeretem az ilyen, és ezekhez hasonló idézeteket, amelyek megerősítenek abban, hogy mindenki, minden korban előszeretettel mondogatta, hogy régen minden jobb volt – a világ változik, de ez az érzés valszeg univerzális. Mert az első idézet Tolsztojtól, az Anna Kareninából (1877), míg a másik Varga Domokos Kutyafülűek (1966) c. könyvéből való!
Nem ismerem a második könyvet, de nekem ebben az évtizedben volt olyan főnököm (francia magas rangú arisztokrata) akinek a 4 fia 4 különböző városban volt bentlakásos iskolában (10 és 18 év között). Büszke volt rájuk, de csak olyan szinten, hogy milyen jók a tanulmányi eredményeik.
VálaszTörlésSzerintem régebben kifejezetten a gazdagság, társadalmi státusz határozta meg, hogy mennyire képes az ember a gyerekeit magánintézetekben neveltetni.
Kisgyerek korban meg ott volt a dadus, aki szerintem sokszor babusgatta, kényeztette az úrfit, kisasszonyt mert valóban szerette a gyerekeket.
Kiváncsi volnék most a két angol hercegné gyerekeire, mennyire engednek meg maguknak mondjuk az enyéméhez hasonló elmebeteg hisztiket, és ha véletlenül igen, mit csinálnak velük.
Szerintem nem csak régen határozta ezt meg. Csak most nem bentlakásos, de ugyanúgy magániskola (bár van ismerősöm, akinek a gyereke bentlakásos suliba jár, ilyen még a mai napig létezik) és nem dadusnak hívják, hanem babysitternek vagy au pair-nek, esetleg nanny-nek. Mind ugyanannyira gazdag kiváltság és státusz szimbólum is lehet, mint régen.
TörlésNa tessék, megint a Légy jó mindhalálignál tartunk :))) én nem ismerek ilyen franciát, de nem mozgok a megfelelő körökben :-)
VálaszTörlésA két angol hercegné ablakán én is szívesen bekukkantanék!
Olvastam egy könyvet egyszer arról, hogy vajon régebben is ennyire szerették a szülők a gyerekeiket, vagy mai jelenség az, hogy az emberek megkukulnak a gyerekekért. Nagyon érdekes volt!
A William, Catherine párosnál egészen biztosan van hiszti, náluk nyelvet is nyújtogatnak és nyilvánosan hisztiznek is a gyerekek. A másiknál még nagyon kicsi a gyerek, ott ők hisztiznek. Nem volt ilyen mély a kötődés, sok gyerek, nagy halandóság.
TörlésEngem megdöbbentettek az évszámok (de ha dicsekedni akarok, az elsőről egyből tudtam, hogy Anna Karenina :) ) és az, hogy mennyire friss mlg mindig. Pontosan ugyanezt hangoztatják a mai napig. Kezd felmerülni bennem, hogy csak a mi szüleink voltak rigedtartásban? Ők lettek volna az egyetlen generáció, ami figyelem és szeretet nélkül nőtt fel?
VálaszTörlésFamily M: ügyes vagy :))) (Anna) Nem tudom, de ennek a szónak, h "státuszszimbolúm" nagyon pejoratív jelentéstartalma van, nem?
TörlésDe, szerintem is negatív kicsengese van a státusz szimbolumnak. Gondolom azért, mert olyan üres az egész, nincs mögötte semmi. Ezért mondom, hogy az is lehet. Vannak, akik teljesen más indokok miatt íratják pl magániskolába a gyerekeiket (mint persze mi is, természetesen ;) ), vannak akik pedig csak azért, hogy „elmondhassák”.
TörlésA legdurvább, hogy itt pl kezd kialakulni egy réteg, akinél már maga a gyerek is státusz szimbolum! Hiszen ők már megengedhetik maguknak, hogy 3-4 gyereket neveljenek München egyik elit környékén.
Nekem két történet jutott eszembe, bár mindkettő Anyukám gyerekkorabeli, tehát 50-es évek és nem a régmúlt.
VálaszTörlés1. A nagymamám első kisfia meghalt míg a férje hadifogságban volt a második világháború után. Sokszor kérdeztem nagymamámat, hogy és mit szólt az (általam sosem ismert) nagyapám hogy hazajött és a kisfia nem élt. Nagymamám azt modta: örült, hogy egyáltalán engem életben talált.
Ez csak arra, hogy muszáj volt elfogadni a nagyobb gyerekhalandóságot ami a háború árnyékában más volt mint ma lenne.
Egyébként nagymamám mélyen hívő volt, és ez nagyon sokat segített neki, de az első kisfiát 'Első Ernőke' minden nap emlegette, biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy szerette csak elfogadta a tényt hogy ez történt.
Ma szerintem kevésbé fogadunk el ilyen tragédiát, több ideig lennénk a feldolgozásnak a tagadás meg a miért én fázisában.
Ma meg a tamplom helyett ott van a pszichológus.
2.
Anyukám és a bátyja az 50-es években voltak kisgyerekek. Háború utáni bődületes mélyszegénység. Nagymamám nem dolgozott (amíg özvegy nem lett) mert nem volt szokás (városban éltek, szóval nem a háztáji gazdaság miatt). A házimunka nagyon nehéz volt: víz a kútról, mosás teknőben az udvaron, nem volt hűtőszekrény, stb. Ő mint anya és feleség ezzel foglalkozott. Az apa (akkor is) egész nap dolgozott, nem 8 órában. És volt egy ún. gyereklány (szomszéd tizenéves lány) neki volt a feladata a megállás nélkül üvöltő csecsemőt babusgatnia és a kis totyogóra vigyázni hogy baleset ne érje.
Én EBBEN látom a fő változást, hogy míg a múlt században a nőnek a fő dolga a házvezetés volt és a gyerekekről a gondoskodásnak az elméleti meg a felelősség oldala, addig ma az van, hogy rendelj kaját, hívj takarítónőt, van eldobható pelus a te dolgod az hogy a gyereket le se tedd a karodból, le se vedd a melledről. Aztán van akinek ez passzol a személyiségéhez, van akinek nem.
De mi van az USA-ban ahol 6 hét után visszamegy az anyuka dolgozni? Napközbern nyilván szitterrel van a baba, de nem hiszem el, hogy kis kivételtől tekintve az anyukák úgy tolják le a 10-11 órás munkanapokat hogy éjjel 20x ébred a kisbaba. Ezt nem lehet hónapokon (éveken át csinálni). Szóval szerintem simán hagyják sírni, és persze lehet, hogy ez kompenzálva van a mai kor által nyújtott gyerek elkényeztető facilitások által u.m. kínai vacak játékok, édesség, tablet, stb.
Ella, olvastad a Pamela Druckermann könyvét a francia szülőkről? Bocs, ha már kérdeztem, nem emlékszem. Szóval én nem érzem ezt a nyomást itt, hogy le sem kell tennem a gyerekekem a karomról. Ebben a könyvben van egy érdekes összehasonlítás az amerikai és a francia nevelésről.
TörlésNem de mindig el akartam olvasni, mostmár sort kerítek rá. Szerintem is már Magyarország Franciaország viszonylatában is megvan egy különbség elkényeztetettség és elkényeztetés területén most egyazon időben. Nyilván a magyar hosszú gyessel függ össze. Mégsem gondolom, hogy a magyar gyerekek a legneveletlenebbek a világon. Nem lövöldöznek kamaszkorukban (de lehet csak mert nincs hozzáférhető fegyver).
TörlésNyilván lőnének a magyarok ha lenne mivel. Amúgy azért én több nőt is ismertem Amerikában, aki megoldotta így vagy úgy, hogy hat hétnél tovább - akár egy vagy több évig - otthon maradjon. Különben ott nagyon dívik az alvástréning és kevésbé harcos az anyatej és kötődő nevelős lobbi.
TörlésElla, ez a könyv neked KÖTELEZŐ OLVASMÁNY! :))) majd írd meg, mit gondolsz róla!
VálaszTörlés