Hú, micsoda nagyra törő cím, nem igaz?! De mit csináljak: ezen a héten akárhányszor hallgattam is a rádiót, mindig szembejött velem ez a két, szociológiai témájú hír. Az egyik egy új könyv megjelenése; erről szeptember óta beszélnek, és mivel a nagycsoportos ovisok-elsősök voltak a kutatás témái, mindig meg is hallgattam ezeket a műsorokat. Lényegében arról van szó, hogy a nagyovisok-kisiskolások társadalmi háttere hogyan determinálja az iskolai sikereiket (vagy sikertelenségeiket), azaz hogy az értelmiségi családból származó gyerekek jobban tanulnak, mint a mélyszegénységben élők.
Szívesen el is olvasnám a könyvet, ha nem lenne több mint ezer oldal. Így a kutatás és a könyv ismerete híján kritizálom; de őszintén megmondom, mindig elcsodálkozom, hogy hogyan adjatják ezt elő minden egyes alalommal úgy, mintha most tették volna rá a kezüket az igazság ütőerére? Hát az eredmény nem volt teljesen egyértelmű, már a hipotézis felállításakor?
Mindegy, szívesen végighallgatom (a szerencsés oldalon állva) a szerzővel készült interjúkat, amelyekben elmondja, hogy a szegényebb gyerekek világa beszűkült, míg a gazdagabbaké tágabb. Hogy a gyerekek családi környezete (szabadidő eltöltése, étkezés, kultúra, utazások, egészség stb.) mennyire meghatározza, már kiskortól kezdve, a jövőbeli iskolai teljesítményeiket (és itt pl. olyanokról is beszéltek, hogy a társadalmi kódok és elvárások ismeretén kívúl az értelmiségi gyerekek előbb tanulják meg bizonyos igeidők használatát).
Az elmúlt egy hétben továbbá nagyon sokat beszéltek egy esetről, amely kapcsán ismét terítékre került a muzulmán fejkendő viselése, valamint az a kérdés, hogy szülessen-e új törvény a fejkendő betiltásáról azokban az esetekben, amikor valaki iskolai csoportot kísér? Az iskolákban (sőt, közintézményekben) ugyanis, a laicitás elvével összhangban, tilos az ilyen kendő viselése – de mi van akkor, ha egy muzulmán anyuka szabadidejében kísérőnek vállalkozik egy iskolai csoport mellé? Ezek az alkalmak (Boniék nemrég voltak egy tanyán és egy futóversenyen például) milyen megítélés alá esnek; hová számít az, ha én egy iskolai csoportot kísérek az utcán?
A kérdés apropója az volt, hogy egy muzulmán anyukára rászóltak (a gyerekek előtt, egyébként) egy francia hivatalban, ahová az osztály ellátogatott, hogy menjen ki, mivel fejkendőt viselt. A konszenzus egyébként úgy látom az, hogy nem lesz új törvény, viszont talán a régi jogszabályokat be kellene tartatni, mondta a belügyminiszter arra utalva, hogy bizonyos városnegyedekben más az egész arcot eltakarú ún. burkát is lehet látni (ami pedig végképp tilos).
A két hír közös nevezője a Franciaországban olyan fontos eszme, az egyenlőség, jelen esetben iskolai kontextusban. Úgy látom, a franciák földöntúli erővel törekednek a (megvalósíthatatlan, vagy egyenesen másokon átgázoló) egyenlőségre, akár pozitív, akár negatívabb értelemben. Érdekes ezeket magyar szemmel figyelni!
Kedves Tamko, az események háttérében az 1905-ös törvény áll: lelkiismereti szabadság, mindenki hihet, amiben akar, esetleg semmiféle vallásban sem. A vallások szabadok, de az egyéni szférára korlátozódnak. Egyszer írtam magyar blogomon erről egy bejegyzést, de nincs is megfelelo szó a "laïcité"-re a magyar nyelvben. Az iszlám kendő nem annyira vallási kellék, hanem inkább a nő alárendeltségének szimbóluma, ahogy azt maguk az érintett nők is meghatározzák, ha tehetik (!). "...a franciák földöntúli erővel törekednek a (megvalósíthatatlan, vagy egyenesen másokon átgázoló) egyenlőségre, akár pozitív, akár negatívabb értelemben." A laïcité minden vallás (nem szekták!) szabadságát szavatolja, de egyik se kerekedhet a másik fölé, sem a köztársaság törvényei fölé... Különben a magyarországi helyzethez hasonló alakulna ki, ahol az egyház beleszól a magán- és közügyeket érintő döntésekbe.
VálaszTörlésValóban érdekes mindkét téma. Mióta megvan a Lány, pontosan látom, hogy kb a születés pillanatában látszik kinél hol a plafon és hol lesz a horizont. Ebből kitörni iszonyú nagy energia, rengeteg küzdelem. Talán abban segítenek ezek a tanulmányok, hogy legyen fogódzó hol vannak azok a pontok, ahol el lehet indulni, akár otthon, akár az iskolában.
VálaszTörlésA női egyenlőtlenséghez nem kell fejkendő, elég hozzá a csok, 20 évig el nem adható ingatlannal, 10+ évig otthon, gyereket nevelő nőkkel, akik kiesnek a munkaerőpiacról és jól sakkban tarthatók lesznek. Franciaországban egyébként hogy kezelik a keresztény v a zsidó jelképeket? Kereszt a nyakláncon v kippa a férfiakon? Ezekkel sem lehet láthatóan viselni?
“...ebből kitörni iszonyú nagy energia” - annyit tennék hozza, hogy sztem gyakorlatilag lehetetlen, ha nincs erre szándék. És itthon nincs, sőt. Csak egy példa, véletlenül jött velem szembe: a kevésbé művelt szülők gyereke pl nagy eséllyel azért esik ki a nyolc- meg a hatosztályos (a közoktatásban színvonalasabb) gimnáziumi képzésből, mert a jelentkezést a szülőnek kell intézni (aki talán nem is hallott a lehetőségről, az alt iskolák nem verik nagydobra), és neki kell intéznie a csöppet sem egyszerű papírmunkát. És akkor a felvételire való felkészülésről nem is beszéltünk.
TörlésA politika meg persze tesz erre magasról, mert meg egy mezei parlamenti képviselő is magasan az átlag fölött keres, és meg tudja fizetni a milliós tandíju maganiskolakat (lásd a sportért felelős államtitkár vagy a debreceni polgármester).
bv. sok gyerek nem a szülők miatt esik ki ezekből hanem inkább azért mert NINCS ilyen suli. Szegeden 8 osztályos gimi egy van az is egyházi, katolikus ahol apácák tanítanak. Hat osztályos gimi kettő van itt megint az egyik egyházi piarista, a másik spec matekos a legjobb gimiben. Tehát ha nem vagytok elég vallásosak vagy a gyereked nem matek zseni akkor ez a képzési forma felejtős hiába is lenne jobb a gyereknek:((
Törlés@bv:
TörlésHol VAN erre szándék? Legjobb tudomásom szerint pl az USA-ban az emberek aszerint választanak lakóhelyet, hogy az adott körzetben milyen az iskola, azaz még a saját munkahelyüket (vagy hosszú ingázást is) alárendelnek a gyerek oktatásának már általános iskolai szinten.
Van olyan ország a világon ahol ez jól működik? Nem ironikus a kérdésem, tényleg nem tudom.
Én úgy látom, itt, Fro-ban erre valóban van politikai szándék, és az iskolák - tanári kar, felszereltség stb. - sőt a tananyag is nagyon egységes, centralizált. ÉPP EZÉRT a jó iskola legfőbb ismérve az, hogy MILYEN társadalni hátterű gyerekek járnak oda, azaz itt is jellemző az, amit Ella írt, hogy az emberek az iskola miatt költöznek.
Törlés@fella: többé-kevésbé közelről csak a magyar iskolarendszert ismerem, és tapasztalataim szerint, mondjuk 10-15 évvel korábban volt ilyen szándék, hogy az iskola ha lehet, ne nyissa tovább azt a bizonyos társadalmi ollót. (az egytemen réges-rég érintőlegesen tanultunk ilyesmiről.) ismerőseim gyerekei svájcban kezdték az iskolát, francia részen, szerintem ott is volt/van hasonló törekvés, és mintha hasonlót olvastam volna a finnekről is.
Törlés@meselo: igen, abszolút igazad van. vagy: ahol nincs bírható időn belül megfelelő középiskola a láthatáron, mehet a gyerek kollégiumba. Épp tegnap fejeztem be a Légy jó mindhalálig-ot - arról a legkevésbé sem győzött meg, hogy nyolcadikosoknak ezt el kellene olvasniuk, de arról igen, hogy milyen iszonyú (lehet), ha az ember távol van a szeretteitől.
Értem, hogy mire gondolsz. Van szándék, vagy legalább szabály és keretek, de nem működik úgy ahogy ezekkel aq keretekkel működhetne. Vs Magyarország ahol mindenki csak fásult vagy éppen lopni akar, attól függően, hogy milyen területen van. Igen ezzel egyetértek.
TörlésSpeciel Svájról azt olvastam, hogy nagyon korán eldől hogy elméleti vagy szak képzésbe mehetsz-e tovább és nincs átjárhatóság annak akinek mondjuk 14 évesen "jön meg az esze". Nem lehet már orvos csak géplakatos. Lehet, hogy nem általános, mondom, olvastam.
Érdekes, hogy a Lágy jó mindhalálig-ot említed, pont valamelyik kommentemben írtam, hogy az Árvácska volt az első regény amit életemben elolvastam. Nem tudom lesz-e valaha lelkierőm újraolvasni, de kis gyerekként (negyedikes voltam) messze nem rázott meg annyira. Viszont hirtelen elkezdtem értékelni a szüleimet.
TörlésNekünk hetedikben volt kötelező a Légy jó mindhalálig, és azt hiszem gyerekeket kevésbé ráznak meg az ilyen történetek. Anyaként (lehet sima felnőttként is) sokkal nehezebb ezeket feldolgozni. Viszont sokkal komolyabb mondanivalója van mint a vidám hurráoptimista történeteknek.
Én Orwelltől is nem az Állatfarmot, hanem az 1984-et olvstatnám, és venném a bátorságot Huxley Szép új világjának elolvastatására is 17-18 éveseknek, nem azért, hogy összeesküvés elméleteket szövögessenek, hanem hogy jobban megértsék, hogy mi az a lehetőség/veszély ami fölött ők fognak rendelkezni amint kilépnek a felnőtt életbe.
De sajnos azoknak a gyerekeknek akik olvasni is alig tanulnak meg (lásd egész poszt meg amiről beszélünk) teljesen fölösleges bármit is olvastatni.
Egyébként ezeknek film formájában is meg lehet a tanulságuk, bár nem vagyok film párti.
Üti a szememet: Légy jó. Rettenetes ez az eszköz amin írok mióta tönkrement a laptopom.
TörlésA kippa és a kereszt is tilos a suliban (de olyan hírt még nem hallottam, hogy ezek okoztak volna felfordulást).
VálaszTörlésNem te írtad Tamko, hogy az iskolákban van hitoktatás? Ha nem, csak összekevertem, akkor elnézést. Ha viszont igen, akkor most felmerült bennem, hogy melyik vallásnak a hitét tanítják? A főbb világvallásokét? Vagy kisebb egyházakét is?
TörlésDe, itt van (választható) hittan, de ez kivétel, pár megyére szorítkozik csak, történelmi okokból (régebben Németországhoz tartoztak ezek a területek).
TörlésKatolikus hittant tanítanak, több szülő pont ezért sem íratta be a gyerekét egyébként.
Fr.o-ban az ún. katolikus (esetleg zsidó vagy muzulmán) magániskolákban van hitoktatás, no és még Elzász a kivétel egy 1801-ből származó Konkordátum eredményeként Napoleon és VII Pius pápa között. Hogy melyik vallást oktatják, az a magániskola profiljától függ. Állami iskolákban nem tantárgy. Egyébként a hitoktatást mindegyik egyház maga intézi, iskolán kívül, azoknak, akiket a szüleik beírattak rá.
TörlésJaj értem.
TörlésMiközben nekem magánemberként nincs kifogásom a hitoktatás ellen, nemrég olvasgattam a gyerek "Óvodás bibliáját" és egy csomó érdekes dolgot tudtam meg. Rengeteg világirodalmi mű alapszik bibliai történeteken és nekem annyira kimaradt ez a tudás. Akárcsak a görög mitológia, azt sem tanultam soha.
Persze lehet, hogy csak én érzem ennek a hiányát, még pont az a generáció vagyok, valószínű a millenial generációk mivel már 1 darab könyvet sem olvasnak el, nekik már ez fölösleges.
Bocsánat, Tamko, már elkezdtem a választ, mialatt te megírtad a magadét, nem a tiédre akartam "rákontrázni"...
TörlésRózsa: persze, semmi gond :))) köszi a pontosítást (amúgy Lotaringia egyik megyéje is idetartozik, pont ott lakunk)
TörlésElla, de nem te írtad az előbb, hogy jártatok templomba? És tényleg nem olvasool könyveket?
De és még hittanra is, csak valamiért mi állandóan ilyen példabeszédeket hallottunk, sosemmeseszerűen a bibliai történeteket. Reformátusok vagyunk, nekem mindig úgy tűnt ez direkt van. Nem szórakozni járunk a templomba ugye mint a "csili vili" katolikusok.
TörlésAmióta gyerekem van nem nagyon olvasok könyveket, de ez pont a régi időszakról szólt. Ha olvastam valamit egy könyvben, vagy versben ami bibliai hivatkozású volt, sosem néztem utána, hogy mi is volt az eredeti sztori. Tanulmányaimból viszont kimaradt.
Kolozsváron egyszer jártam egy rendőr szakközépben ahol kint volt a kereszt a falon a román címer mellett és az ottani egyházfő valamint a miniszterelnök képe is. Ez nem volt régen, Románia már uniós volt akkor. Ez számomra azért volt érdekes mert elvileg a rendőrség mindenütt párt semleges és a nem is olyan rég még kommunista Romániában tilos volt a vallás. Na mindegy ott a falon jól megfértek egymás mellett egy rendőrségi épületben:) Itthon nem jellemző azért, hogy egyházi jelképek lennének a közintézményekben persze az egyházi iskolák kivételével.
VálaszTörlésÉrdekes!! Ez az Erdély-Trianon kérdéskör meg pont francia szemmel (mert az is van nekem :))) érthetetlen egyébként.
TörlésNekem az a fura, amit Mo-i templomokBAN szoktam látni: a magyar zászló.
Romániában (saját tapasztalat) bár hivatalosan tiltott volt a vallásgyakorlás, nem sikerült úgy csírájában elfojtani a vallásosságot mint pl. Magyarországon. Sokkal inkább a letagadott kettősség volt jellemző e téren (híven a keleties és nem németesebb mentalitásnak). Nem beszéltünk róla de mégis mindenki járt templomba mert megszólták ha nem. Lehet, hogy a legnagyobb városokban nem, de én 100 ezres városban éltem azért az nem kicsi.
TörlésAz általunk (vagy legalábbis sok magyar által) magyarnak tartott csángókat is a vallással sikerült "elrománosítani". Nem is úgy mondják magukról, hogy magyarok, hanem hogy római katolikusok. Mert a románok görög katolikusok.
Még kanadai tartózkodásom alatt hallottam egyszer egy érdekes rádiós beszélgetést arról, hogy vajon szabad-e az iskolákban házi feladatot adni? Pont abban a kontextusban, hogy a rengeteg első generációs bevándorló szülő nem is tud segíteni a gyereknek a házi feladatban mivel nem, vagy nem olyan szinten beszél angolul. Nem volt (szerintem azóta sincs) megoldás erre ott (sem). És emiatt már első osztálytól kialakul a különbség a gyerekek között.
TörlésElla, imádom ezeket a romániai gyerekkori sztorijaidat! :)))
TörlésItt van házi feladat (mégpedig sok, néha mi is alig bírjuk követni, hogy melyik füzetből melyik feladatot kell megcsinálni, melyik napra!!) viszont van egy tök jó megoldása a sulinak a fenti problémára: tanítás után a gyerekeket be lehet iratni olyan különórára, ahol a hézi feladatokat csinálják (ingyenes, a suliban van).
Igen, a különbség kialakul, de hát hogyan is lehetne máshogy: nem mindegy, hogy egy gyerek a kocsmába megy az apjával, vagy hangversenyre (sarkítok).
Amúgy én totálisan házifeladat-párti vagyok!
Elvileg itt is van délután, de azt látom, hogy a gyerekek csak rosszalkodnak ökörködnek és valójában nem csinálják meg a házit. Anyukám tanul otthon a gyerekekkel 5 után, mikor már fáradtak. De ahol nincs (intellektuálisan is befogható nagymama) ott nem tudom mi van.
TörlésOtt az anyuka tanár😀
TörlésA házi feladat egy örökzöld téma. A migráns osztályaimban azért nincs kötelezö házi, mert sokuknak nincs egy nyugodt asztalsarka sem, ahol leülhetne délutánonként. Az èrettségozöknél meg azért szorgalmi feladat mindig a házi, mert ök már el tudják dönteni maguk, hogy mely tárgyakból van szükségük extra gyakorlásra.
TörlésFöleg a kelet-ázsiaiak jobbak mint a bennszülött németek, mert alig gyöznek kompenzálni.
A szülök hozzáállása szerintem is nagyon sokat számit, föleg az elsöszülött vagy egyke gyereknél.
Nálunk az, hogy mennyi a házi teljesen tanító- tanár függő, egy jó képességű gyerek alsóban max. fél órát tölt el vele szerintem, ami időigényesebb az a tanulás amire ideális esetben hétvégén szánunk kb 30-60 percet ( alsóban) ez általában egy-egy témazáróra az anyag átnézése. Felsőben a gyereke önállóan tanulnak, én hetediktől már nem nyaggatom őket , előtte még segítek pl. megírni a töri vázlatot stb, de ez is gyerekfüggő van amelyikük igényli van, aki anélkül is tudja, hogy mi a dolga:)
VálaszTörlésDe nem is tesz senki AUTOMATIKUSAN egyelőségjelet a bevándorói háttér és a hátrányos társadalmi helyzet között, vagy ez most így jött le neked?
VálaszTörlésÉs pl. te hogy tanultál olvasni, kivel gyakoroltál otthon? Most azt látom Boninál, hogy nagyon fontos a rendszeres gyakorlás ahhoz, hogy az olvasás zökkenőmentesen menjen (de lehet h ez francia specialitás :))) mondjuk az angol nyelv sem kispályás)
Én írtam a kanadai példával a bevándorlókat.
TörlésSok magyar gyereknek is nehezen megy az olvasás. Rémlik valami Vekerdy (vagy mindent Vekerdynek tulajdonítunk?) mondás hogy 5 és 9 év között tanulnak meg a gyerekek olvasni. Engem is kínzott az anyukám a hangos olvasással annyira hogy totálisan megutáltam a dolgot. Szerencsére pont 9 éves koromban magamtól megértem rá és negyedikben már regényt olvastam a pad alatt. Az Árvácska volt az első. Azóta sem mertem újraolvasni.
Ja, tényleg, írtad! Én azért fenntartom a véleményemet, hogy ha nem tudnánk elolvasni (vagy megérteni) Boni iskolai dolgait (házi feladat, mikor mit kell bevinni stb.) szerintem a gyereknek nehezebb dolga lenne (sőt, megkockáztatom: neki a magyar-francia kétnyelvűség is hátrány per pillanat). Ami persze nem jelenti azt, hogy a későbbiekben lemaradna.
TörlésNekem Varga Katalin: "Én, te ő" volt az első elolvasott könyvem, imádtam minden sorát!!
És milyen nyelven írta a doktoriját? Angolul? (Orvosira járt?)
TörlésNa, de azt ugye elismered, ha ma, amikor migráns szülőkről beszélünk, akkor általában NEM a könyvtárban angolul doktorit író anyukákra gondolunk?! :-))))) (noha persze ma is vannak ilyenek biztosan)
TörlésÉrdekesek ezek a példák (főleg az esernyős! :)), és egyetértek, hogy nem ismerjük az emberek motivációit. Gyakran az ember tényleg csak a provokációt látja bennük, nyilván a legtöbb esetben hibásan.
TörlésSzerintem is ritkán tartják provokátornak a kendöviselöket, inkább elnézöen a " szegény agymosottak" kategóriába sorolják öket. Vagy mert öszintén sajnálatraméltóak, hogy igy kell élniük, mert az ö helyzetükben vszleg nekünk se lenne kedvünk és energiánk ellenállni, ezért behódolnak és különbözö ideológiába csomagolva hordják a kendöt. Van, aki feminizmusból, ez alatt azt èrti, hogy nem akar a kedvezö külseje miatt elönyökhöz jutni. Ès sokan állitják, hogy önkènt viselik. Ezt sokáig nem èrtettem, aztán egyszer voltam helyettesiteni egy felnött fèrfiakból álló migráns osztályban, én csak fiatalokat tanitok. Korábban nem ismertem azt az èrzést, még Magyarországról sem, hogy milyen megalázó ès nehéz kiéhezett tekintetek kerszttüzèben probalni dolgozni. Azaz nem voltak különösebben kiehezettek, en se voltam kihivó, ezek a ferfiak egyszerüen csak igy tudnak nezni egy nem elfüggönyözött nöre. Ha ilyen környezetben kéne léteznem nap mint nap, lehet hogy én is úgymond "önként" hordanék kendöt.
VálaszTörlésA tanitványaimon látom, mekkora nyomásnak van kitéve némeliykük, a ferfi csaladtagok egész hálozata figyeli öket egész nap, a városban, az iskolán belül is ès terrotizálják a lázadni próbáló lányokat.
Köszönöm, mindjárt megnézem!
VálaszTörlés