2018. augusztus 21., kedd

We had joy, we had fun... we had seasons in the sun...

Jaj istenem, Z. egyik öccse meg fog halni. Muszáj írnom ezekről az eseményekről, amelyek átszőtték az elmúlt heteinket. Még Budapesten voltunk, telefonáltak, hogy nagyon rosszul van, az áttétek mindenhová eljutottak, a kemó nem működik, abbahagyták, nem műtik, hazaküldték. Pedig másfél éve úgy tudjuk, hogy leküzdi, túléli, szerencsére időben. Egy olyan pasiról van szó, aki mindig vidám, jókedvű, optimista, szimpi – most vagy ő volt túlságosan bizakodó, vagy direkt nem mondta el az igazságot, nem tudom. Soha a másfél év alatt nem volt arról szó, hogy ebbe belehalhat. Küzdött, járt kezelésekre, jól viselte azokat, vidáman számolt be még a negatív fejleményekről is, én biztos voltam benne, és nagyon reméltem is, hogy ha valaki, hát ő megússza.

Aztán amikor már visszajöttünk Franciaországba, kaptunk egy újabb telefonhívást, hogy nagyon rosszul van, éjjel bevitték a kórházba. Z. autóba ült, és noha vendégeket vártunk hétvégére (végül lemondtuk őket), azt mondta, nem meri megkockáztatni, hogy ne azonnal menjen, mert még a végén túl későn érkezik.

És most egy ilyen furcsa helyzetben lebeg mindenki. Állítólag felesleges reménykedni. A szót, hogy meg fog halni, senki nem mondja ki, de rokonok zarándokolnak Normandiába, hogy elbúcsúzzanak tőle. Még él, de már kezdünk múlt időben gondolni rá. Kénytelen az ember a temetést is valamilyen úton-módon beleszőni az elkövetkező hetek planningjébe – borzalom! De hát az ember már csak ilyen racionális lény, szabit kell kivenni, időpontokat lemondani, mittudomén.

Annyira szimpatikus pasi, tényleg. A hét testvérből az első, aki elmegy. Egy egészséges ember, akit megtámadott a rák, pedig járt szűrővizsgálatokra, nem dohányzott. Még lehetett volna jó 20 éve, hogy lássa az unokáit, csináljon egy csomó mindent. Nincsenek fájdalmai. Most. Már! Mert az ő élete a fájdalmakról szólt: valami családi gerincbetegség miatt állandóan fájt a háta, többször műtötték, bicegve járt, a cipőjét pl. csak nehezen húzta le, úgyhogy ő még vendégségben is cipőben maradt. Én, aki a reumám miatt jól ismerem sajna a testi fájdalmakat, csak bámultam mindig, hogyan tudja ilyen vidáman, félvállról venni a betegségét. Én, ha épp krízisem van, ingerült és undok vagyok, ő jó kedvű maradt mindig.

Boninak nem mondunk semmit, szerencsére eddig nem kérdezett. Tudjátok, nálunk a halál tabu, többször is sírórohamai lettek, azóta nem beszélünk róla. Illetve csak annyit mond gyakran, hogy majd bevesszük az örök életet garantáló gyógyszert, és nem halunk meg (bólogatok). A múltkor a játszótéren mesélte egy apuka, hogy a kisfia (6 éves) pszichológushoz jár, mert nem bírja feldolgozni a halált. De hát, döbbentem meg, mit tud ezzel kezdeni egy pszichológus?? A halál borzalmas, rettenetes, elkeserítő... nem pszichológushoz kellene járni, hanem TEMPLOMBA! Na ott, ott vannak válaszok... de egy pszichológusnál?!

És tegnap, miközben énekeltem az altatódalt (Erdő mélyén estvéledtem), Boni századszorra is megkérdezte, hogy mit jelent az, hogy „jói Stenem”. Kilencvenkilenc alkalommal azt mondtam, hogy kérdezze meg Anne-t. Tegnap viszont valahogy lemondóan azt válaszoltam (még én is jól meglepődtem), hogy az Isten az, aki minket megteremtett. Na nem mintha elkezdtem volna hinni bármiféle felsőbbrendű és mindenható erőben, de már elegem volt ugyanarra a kérdésre mindig ugyanazt válaszolni. De te jó ég, milyen szuper lehet ezt komolyan elhinni, és mennyivel egyszerűbb lehet így gyereket nevelni; most folyton azon töröm a fejem, hogy honnan vannak a bolygók, a hullócsillagok, miért hullámzik a tenger, miért vannak szúnyogok, miért szőrös a kutya és miért nem tud úszni a bárány stb., stb. Ellenben egy ilyen aduász kártyával mindenre megoldás és válasz az, hogy mert Isten így teremtette! Jaj, de sajnálom, hogy ateistaként nem nevelhetek Boniból hívő embert.

31 megjegyzés:

  1. Jaj, nagyon sajnálom! És ha már muszáj meghalnia, akkor nagyon remélem, hogy a lehető legkönnyebben tud majd átjutni rajta!

    És hát veletek is nagyon együtt érzek, nagyon nagyon nehéz megtapasztalni a halált.

    Azt viszont nem értem, miért gondolod azt hogy a pszichológus nem tud ezzel a kérdéssel semmit kezdeni, holott épp az a dolga, hogy az ilyen típusú félelmekkel segitsen kezdeni valamit. És nem azt mondom hogy a templom ehhez képest smafu, mert biztos van akiknek a templom nagyon sokat tud adni... De különösen egy ateista családban a pszichológus jóval többet.

    És bár semmi közöm hozzá, mégis azt gondolom, hogy nem nagyon célszerű sokáig meghagyni Bonit abban a hitben, hogy ez a csoda tabletta létezik, mert nagyon nagyon hamar nem kizárólag és nem elsősorban tőletek fogja megkapni az életről szóló információkat, és hogy ha mindenki mástól azt hallja majd, hogy badarság, örök élet tabletta nem létezik (márpedig nem létezik), akkor esetleg olyan dolgokban is megkérdőjelezi majd amit tőletek hall, amiben semmiképpen nem kéne hogy kételkedjen. persze baromi nehéz egy ilyen csapdából ki sétálni amikor az ember már egyszer belesetált... Szerintem érdemes elkezdeni megbarátkozni a pszichológussal mint szakemberrel :)

    VálaszTörlés
  2. Szerintem az orokelet tabletta nem jo otlet. :( Egy egzisztencialis szorongasra hazugsag nem lehet megoldas. Raadasul epp azok hazudnak neki, akikben a legjobban bizik. De ezt oszinten nem kritikakent vagy beszolaskent irom. Kivancsi vagyok, hogyan oldjatok majd meg. Remelem, minden rendben lesz.

    En alapvetoen hivo vagyok (nem vallasos), es amikor J kerdezi, hogy miert epp en vagyok az anyukaja, miert nem mas (konkretan ezzel a megfogalmazassal), akkor azt szoktam neki mondani, hogy azert, mert mikor meg Istennel lakott fent az egben, akkor lenezett ide foldre, es kivalasztott engem meg az apjat, hogy azt szeretne, mi legyunk a szulei. Azon tul, hogy egy spermium es egy petesejt egyesul valamilyen kombinacioban en magam sem tudom, mi az, ami elrendeli, hova, kinek a gyerekeinek szuletunk. En szeretem elkepzelni ezt a verziot.

    Masreszt az o fejeben ezt osszekotottul a halallal, a tulvilagi elettel, ami nem lezaras, nem veg, hanem korforgas. Tudja, hogy Gizi mama (a ferjem szulei nem elnek) fent lakik az egben Istennel, es o mar akkor ott volt vele, amikor meg nem szuletett meg hozzank. Gizi mamaval volt korabban is, aztan most itt van, a mama maradt, es majd mindnyajan visszamegyunk egyszer oda. Neki nem felelmetes hely a "felhok felett".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi pont így magyaráztuk el a kislányunknak (4 éves), és nagyon jól kezeli ezt a dolgot. Múltkor látott egy kismadarat, ami elpusztult és nem borult ki rajta, teljesen természetesnek vesti az elmúlást.

      Törlés
  3. jaj, annyira imádom ezt a számot! de nagyon sajnálom Z. testvérét :( én is remélem, hogy gyors és szenvedésmentes lesz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Es ismered az eredetit, a franciát?

      Az a szornyu, h napok ota éneklem, teljesen ontudatlanul. Csak Z. meg ne hallja egyszer :((

      Törlés
    2. nem, nem is tudtam, hogy eredetileg francia! hogy szól?

      Törlés
    3. Jacques Brel: Le Moribond

      Franciaul is nagyon jo, hallgasd meg!!

      Törlés
    4. meghallgattam most mindkettőt egymás után, és ismertem a franciát, de esküszöm sose jöttem volna rá, hogy ez az "eredetije", annyira más a hangulata meg a szövege meg a hangszerelése...

      Törlés
  4. Dehogy nem tud. Jó szakember tud. Nekem tudott. Millió egy embernek tud. És tabusítani a halált nagyon nem jó ötlet, hazudni róla megint csak nem jó ötlet. A pszichológus szerint amúgy a gyerekek értelmi és érzelmi intelligenciájuktól függően 7-9 éve kor előtt nem értik meg a halál véglegességét.

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  6. En felelemmel gondolnek ra, hogy mi lesz a kisfiad reakcioja amikor megtudja az igazsagot
    A gyerekektol, vagy mas "joindulatu" felnottol akar
    Nagyon nehez, ez nem is kerdes....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Arra gondolok, hogy azt nem tudjuk sem garantalni, sem kontrollalni, hogy ez a tema az oviban ne keruljon teritekre.

      Törlés
  7. Nem vagyok pszichologus es alapvetoen oszinte vagyok a gyerekeimhez. 4-6 eves korukban feltek a halaltol es sirtak, ha oszinte probaltam lenni. Ezert kicsit kodositettem. Aztan maguktol rajottek, kezdtek felfogni, h sajnos ez igaz. Most ott tartunk h majd ujja szuletunk vmilyen formaban. Ok meg remenykednek, h ugyanigy egy csaladkent, de hallom, h egymas kozott beszelgetnek rola, h lehet h kutya vagy szunyogkent. Szoval a sajat utemukben szepen lassan dolgozzak fel a temat. Boni kicsit lassabban erik meg, tuti, h o is tudja, h a tabletta sztori nem igaz, de ezzel megnyugtatja magat. Majd idovel ez nala is valtozni fog. Ha par ev mulva is tagad, en csak akkor kezdenek el aggodni.

    VálaszTörlés
  8. Nagyon sajnalom Z testveret, olyan igazsagtalan az elet. Kitartast kivynok az elkovetkezo idoszakhoz.

    VálaszTörlés
  9. Igen az erős hit és Isten jó kapaszkodó a vallásos embernek és sokszor jó kifogás is lehet, szerencsés akinek a hite annyira erős, hogy abból erőt és támaszt nyerhet. De ehhez szükséges az elhivatottság és a vallásos neveltetés és nevelés, amit én hozzád hasonlóan nem tudok nyújtani a gyermekeimnek mint hogy nekem sem volt része benne. A HALÁL mint olyan nálunk nem volt tabu soha, de nem is tudott az lenni mert kutyáink, cicáink, nyuszink és tengerimalacaink lelke szállt fel a Mennyországba a Szivárvány hídon túlra és teste került a földbe ( a kertben ) szűk családi körben. Szóval ők már egész kicsi korukba kötözgettek kereszteket és hordtak virágot a kis kedvenceik sírjára. Az viszont érdekes, hogy a vallást nélkülöző nevelés mellett is a Mennyország létezik nekik és nekem is és jó arra gondolni, hogy az elveszített szeretteink onnan látnak minket és, hogy újra születnek és mi is egyszer újra születünk, meg majd ott találkozunk és soha nem válunk el - ez már innen elég zavaros, de akkor is:)- . Nem gondolom, hogy Bonit sokkolná az óvatosan, korának megfelelően adagolt igazság és mivel sokat olvastok, meséltek, bszélgettek, nem tudod ezt okosan adagolni neki akár egy hangya vagy egy pók életén keresztül sőt az is lehet, hogy valójában tudja az igazat, csak jó neki úgy gondolni, hogy AZ veletek soha nem történik majd meg, hisz valljuk be felnőttként még mi is ezt szeretjük gondolni és nem gyötörjük magunkat a szeretteink örök elvesztésének gondolatával, hisz az borzasztó akár milyen természetes is.

    VálaszTörlés
  10. Én nem hiszem hogy az Istenben hívő és vallásos embereknek általánosságban könnyebb, ez is alkat meg sokminden más kérdése.
    Az hogy valaki "igazságtalanul" meghal a rokonokak tök mindegy hogy Isten rendezte úgy vagy az Univerzum vagy a véletlen.

    Inkább azt hiszem, hogy akik templomba járnak rendszeresen az olyasmi mint egy stressz levezetés. Eltereli a figyelmedet, közös hangos éneklés, ismert koreográfia. Másrészt - normál esetben egy lalkésznek pont olyasmi a dolga mint a pszichológusnak. Elmeséled neki a kínodat, kiadod magadból, mond rá valamiféle magyarázatot és aztán házi feladatul adja hogy mondj el otthon 500 Miatyánkot (most egyszerűsítek) ami alatt szintén elterelődik a figyelmed, stb.

    VálaszTörlés
  11. Sőt, most jut eszembe. Az imádkozás (ha valaki jól csinálja) tulajdonképpen meditáció. Emlékszem az amerikai nagynéném nagyon vallásos volt és minden este kb egy órát imádkozott ami alatt teljesen átlényegült valahogy. Pontosan úgy mint ha valaki képes meditálni.

    VálaszTörlés
  12. Szerintem gyereknek a halálról nagyon nehéz nem hazudni. Mert ha azt mondjuk neki, h mi, szülők majd csak nagyon sokára fogunk meghalni, az sem feltétlen igaz, mert lehet, h a jövő hónapban. Az igazság viszont ijesztő.
    Én sem vagyok nagy vekerdysta, de emlékszem, ő valami olyasmit javasolt mint nem vallásos magyarázat, h az emberből virág lesz meg fa, ami végülis igaz, már ami a testet illeti. És ez kellően képi is, a gyerek le tudja rajzolni akár, nincs véglegesség, egy körforgás az élet.
    Z. öccsét meg a családot nagyon sajnálom. Boninak mit fogsz mondani, ha megkérdezi, hol van?

    VálaszTörlés
  13. Mi most kezdtünk a Lánynak beszélni erről, nagymamám 95 éves, hosszú élete van, a végére megvakult, nagyon gyenge már, a gyerek magától kezdte el mondani, hogy Dédi meg fog halni. Valahogy így könnyebben elfogadható, mintha fiatal lenne. Sokat beszélgetünk róla, ha Dédi meghal a szívünkben fog élni és mindig láthatjuk majd, ha lehunyjuk a szemünket. Hát ez a vége nem megy, próbálja lenyunyni a szemét és mindig az a vége, hogy de ő nem lát így semmit.
    Egy pszichológus mondjuk abban tud segíteni, hogy elfogadja a halált, kibeszélje a félelmeit, de nekem 30 fölött is évekbe telt elfogadni. Azóta nem félek, szerintem sokkal rosszabb azoknak, akik itt maradnak. Nem vagyok vallásos, bár az lennék, nem tudom megmondani, hogy miben hiszek, kb abban, hogy a születés is egy felfoghatatlan dolog, a halál is az. De alapvetően az élmény olyan lesz, mint amikor lekapcsolják a villanyt vagy elalszunk.

    VálaszTörlés
  14. (Tamko, inkább kitöröltem a kommentem, mert sokféleképpen lehet érteni és én ugyan tudom, hogy hogy értem, de te nem feltétlenül. Ha már olvastad, úgy kérlek, értsd jól.:))

    VálaszTörlés
  15. Molly, olvastam, asszem jól értettem :)))

    VálaszTörlés
  16. 4 eves volt a lanyom, amikor rakos lettem. Agressziv szarkoma, keves esely. Nem mondtam el neki. Ket hete sugaraztak, amikor elkezdett sikoltozni minden ejjel. Iszonyu volt. A terapia segitett rajta meg az oszinteseg, amit a pszichologus javasolt.

    VálaszTörlés
  17. Kemeny tema...
    Valahol, valahogyan belesetaltatok egy csapdaba, amibol nehez lesz kimaszni magyarazkodas, bizalomvesztes nelkul...
    Talaan a te eredendo felelmedbol fakadoan - a gyerekek eleg pontosan leveszik a szuleik erzeseit...
    Mi mindig minden temaban csak arra valaszoltunk a Lanynak, amit kerdezett. Arra viszont oszinten, amennyire lehet, a koranak megfelelo szovegezessel.

    Full ateista csaladban is lehet hivo gyereket nevelni. Vagy talan jobban atgondolva, nem letorni es elvenni az eredendo, gyermeki hitet.
    Ferjem fullfullfull hangos, harcos ateista - annyit kertem, h a gyerek elott ezt kulon ne hangoztassa, ne szalljon vele vitaba, ha ő mast gondol.
    En ateista vagyok, sajnos - de en mindig irigyeltem a hivok nyugalmat, bizalmat, megnyugvast hozo valaszait. Nagyapameknak veszterhes II. vilaghaborus idokben volt, h csak a hituk adhatott remenyt, semmi mas. De adott, es ok ep lelekkel vegigcsinaltak.

    Lanyom megkeresztelve sem lett - a mi felallasunkban alsagos dolognak tunt. Hittanra mindig jaet, ovis kora ota. Ugy voltam vele, h irodalom / muvtori oran minimum hasznat fogja venni, ha a lelket nem is erinti meg.
    Baratokra is lelt hivo fiatalok kozott. Magatol eljart ifire kamaszkent. Vegul 15 evesen ő maga szervezte le a sajat keresztelojet es konfirmalasat (ilyenkor mar 2in1 megy a dolog), ahol mi vendegek voltunk (egyhazi ertelemben 14 eves kor felett felnott, szabadon dont ebben a kerdesben).
    Orulok, hogy igy alakult :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Milyen erdekesen alakultak a dolgok a lanyoddal. A mi csaladunkban sem volt senki hivo, megcsak vallasos sem. A ket nagyobb testverem ugyan meg lett keresztelve szokasbol, de en kimaradtam, mert akkoriban sok gond volt, halaleset, kicsit kesobb edesapamnak autobaleset, szoval nem kerult ra sor. Senki nem beszelt nekem
      Istenro. Aztan majdnem 12 evesen el kellett volna dontenem, hova jarok a suliban hittanra, csakhogy en ugye se katolikus, se reformatus nem voltam. Kerdeztem otthon, mi legyen, azt mondtak, tolem fugg. Jartam par katolikus orara, nehany reformatusra, de vegig attol feltem, egyszercsak kiderul, nem vagyok megkeresztelve se. Vegul nem birtam tovabb, elmentem szerre a katolikus paphoz, majd a reformatus lelkeszhez, es elmondtam nekuk, melyik a helyzet. A reformatus lelkesz nagyon termeszetesen fogadta a dolgot, es azt javasolta, h ha mar igy alakult, ne siessek, neztek urana, deruljon ki, mi all hozzam kozelebb. Jarhatok csutortokonkent bibliaorara, vasarnap istentiszteletre, biztos lehetek abban, h o nem fog semmit szolni rolam senkibek, nem kell felnem. Igy esett, h ket evig jartam a reformatusokhoz, a vege fele konfirmacio felkeszitore is, majd ahogy kozeledett a majusi konfirmalas unnepe, szereztem magamnak keresztszuloket, es pontosan egy hettel elotte egy vasarnap delelott, gyonyoru napsutes volt, elmentunk harman es megkeresztelkedtem. Meg papirom is van rola :)) egy hetre ra pedig konfirmaltam, es a rablo baranyrol kiderult, h majdnem juh, felnapig suttuk, de azert szep csaladi ebed volt, meg ajandekot is kaptam biza.
      Igy utolag azt mondom, jol volt minden ugy ahogy volt, de en megkereszteltetnem a gyermekem.
      Nekem teljesen termeszetes es magatol ertetodo volt, h Isten letezik, azt viszont, h elo szemely, h nekunk tulajdonkeppen elo Istenink van, ezt csak joval kesobb ertettem meg, joval kesobb ismertem meg Ot jobban. Teltek az evek, volt sok minden az eletemben, vegigneztem sok betegseget, elvesztettem a hozzam kozelallo emberek jo reszet, par eve fiatalon meghalt az, akit mindenkinel jobban szerettem, aki az elso szerelmem, baratom vokt,es akihez visszavonhatatlanul kozom volt gyerekkoromtol kezdve 23 even at. Es igen, bizony padlot fogtam, minden szo csak olcso, ures, kongo vigasz volt, nem is volt igazi vigasz, mert nem volt mogottes tartalma. Az Ur viszont, akinek adatott minden hatakom mennyen es foldon, nem hagyott magamra, es igaz lett, h Eleg neked az en kegyelmem.
      Honapokig csak annyit birtam kinyogni, h Uram, ne haragudj, de ugy haragszom rad. Azt hittem, elvette ot tolem. Valahogy nem volt meg vilagos elottem, h egyszeruen visszavette azt, amit ajandekba adott, rs ami kezdettol az Ove volt.
      Sokat duhongtem, nem tudtam, ennyi sotetseg lehet bennem, azt ereztem folyamatosan tobb mint egy evig, h vege van mindennek. Onala elo remenyseg van, es bekesseget adott nekem, eletet adott nekem. Nem hagyott magamra, bar masok igen. Ugy elek, h szamolok az elo Istennel es szamitok ra, es tudom, h eletem ideje az O kezeben van.
      Erdekesseg, h vegul nalunk a katolikus szuloknek harom reformatus gyereke lett, mert mindharman testverekul reformatusok vagyunk.

      Törlés
    2. Mi a ferjemmel katolikuskent lettunk keresztelve, de az en csaladom apai agon reformatus. Dedapam meg reformatus puspok volt, nagyapam is lelkesznek keszult, de a haboru kozbeszolt. A ket lanyt zert vegul reformatusnak kereszteltettuk. Megmondtuk a lelkesznonek, hogy nem vagyunk "hardcore" vallasosak, es a gyerkek is mersekelten kapnak ebbol, de a lehtoseget szeretnenk megadni szamukra. Ha ok idosebb korukban ugy dontenek, konfirmaljanak. Csak orulnek, ha a reformatus egyhaz fogadna be oket. Nem volt gondjuk ezzel. A templomi eskuvonk is reformatus lesz nemsokara. (A polgari mar evekkel ezelott volt.)

      Törlés
  18. A pszichológus rengeteget tud segíteni, nyilván nem a halál ténye változik, hanem a mi hozzáállásunk, saját tapasztalat, működik.
    Az örök élet tablettával vigyáznék, pont a többiek által írtak miatt, de baromi nehéz téma ez, nem lehet általánosításokkal dobálózni. Az biztos, hogy sokkal rosszabb, ha máshonnan jön az infó, és megkérdejeleződik a ti szavahihetőségetek.

    VálaszTörlés
  19. Anélkül, hogy ismernélek, és a blogodat ismerném, és az életedet ismerném.... Istent ismerem, ezért merek írni neked, ismeretlenül is...

    Igenis, nevelhetsz belőle hívő embert, elviheted templomba, sőt, te magad is elmehetsz, ha vágysz rá. Isten képes kinyitni a zárt szíveket is. Szóval ha érzed, hogy jó lenne, akkor szerintem bátran merj lépni. :) Megismertetni egy másik nézőpontot a gyermekeddel még nem felelőtlenség, vagy lehetetlenség. :)

    VálaszTörlés
  20. Gracchus - neked van blogod? Szívesen olvasnám. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Blogom az nincs, de email cimem van :) rmethos@gmail.com

      Törlés