Határok feszegetése

- Bonikám, ne menj túl ezen a vonalon, mert vizes leszel!
- Miért, mama?
- Mert idáig fröcsköl föl a víz. A vonalig mehetsz.

(Visszamegy a vonalig. Hezitál. Majd mindkét lábbal rááll a vonalRA.)

- Nem jó, maradj a vonalon belül!
- De mama, nem mentem túl! (a sarkára mutat)
- Dehogyis, kilógsz!
- Nem lógok ki!
- Na gyere ide azonnal!

(Visszajön. Kicsit később az EGYIK lábát kiteszi a vonalon túlra.)

- Boni! Mit mondtam?
- Nézd, itt vagyok! (mutat ártatlanul a vonalon belüli lábára)
- És a másik láb? Azt mondtam, maradj a vonaln innen!

(Visszamegy. Gondolkodik. Purpárléba kezd.)

- Mama, mi az, hogy a vonalon innen?
- Az azt jelenti, hogy a vonalig szabad menni. Tovább nem.
- De miért?
- Mert vizes leszel.
- Nem leszek vizes. Nézd, már nem is fröcsköl idáig a víz!
- Dehogynem.
- De nem!
- De igen!
- Miért?
- Mert... mert azt mondtam!!

(Boni kilógatja mindkét kezét a vonalon túlra)

- Hééé!
- Nem lettem vizes! (dugja hátra mindkét kezét)
- Dehogynem! Tiszta víz a pulcsid!
- Eeeeeez? Ez nem víz! (ártatlan szemek)
- Vizes vagy!
- Pedig itt voltam! Nem mentem oda!

(Sóhajtok egyet. Majd amikor nem nézek oda egy pillanatra, Boni kirohan a vonalon túlra, majd visszaszalad.)

- Hééé! Láttalak!
- Igen, mama, de... de most nem lettem vizes! (tényleg nem)
- De megtiltottam, és mégis kimentél! Most megbüntetlek.
- Mi lesz a büntetés? (kérdezi érdeklődve, csillogó szemmel)
- Hazamegyünk.

(Alkudozási fázis indul)

- Neeeeee! Nem akarok hazamenni!
- De megyünk.
- De neeeeeeem mondtad!
- Most mondom.
- De előtte nem mondtad!!
- Bonikám, sajnálom. Ismered a szabályokat, világos voltam. Ha nem fogadsz szót, annak következményei vannak. Indulás!
- Neeeeee! (sírásra görbül a szája)
- De igen. Na nyomás!
- Utolsó esély! Utolsó esély!!
- Tudod, hogy nálam nincs utolsó esély.
- De a papánál van!
- Én nem a papa vagyok.
- Akkor kivételesen! Csak most az egyszer!

(Büdös kölke, persze maradtunk.)