2018. március 2., péntek

Vasúti kálváriám

Tegnap reggel hóra és mínuszokra ébredtünk, ezért nagyon rossz előérzettel indultam munkába – fagyok idején ezek a kényes franszia vonatok állandóan elromlanak, a hó meg kifejezetten pánikhangulatot idéz elő az utakon. Ezért egészen a vonat indulásáig a pályaudvar csarnokában álldogáltam, és csak utolsó pillanatban érvényesítettem a jegyemet, miután többször is meggyőződtem róla, hogy úgy a bejövő, mint a kimenő vonatok késés nélkül közlekednek. Ha lett volna akár 5 perces késés is, nem megyek el, van már tapasztalatom.

Fölszálltam a vonatra, leültem a kedvenc helyemre, elővettem a Csendes Dont, majd alig értünk ki a városból, amikor kb. a 10. percben megálltunk. Egyszerre sóhajtott föl száz meg száz utas – nem jó jel! Később bemondták, hogy bizonytalan időre állni fogunk, de aki vissza akar fordulni, leszállhat – itt kellett volna ügyes döntést hoznom, és hazamenni! De én ökör módjára maradtam. Továbbindultunk, majd újra megálltunk. Az előttünk lévő vonat áramszedője (pantográf – új szavakat tanulok) lefagyott, nem lehet tudni, mikor (és hogyan!) indulunk tovább. Egy teljes órát töltöttem a doni kozákokkal a vonatban, anélkül, hogy megmoccantunk volna (összehasonlításképp: maga az út elvileg 50 perc). Aztán megindultunk, de csak a következő megállóig. Ott leszállítottak mindenkit, és bemondták, hogy buszokkal lehet továbbmenni.

Ó, na, akkor végre megoldódik a dolog – gondoltam naivan, mert Grófné barátnőm mesélte, hogy amikor felújítások voltak pikk-pakk módon megoldották a csatlakozást buszokkal. Kitódultunk a mínusz 3 fokba, nyújogattuk a nyakunkat balra. Egyetlen busz jött 45 perc alatt, amire 50 szerencsés ember felfért – a maradék háromszáz (köztük én) tovább várakozott. Már alaposan benne jártunk a délelőttben, mindenkinek az irodában lett volna a helye, voltak, akik repülőgépet késtek le. Folyamatosan mondták be a hangosbemondóba, hogy vigyázzunk értékeinkre és ne hagyjunk csomagot őrizetlenül – tényleg baromira pont ezekre az infókra volt szükségünk! Mentem volna én már haza is akkor, de visszafelé sem jártak a vonatok.

Na de nem húzom tovább a sztorit. Hamarosan visszatereltek minket egy újabb vonatba (majdnem azt írtam: vagonba), és ott ismét várakoztunk 20 percet, amíg a szemből jövő vonatokat elengedtük. Pontosan délben estem be az irodába. Még volt pont annyi időm, hogy ebédpartnert találjak magamnak, mert az lett volna csak a hab a tortán, ha ezek után egyedül kellett volna kajálnom!

Visszafelé jó korán elindultam, mert késéseket prognosztizáltak (haha). Mikor beértem a pályaudvarra, láttam a kiírást, hogy a kiszemelt vonatot egyszerűen eltörölték. Épp abban a pillanatban mondta viszont be a hangosbamondó, hogy a szerencsérlenül járt utasok felszállhatnak a TGV-re (elvileg oda nem érvényes a jegyünk). Mindenki elkezdett rohanni, mint az őrült!! Én is. Futva kérdeztem meg egy loholó lányt, hogy melyik vágányról indul a TGV. Fogalmam sincs! Rohanok a többiek után! – lihegte.

Megtaláltuk, de több ajtón már föl sem lehetett szállni, annyian voltak. Nekiindult az a sok ember, hogy hátha talál még egy pici helyet valamelyik ajtónál és bepréselheti magát, szerencsére nekem is sikerült. Megnéztem a telómat – pont ezt a pillanatot választotta ki Grófné barátnőm, hogy fotókat küldjön a luxusszállodájából, ahol épp vakációznak! A mázlista!

20-30 perces késéssel, de megérkeztem haza, és asszem, egy ideig most nem akarok vonatot vagy pályaudvart látni. A vasúti dolgozók Macron-féle reformját, amiről most sok szó esik, pedig teljes mellszélességgel támogatom! Itt nekünk senki nem mondott semmit, nem voltunk informálva, és nem igaz, hogy amint lehűl a levegő (de mire számítsunk TÉLEN, ugye..), megáll a közlekedés.

További észrevételeim is vannak a történtekkel kapcsolatban. Először is, több mint felháborító, hogy a jegy árát nem akarják visszatéríttetni. A csaj este a pénztárnál csak a vállát húzogatta: De hát maga érvényesítette a jegyét, elutazott! Nem logikus, hogy 3 órás késésért járna valamiféle kompenzáció?! A francba, hogy a múltkor lemondtam a jogtalanul majdnem szerzett pénzről.

A másik, hogy mennyire, de mennyire lazán vették ezt az egészet a franciák. Semmi hőbörgés, semmi forradalom. 45 percet várakoznak a beígért buszra, ami nem jön? Még csak szét sem szedik az állomást! (én benne lettem volna!) Vagy visszafelé, amikor a TGV-n szorongtunk, mint a heringek, hallottam, hogy egy nő azt mondja valakinek: Azért leülni csak nem fogunk, ne essünk túlzásokba! (értsd: erre a TGV-re elvileg föl sem szállhatnánk).

Harmadjára pedig elképzelésem sincs, hogyan csináltuk volna végig ugyanezt mobiltelefon és net nélkül. Először is: hogyan értesítettem volna a kollégáimat, az otthoniakat? Komplett konferenciabeszélgetések zajlottak le mellettem, amíg várakoztunk. Ráadásul az összes használható infót a Twitterről kaptam. Mire hivatalosan is bemondták a pantográfot, már rég kigugliztam a használatát és megcsodáltam az elromlott vonatból libasorban evakuált emberekről készült fotót.

A rosszban az a jó, hogy ez is akkor történt, amikor a mamám még itt van, így lesz időm bepótolni a kiesett munkaidőt. Ráadásul este megterített asztal és forró erőleves várt...! (egész nap erről álmodoztam)

18 megjegyzés:

  1. Hát még akkor mi lesz, ha tényleg beindulnak huzamos időre a vasutas sztrájkok a tervezett reform miatt?... Hány kormánynak beletört már a bicskája...!

    VálaszTörlés
  2. Hu, ez vacak lehetett nagyon
    Te 50 percet vonatozol a munkahelyedre?
    Vagy felreolvastam volna?
    Ha igen, az nagyon sok
    🙁

    VálaszTörlés
  3. Haha, ez itt északon mindennapos valóság. Üldögélhetsz akár órákig is a vonatban, mert nyílt pályán biztonsági okokból nem engednek kiszállni. Viszont folyamatosan informálnak, minimum két nyelven. De annyira hétköznapi már a késés, hogy meg kellett változtatni a korábbi nagyvonalú szabályozást (15 perc késés után visszajár a jegyár), mert kezdett veszteségessé, vagy legalábbis jóval szegényebbé válni a vasút. Viszont,ha van jegyes és felszálltál,akkor kötelesek eljuttatni téged oda, ahova a jegyed szólt. Utazott már így taxival több 100 kilométert egy ismerős, mert a vonat késése miatt lekéste az utolsó buszt...

    VálaszTörlés
  4. Flóra, ne is mondd, ha masszívan elkezdenek sztrájkolni... rémes. Micsoda alkupozícióban vannak. Én támogatom a reformot, kíváncsi vagyok, állja-e a sarat Macron (Notre-Dame-des-Landes-ügyben tök csalódást okozott).

    Nahát, ott északon is?? Sajna itt is mindennapos az 5-10 perces késés, de én már arra is azt mondom, hogy NEM a beígért szolgáltatást kapjuk a pénzünkért. De 3 órát még soha nem késtem :((( és ez a vonal országhatárt lép át, ez plusz bonyodalom sokszor, a honlapjuk rémes, semmit nem lehet rajta megtalálni, áááá, tök sokat tudnák panaszkodni én is :((( a taxit itt nem ajánlják föl :)

    VálaszTörlés
  5. Off: http://keszekusza.blog.hu/2018/02/28/ezt_most_magyarul_vagy_franciaul_akartad_mondani_kislanyom

    VálaszTörlés
  6. Hogy a lényegi részre kérdezzek rá, milyen a Csendes Don? Magyarul olvasod? Apukám nagyon dicséri, de sose láttam magam előtt annyi időt, hogy elolvassam (ezért még utána sem mentem - nekem nincs meg, és a könyvtárban sem láttam).

    VálaszTörlés
  7. Vera, koszi :))) nem ismertem a blogot. Irigykedve olvasom, h a francia ferj megtanult magyarul... annyira megkonnyitene a helyzetet nekunk is!

    Bv: magyarul olvasom, es nekem nagyon tetszik! E-konyvben van meg, ha kell, atkuldom. Rengetegszereplos regeny, arrol szol, hogy mi vezetett a szocialista forradalom kitoresehez - es az ember tenyleg megérti az okokat a végére. A szerzo Nobel-dijat kapott erte ha jol tudom. A forditas meg egyszeruen csodalatos, mar azért is megéri! (Makai Imre)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértek veled a Csendes Don-nal kapcsolatban: nagy erejű realista próza (állítólag Solohov egy bőröndben találta a kézirat nagy részét a polgárhaborús fronton - elesett fehér kozák tiszt írta R. Medvegyev szerint... Tény, hogy azután nem sikerült S-nak hasonlo stilisztikai és kompoziciós erejűt alkotnia...) Én gimnazista koromban olvastam magyarul (a fordítás REMEK!), majd egyetemistaként oroszul is. Un régal.

      Törlés
    2. Rózsa: és akkor az "Emberi sors" már nem is olyan jó? Az van még meg nekem.

      Olyan érdekes amúgy, főleg nekünk, magyaroknak (de akár a franciáknak is) hogy milyen különböző nemzetiségek éltek akkor (és gondolom most is) Oroszország területén: kozákok, tatárok, szibériaiak, taraszkok (?), fehéroroszok stb. HOgy ezek szinte idegenek voltak egymásnak. Rózsa, te, aki ismered a nyelvet, tudod-e esteleg, hogy nagyon eltérő nyelvet beszéltek? Ez a fordításban (érthető módon) nem köszönt vissza, de gondolom az eredetiben igen.

      Törlés
    3. Természetesen egyes népeknek megvolt a saját nyelvük (pl. tatárok a törökhöz hasonlót beszéltek, a belorusz is különbözik egy kicsit az orosztól, akárcsak az ukrán, Szibériában többféle nyelv létezik, nem beszélve Közép-Ázsiáról... A kozákok viszont oroszok voltak eredetileg, katonai szerepet betöltő csoport, mely lassan népcsoporttá szerveződött...)

      Törlés
    4. Az "Emberi sors" egy jó hosszú novella, nem hasonlítható össze a monumentális regénnyel... Érdemes elolvasni (nem hosszú) már csak Solohov miatt is.

      Törlés
    5. De egyébként erős volt a szándék ezeknek a nyelveknek az elsorvasztására, az eloroszosításra? A magyar rokon nyelveit beszélő népekről rémlik, hogy ők például ezért is fogyatkozak meg. az is nagyon érdekes volt amúgy, hogy Azerbajdzsánban _minden_ fiatal beszél oroszul, és menőbb (vagy két éve az volt) oroszul beszélni, olykor menőbb, mint azeriül (és a suliban nincs kötelező oroszoktatás, valahogy egymástól tanulják).

      Törlés
    6. Kozákok: ááá, értem. Csak az a fura, h a világháború előtt ugyanúgy parasztok (földművesek) voltak, mint az oroszok, akiket viszont idegeneknek tartottak, nem maguk közé valóknak.

      A nyelvkérdés engem is érdekel!

      Meg még egy érdekes dolog: volt egy női rohamosztag az orosz hadserebgen! (1917!)

      Törlés
  8. igenigen, koszonom, kernem! apukam nem egy irodalomkritikus alkat, mar csak ezert is kivancsi vagyok ra - o azt mondta, csodalja, hogyan adhattak ki a Szu-ban ezt a regenyt, annyira nem hizelgo dolgok vannak benne a rendszerre nezve.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Innen merült fel kezdetben a gyanú az író személyét illetően, főleg a Nobel-díj után...

      Törlés
    2. BV: küldtem 2 emailt a két résszel - remélem, átment!

      És egyébként tényleg még a bolsevikat, szovjeteket is kritizálja, de azt hittem, a végén (még nem fejeztem be) lesz majd egy kommunistatalp-nyalós rész, ahogy azt mi is megszoktuk anno (gondolok itt pl. a Tüskevárra).

      Törlés
  9. Tüskevár? Melyik részre gondolsz?

    VálaszTörlés
  10. Kikeresgéltem, pl az ilyen részekre:

    „Elmúlt már az az idő, Gergő bácsi, megváltozott a világ, és még egyre változik. A legszegényebb gyerekek is nyaralhatnak, és Pondoray néni ingyen fürdőzhet a legdrágább fürdőhelyen.”

    „Ez itt a Zala vize – mutatott a folyóra. – Amíg nem volt gátja, ment, amerre akart, akkor látta volna! Felhő volt madárból, de hát elfogy minden… ámbár most itt már nem bánthatja őket senki, mert ez természetvédelmi terület így mondják… és ez igen okosan van.”

    VálaszTörlés