Az elmúlt 10-15 évben csomószor foglaltam szállást magunknak, többször kerestem albérletet és egyszer vásároltam lakást. Ezek az ingatlanügyek mind hasonló forgatókönyv alapján zajlanak: Tök pesszimistán elkezdek keresgélni, mondván, hogy a jókat már úgyis elkapkodták, és különben is, az igazán profik nem ezen a csatornán keresnek, hanem összeköttetéseik vannak. Esténként csak keresgélek. Az elején mindent megnézek, kattintgatok jobbra-balra, és ahogy térképezem fel a kínálatot, úgy kristályosodik ki számomra is egyre jobban, hogy mit szeretnék és mit nem. Ez a szakasz nettó nyereség, tök jó időbefektetés.
A gond ott kezdődik, amikor megtalálom az Igazit, a Tökéletes Szállást, a Szuper Albérletet vagy a Szerelemelsőlátásra Lakást. Ekkor száll a köd az agyamra, és kezd sugdosni az ördög a fülembe. Azt suttogja: vedd ki/meg AZONNAL, mert különben ELMEGY AZ ORROD ELŐTT! Én vagyok az a tökéletes balek, akinek a számára a szálláskereső oldalak kiírják, hogy: ebben a pillanatban 8 másik ember nézi ugyanezt a hirdetést, meg: az elmúlt napokban 225%-kal megugrott a szállásfoglalók száma, és hogy: erre az időszakra a szállások 62% már le van foglalva, siessen!*
Ilyenkor szó szerint elvesztem a józan eszem. Hisztérikusan foglalni/vásárolni akarok, hiszen meg vagyok róla győződve, hogy ennél jobb ingatlant tuti nem találok (és így is hatalmas mázlim volt). Elvakultan eltekintek a negatívumoktól (mivel nincsenek) és képzelem bele magunkat idillien reggelizve a napsütéses szobákba. Az óvatos, józan, megfontolt férjem mintha a falnak beszélne, amikor arra int, hogy ne kapkodjak. Lefoglalom. Ráírok a tulajra, hogy nehogy ki/eladja másnak, mert minket nagyon érdekel. Óránként csekkolom a neten, hogy milyen szép. Boldogan lefekszem aludni.
Aztán elkezdek gondokodni. A hírlevél továbbra is jön, rákattintok a többi hirdetésre is. Az esetek nagy részében megtörténik az a rémálom, hogy találok egy jobbat. Vagy mittudomén. Elbizonytalanítót. Elkezdek hezitálni. Gon-dol-kod-ni. Jobb lett volna előbb, na mindegy. Szokott lenni egy olyan pillanat, hogy úgy érzem: képtelen vagyok dönteni. Aztán eddig még soha nem bántam meg egyik döntést se, de persze nem lehet tudni, milyen lett volna, ha a másik lakástra/szállásra esik a választásunk.
Most a nyári vakációnkat tervezzük. Tavaly már futottunk egy kört ezzel a tengerparti kisvárossal, pont így március tájékán. Olyan rémesen berendezett kis lyukakat hirdettek rettentő áron, hogy el is ment a kedvünk az egésztől. Nem is szeretjük a tengert. Fogalmam sincs, miért mennek az emberek tengerpartra nyaralni, amikor vannak a világon hegyek, amiket meg lehet mászni, ahonnan grandiózus panorámában lehet gyönyörködni és ahol szerencsére nem kell fürdőruhában promenádozni (és a fürdőruhában promenádozó nyaralók tömegét bámulni). De hát a férjem fiáék ott laknak, és lehet, hogy Boninak jó lenne, ha az ottani pereputtyal is jobban megismerkedne (Petra barátnőm szerint teljesen felesleges össze nem illő emberekkel kapcsolattartást erőltetni – ebben is van valami).
Tavaly próbálkoztunk szállást keresni júliusban is, és nem csak emiatt, de végül nem mentünk. De idén jó lenne, határoztuk el. Eleve a parttól 20-30 percre (autóval) kerestem szállást, okulva a tanultakból. Végülis egy felújított tanyára esett a választásom, közelben tó, állatok, szomszéd sehol, jó levegő, a legközelebbi pékság 600 m-re gyalog. Szóval egy ilyen Világtól Elbújós helyet találtam, ahol majd nagyokat lehet gyalogolni, teraszrakiülni, és adott esetben kocsival lemenni a tengerpartra.
Addig-addig nézegettem, míg már aludni sem tudtam a késztetéstől, hogy azonnal foglaljam le (addigra a Google Maps-en kikerestem a házat, tisztára mint a Lion c. filmben, Z. pedig a kis falu önkormányzatához telefonálgatva megtudta a szállásadó nevét). Az egyik éjszaka nem bírtam tovább, lefoglaltam.
Másnap találtam egy házikót a tengerparttól 300 méterre. Árnyas kert, fehér bútorok, közért a közelben. Végül is, gondoltam, ha a rokonság miatt megyünk (vigyázat: volt feleség included!), jobb lenne ugyanabban a kisvárosban megszállni, és talán az autót sem kellene használnunk 2 hétig, az mekkora királyság lenne! Aztán lehetne tanulmányozni az árapályt, kagylókat gyűjteni, homokvárat építeni. Végül is, lehet, hogy Boninak tökre tetszene a tenger – végülis 60 millió francia nem tévedhet! (Az mondjuk továbbra is kérdés, hogy mit fogunk mi ott csinálni 11 és 16 óra között?!).
Egy szó mint száz, azután a két óra után, amely során lövésünk nem volt, most hová is menjük, és a két-szék-között-a-padlóra-effektust is bevállalva lemondtuk a tanyát és lefoglaltuk a tengerpartot.
De most komolyan, két ilyen szép kis piskótát, mint mi!
* Tény azonban, hogy tavaly nyáron vehettem volna egy lakást, ha a hirdetés megjelenése után rögtön telefonálok. Én azonban a nap végén hívtam a tulajt, aki akkorra már a szavát adta az első telefonálónak, hogy elsőbbséget élvez (aki meg is vette).
Pont ilyen tengerparti házat keresek, de ahova mi járunk, hasonlóan családi okokból, ott sajnos a tengerparton megy a vasút. És amit semmiképpen nem akarunk, az a száguldó gyorsvonatokra ébredni minden éjszaka 2 héten keresztül. Nálunk a tengerpart kifogyhatatlan élményforrás, a víz mellett vannak játékok is, trambulin, végtelen mennyiségű homokozós cuccal megyünk, felfujhato játékokkal. A strandon vannak animátorok, mindenféle mókás játékokkal: homokvárépítés, versenyfutás, ügyességi játékok és ha nagyon süt a nap, akkor az árnyékban kézműveskednek. Egyikünk a gyerekkel van a másik pihen. Délben hazamegyünk es mindenki alszik, délután vissza. A gyereket sem kell altatni, mert a víz szuperül lefárasztja. Próbáltunk várostnézni, de nekünk olyan gyereket sodort az élet, akinek a játszótér, strand és egy állatsimogató a között van a tökéletes nyaralás.
VálaszTörlésAz a baj, hogy hat ökörrel sem lehet elvontatni, hogy délután aludjon, még ha iszonyú fáradt, akkor sem. Most a téli vakáció idején még a hegyi levegő sem nyomta el. Nem is értem, mert minden nap 7-kor ébred... fogalmam sincs, hogyan lesz kánikula idején, marad majd az árnyékban társasozás, rajzolgatás. (animátoros dolgoktól kiráz a hideg :))) ő sem az a típus)
VálaszTörlésÉn sem vagyok egy ilyen animátoros meg csoporttal utazós fajta, de meglepően jó volt. A lányomat a többi kislány hívta játszani, így keveredett hozzájuk. Amiért azért meglepő, mert nem beszél olaszul, de pár nappal később már ő is harsogta a többieknek, hogy Andiamo giocare!
TörlésNem mondod :))))) hat ez nagyon edes :))) elolvadok!
TörlésA booking.com-on egyszerre bárhány szállást foglalhatsz ugyanarra az időszakra ugyanarra a helyre, és a szállások nagy részét le tudod mondani pár nappal a tervezett érkezés előttig, szóval nem tudsz a két szék között a pad alá esni - lefoglaltad a tanyát? semmi baj, foglald le a fehérbútorosat IS, majd mondd le a tanyát. :)
VálaszTörlésEzek az Airbnb-n voltak, ott ezt nem lehet megcsinálni (sztem amúgy jogosan). MIndenhol máshol már vagy rémes szállásokat kínáltak (nagyok az igényeink :))), vagy MÁR le voltak foglalva.
VálaszTörlésÉn nem mernék airbnb-be menni. Nem hivatalos taxissal volt dolgom 2x, örök életemre élmény maradt a halálfélelem (pedig csak az egyik vágott át pénzzel, a másik baromi rendes volt a nála felejtett cuccomat visszahozta a szállodába) de hogy elmenjek egy nem annyira hivatalos (vagy hogy mondjam) szállásra, pláne gyerekkel, önként...meg sem fordul a fejemben.
TörlésDe miért ne lenne hivatalos? Teljesen legális!
TörlésTudom hogy legális, de mégsem egy ismert szállodaláncnál szállsz meg hanem egy magánszemély hétvégi házában (vagy saját házában).
TörlésPersze elvileg nem garancia a szállodalánc, simán történhet bármi a legnagyobb szállodaláncnál, de valahogy nekem ez a nem hivatalos taxis élményt hozza vissza és az nagyon meghatározó volt.
Ja, értem. Hát mi nagy parások vagyunk, de ettől pont nem félünk :))) Többször csináltuk már, és soha nem volt rossz érzésem emiatt (igaz, a tulajjal soha nem egy házban, hanem külön házban szálltunk meg) Viszont az igaz, hogy Z. tartott attól, hogy a tanyán túl védtelenek lennénk, ott a semmi közepén - az elmúlt évben háromszor (!!) törtek be a saját házába, elég bizalmatlanok lettünk. Szóval ez is a kis házikó felé billentette a mérleg nyelvét (még ma sem bánjuk amúgy :))
TörlésAz Airbnb teljesen biztonságos, adnak visszajelzést azok, akik korábban megszálltak ott. A pénzed az airbnb-nel marad, egészen az érkezésig, ha bármi gond van, akkor nem utalják tovább a szállásadónak. Ha ennyire bizalmatlan vagy, mindenképpen olyan helyre érdemes menni, ahol már vannak pozitív commentek. Nekünk eddig csak jó, sőt nagyon jó a tapasztalatunk volt, többször foglaltunk így szállást. Például olyan elképesztően jó helyet találtunk tavaly nyáron, ahová most is vissza fogunk menni. Teljesen véletlenül, első foglalóként mentünk egy idős operaénekes-ballerina házaspár nyaralójába, 1 hónapra kiadják, egyet meg ők töltenek lent. A ház minden elképzelésüket felülmúlta, hegyoldal, tengerparti panoráma, a szállásadók mindketten iszonyú kedvesek voltak. Adtak pl kulcsot a garazshoz, mert ott volt a mosógép, egyébként meg parkolt bent egy Harley, nyáron azzal közlekednek a tengerre :) Nekünk sokkal jobban bejött, mint egy steril apartman, vagy egy sokkal drágább szálloda.
TörlésNa azért nem ez a fő problémám, hogy hol szálljak meg nyaraláskor (vagy egyáltalán nyaralni menjek) de azért jó tudni.
Törlés