2018. február 16., péntek

Mit csinálnék, ha BÁRMIT megtehetnék? (tézis-antitézis-szintézis)

Általában nincsenek egzisztenciális problémáim a Rendszerrel, azaz a társadalomba betagozódással, a munkahelyemmel és az ezekből fakadó kötelezettségekkel, elvárásokkal, jelenléttel. Nagyon is értékelem mindezek hozadékát: rendszeres fizu, fűtött lakás, kaja a szupermarketekben, orvosi ellátás, online rendelés, jogorvoslat hibás áru esetén, autó, lakás- és felelősségbiztosítás, tömegközlekedés, takarítónő stb. Tény, hogy az életünk mesterkéltnek, természetellenesnek tűnhet. Rohanás az oviba reggel, határidős munkák teljesítése napközben, hűtő föltöltése-házimunka-adminiszráció a szabadidőnkben (és akkor a főzést még a hobbik között tartom számon)... tulajdonképpen alig van hétközben olyan pillanat, amikor élünk és létrehozunk valamit. Erre kötött idő áll rendelkezésre, és az ember hétvégétől hétvégéig, szabiktól szabiig élve azt veszi észre, hogy baromira múlik az idő, és tulajdonképpen semmi nagyszabásút, extravagánsat, maradandót nem alkotott (leszámítva a gyereket. Mert a gyereknevelés mindez egyben.)

Így néha elábrándozom arról, hogy milyen jó lehet egy évre fizetés nélküli szabit kivenni és családostul elutazni valahová és azt csinálni, amihez kedvünk van. Nem utaznék nagyon messzire: én vagyok azon ritka csodabogarak egyike, aki nem szokott a tél, a hideg és a szitáló köd ellen kifakadni. Nem mondom, hogy nagy rajongója vagyok a rossz időnek, de én a nyarat és a meleget csakis a télnek köszönhetően tudom élvezni. Nekem kell ez a négy évszak! Z. nagyobbik lánya karácsony előtt elköltözött egy 10 ezer kilométernyire lévő kis indiai-óceáni szigetre, ahonnan folyamatosan küldi a tengerparton szilveszterezős és fürdőruhában koktélozós fényképeket. Na, szerintem én vagyok az egyetlen, aki nem szeretne a helyében lenni (az más kérdés, hogy a júniusi 15 fokoktól rosszul vagyok....).

Nem vágyom se egzotikus szigetre, se jurtára a semmi közepén, ahol magam fejném a kecskét és ültetném a paradicsomot. Egy kis házikó lenne jó valami erdőben (csakis WiFivel, természetesen), ahonnan kirándulni járnánk hármasban, rossz időben pedig otthon gitároznánk, kiolvasnánk a világirodalmat, és beszélgetnénk, beszélgetnénk hosszan, nem csak olyan kutyafuttában. De a legjobb az lenne, ha a kis házikót én újíthatnám fel a saját két, gépeléshez szokott kezemmel. Nem mintha a zsebemben lenne a felújítás tudománya, de megtanulnám, mert lenne rá időm – ugyanis ez egy nagy titkos álmom.

Aztán mikor ezt így szépen végiggondolom, rájövök, hogy ezen a világvégi vakáción ugyanaz lenne a problémám, mint most: bevásárlás, utazás Budapestre, kapcsolattartás barátokkal, gitárórára rohanás, adminisztráció, kocsit szervizbe vinni (sőt, nyilván ott is két kocsi kellene), dokihoz időpontok foglalása, fodrász... Nem, egyszerűen a rohanást és az időpontokat nem lehetne kiiktatni az életünkből. Én biztos még ott is listát írnék a teendőkről.

Az egyetlen plusz az az lenne, hogy sokkal több időt töltenénk Bonival. De most, hogy ezt így elképzelem, be kell, hogy lássam: miután minden egyes hétvégén együtt vonatpályákat építünk, rajzolunk, sólisztgyurmázunk, festünk, társasjátékozunk, rajzfilmet nézünk, sütit sütünk, piacra járunk, ovis feladatlapokat nyomtatunk, mesét olvasunk, játszótéren biciklizünk stb., stb. szóval én az ilyen hétvégék után, bevallom, szívesen hagyom ott az oviban hétfő reggel, és jövök haza eltakarítani a nyomokat, berakni a mosást, kiszellőztetni, és egy kávéval leülni a munkám elé!

Meg aztán hiába tér el ez az ovi attól, amit én ideálisnak tartok, valami mégiscsak megtanul ott: azt, hogy vannak helyek, ahová időben kell odaérni és vannak dolgok, amelyeket el kell végezni. Azaz, betagozódni a társadalomba. Mert hiába utaznánk el világvégi házikót felújítani és gitározni, onnan vissza is kellene jönni.

19 megjegyzés:

  1. Van, aki így él, vagy majdnem így, és nem jön vissza a társadalomba: évekkel ezelőtt egy francia családnál voltam au pair, és ott az egyik nagynéni (?) élt így a párjával a gyönyörű francia vidék közepén. Egy passzívházukban éltek, mindent maguknak termeltek meg, az áramot is (főleg napenergiából), és amit nem tudtak maguk létrehozni, azt cserekereskedelemmel oldották meg: öt kiló (mondjuk) szőlőért cserébe a vízvezetékszerelő jött és örömmel (mondjuk) megjavította a vízvezetéket.
    Amennyire emlékszem, gyerek nem volt, és nyilván egy csomó kérdést felvet ez az életmód, nekem nagyon bizarr is volt, de ők akkor már évtizedek óta így éltek (és gondolom, azóta is).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja, pont a lényeg kimaradt, hogy egyikük se dolgozik, csak a ház körüli teendőket végzi (amik így is számosak: állatok, föld, stb.).

      Törlés
  2. Ameddig nem betegek, nincs vész. De a társadalombiztosítás sokba kerül, ha egyszer ráfanyalodnak. Elég egy rossz fog az anyagi csődhöz.

    VálaszTörlés
  3. Jujj, sztem félreértettél Vera, erre ABSZOLÚT nem vágyom. A nagy elektromos áram-termelésben és szüretelésben sztem még kevesebb időm lenne, mint most :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. csak az utolsó mondatodra reagálva írtam inkább, hogy van, aki nem tér vissza egy ilyen életmódból a társadalomba :)

      Törlés
    2. Ja értem. De lehet h félreérthető is voltam; tuképp az ötöslottó esetén gondolkodtam. Ha mondjuk egy évig nem kellene dolgoznom, mit csinálnék, és hol?

      Törlés
  4. Nagyon tetszik ez a poszt (is).

    Valóban, ha az ötös lottót megnyeri az ember, attól még muszáj iskolába vinni a gyerekeket (hála ég! Én már attól is kitépem a hajam, hogy a mai napig állandóan piszkálnak, szüntelen simogatják a bőröm és rám ülnek ), muszáj befizetni a számlákat (ügyintézni), de ha választani kell, akkor én elszegődnék művésznőnek. :))) (Rajzolni, festeni, szavalni, zenélni, verset írni nem tudok.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én egyre inkább szeretném itthon iskolázni a gyerekeket, én bizony nem vinném őket sehova, ha nyernék a lottón.

      Törlés
    2. Nekem is ez az álmom. És szerintem 1/3 annyi idő alatt végeznénk mint amit az iskolában tölt a gyerek. A közösségi élményt meg sporttal és kórussal ilyesmikkel váltanám neki ki.

      Törlés
  5. Én azt hittem Tamko hogy pont Franciaországban van ilyen hogy ki lehet venni 1 év sabbaticalt. Nekem több kollégám csinálta és elmentek világkörüli útra vagy hasoló.

    VálaszTörlés
  6. Nálunk ki lehet venni igen, többen meg is tették már (noha nem Franciaországban dolgozom ;-)). És tényleg néha el is gondolkodom rajta, de mindig oda lyukadok ki, mint fentebb: miért vegyük ki 1 évre Bonit oviból/iskolából, ha utána úgyis vissza kell mennie. És ha nem is számítanának az anyagiak (számítanak persze), akkor is, az egészet átgondolva, engem NEM a munka zavar, mert azt pont hogy szeretem, a kollégáim jó fejek, rugalmasak, a körülmények is ideálisak. Engem az adminisztráció és a folyamatos rohanás emészt föl, az meg szerintem nem változna, ahogy Bezzeg is írja fentebb. Még a világvégi kis házikóban is kellene kocsit szervizelni, számlákat befizetni, ikeában reklamálni, biztonsági mentést készíteni minden kutyafüléről stb. stb. stb!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szerintem azert, mert a tarsadalomba valo betagozodas nagy igyekezete kozben lenne egy olyan eletre szolo, maradando elmenye, ami rengeteg erzelmi pluszt adna neki elete hatralevo reszeben is, es amire visszagondolva szamtalan helyzetben erot merithetne. szerintem.

      Törlés
  7. úristen, ha nekem / nekünk lenne sabbatical, azonnal elhúznánk máshová, más kultúrába... ez nektek a francia miatt még könnyen is menne. A karibi árak emlékeim szerint nem barátiak, de talán a csendes-óceáni szigeten (Tahiti?) kedvezőbbek. Megélni, megtapasztalni nem európai, más ritmusú kultúrát szerintem iszonyú nagy pluszt, akár élethosszig tartó muníciót adhat.

    VálaszTörlés
  8. Ha csak egy evem lenne es nyernek egy csomo penzt, elmennek az osszes olyan workshopra/tanfolyamra, amire most (hulye modon) sajnalom a penzt...es onkenteskednek egy gyermekjoleti intezmenyben es nagyon sokat kirandulnek. Ha egy egesz eletre nyernek egy csomo penzt, en valoszinuleg költöznék egy masik orszagba (es azt is tudom hova, de magyar szemmel semmi extra) :).

    VálaszTörlés
  9. Melyik orszagba?? Meseeeeeelj :)))))

    En olyan foldhozragadt vagyok, hogy csak egyetlen évrol tudok abrandozni... az életreszolo ötöslottó kivul esik az elkepzelhetoseg határán..! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hu, hat most van egy otletem, de csak egy alom es mint olyan el fogja veszteni a varazsat azzal, ha idő előtt elfecsegem; de az is lehet, hogy el is fel fogom felejteni par het mulva - ha egyszer élőben talalkozunk, nagyon szivesen elmeselem, ha addigra kiallta az idő próbáját! :)

      Törlés
    2. KIVANCSI VAGYOK :)))

      (mert te aztán tudnál egzotikus országokat fölsorolni! ;-))

      Törlés
  10. HA lenne egy év szabim és adnának hozzá pénzt is én egy jó nagy körutat szerveznék magunknak a világban, ami természetesen csillió forintba kerülne hat főre...
    Ha lenne még hozzá pár csillióm, vennék magunknak a városban is egy lakást v. házat szintén 6 főre télire, mert imádjuk a falut, de a folyamatos ingázástól már lassan kikészülünk, márpedig ahol kicsik a gyerekek ott muszáj őket mindenhová elhurcolni és megvárni, vagy értük menni.
    És ha még maradna pár csillióm akkor a Balatonon vennék nyaralót magunknak, meg egy lakókocsit is ha unnánk a Balcsit.
    Felteszem ennyi csillióval nem okozna az sem gondot, hogy a gyerekeim továbbtanuljanak (nem Szegeden, bár itt is jó, csak nincs olyan egyetemi szak) így arra külön nem is kellene már odafigyelnünk...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj egy balatoni nyaraló az nekem is régi álmom :)

      Törlés