2016. július 28., csütörtök

Panaszkodom a férjemre (egy probléma bemutatása és a saját igazam szemléltetése)

Én igazán nem vagyok az a kicsinyes típus, aki szánom tartaná vagy kicentizgetné családunkban az egy főre eső házimunkát és gyerekfelügyelést (pedig a kísértés nagy). Nem is lehetne összehasonlítani: Z. felel pl. a közös számlánkért, a kocsiért (az enyémért is), a bevásárlásért, én pedig főzök, mosok, számon tartom Boni ruhatárát és olvasmánylistáját és, járok vele játszótérre és úgy általában, én tudom, hogy mi hol van a lakásban.

Na de ami most történt az már sok! Elhatároztam ugyanis, hogy ezen a nyáron Budapesten pihenni is fogok: olvasni, rajzolni, naponta gitározni. Nem csupán egyik helyről a másikra, programról programra rohangálni, a köztes időben pedig a lakást rendben tartani. Tudván, hogy Bonikám mostanában minden percünket lefoglalja – folyamatosan közönség és partner kell neki a játszáshoz, rángat be a szobájába, csimpaszkodik a lábunka, de  ha el merek végezni valamilyen házimunkát, sem jobb a helyzet: akkor meg önveszélyes módon rohangál, felmászik stb. – szóval ismervén a kisfiamat, baby-sittert fogadtam föl.

Zseniális ötletem támadt: egyik barátnőm 12 és fél éves, cuki, megbízható, okos kislányával megbeszéltem, hogy rendes fizetség ellenében kétnaponta három órát játszik délelőttönként Bonikámmal. Panni anyja (a barátnőm) itt dolgozik a közelben, együtt tudnak jönni reggelente, a kislánynak pedig semilyen felelőssége nem lesz, nem hagyjuk egyedül Bonival, csak annyi a dolga, hogy az autókat tologatja vele a szőnyegen. Tisztára win-win helyzet: a kislány fiatal kora miatt normális diákmelót még nem vállalhat, nekünk viszont jól jönne a szabadideje, a kedvessége és a magyar anyanyelve (ez is titkos célom volt, hogy Bonikám fejlődjön egy kicsit).

Amikor utazás előtt elmeséltem mindezt a férjemnek, egy felháborodott, dühös, értetlen pasival álltam szemközt, aki úgy nézett rám, mintha minimum intézetbe dugtam volna a gyerekünket.

-  A nyaralás alatt szeretnék VÉGIG a fiammal foglalkozni! – dörgött a teátrális válasz

Namármost. Ismerem én a férjemet. Naponta egy órát gyakorol gitáron, ezt az időt akkor is kiszakítja magának, ha a feje tetejére áll is a világ. Vakáció alatt bizony félórákat-órákat tölt reggelente a fürdőszobában, nem beszélve az ingjei és pólói kivasalásáról, ami plusz egy fél óra. Imád piacra járni: plusz egy óra. Meg is van az a déleltti három óra, ami alatt rendes esetben ÉN tologatom a markolókat és építem az alagutakat.

Tökre megértem amúgy. Én is szívesen elmolyolnék délelőttönként, ha tehetném. Csak azt nem értem, hogyan képzeli, hogy 1) ő majd hirtelen minden percet Bonival tölt majd (haha! Haha!! HAHAHA!!!) és hogy 2) heti kilenc óra besegítés azt jelentené, hogy nem is látjuk Bonit.

Az első hétfő este a férjem kérdezi, hogy mikorra állítsa be az ébresztőóráját, mikor jön reggel Panni.

Én: - Keddenként nem jön.
Ő: - Mi???
Én: - Tudod, ma volt itt, legközelebb szerdán, majd pénteken jön.
Ő: - Jézusom, nem mondod! Te jó ég! Figyi, nem tudnád megkérni esetleg, hogy JÖJJÖN MINDEN NAP???

13 megjegyzés:

  1. Na erre a fordulatra nem számítottam pedig végigröhögtem az egészet DD

    VálaszTörlés
  2. Én sem. Hi-hi.
    Mondjuk sajnos ez tipikus. Az én Férjem is szeret a gyerekkel foglalkozni, úgy hogy ül a kanapén, eszik, néz egy politikai műsort és miközben ÉN játszom/foglalkozom a gyerekkel úgy hozzánk szól, meg mondja hogy milyen édes.:-)

    VálaszTörlés
  3. Ja és engem érdekelne, hogy érti-e Boni a magyart? Beszél-e a kislánnyal?

    VálaszTörlés
  4. Turchi, na kepzeld, en meg tokre szamitottam erre a fordulatra! Semmihez sincs kedve, en forszirozok sok mindent, a vegen meg mindig o a lelkesebb.

    Erti, beszel is magyarul, de nagyon hibasan es keveri a ket nyelvet. Panni gondja az, h csomo mindent nem ért meg, amit Boni mond nekí (mert folyamatosan dumál hozza). Tulajdonkeppen csak én értem, h mit mond. :))

    VálaszTörlés
  5. Kivasalt póló, megpusztulok...😅

    VálaszTörlés
  6. Es a kivasakt farmerrôl meg nem is beszeltem...!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jobb is hallgatni az ilyesmiről 😉. (Egyébként nekem az a koncepciós teóriám a vasalasrol, hogy ez az egyetlen és biztosan legális módja a kisgyerek másikra atpasszolasanak. A vasalas veszélyes, forró is, árammal is működik, hehe. És Vekerdy is megmondta, hogy az apák ne hordjanak inget 😏)

      Törlés
    2. A wc-re menés is legális lepasszolás...es meg olvasni is lehet kozben :))

      Törlés
    3. Ja akkor nálatok nem ul közben az öledben es neki olvasol?
      Mondjuk nalunk is csak velem van igy az Apja meg fürdeni is el tud menni. Egyedul!

      Törlés
    4. Hat ha mindketten itthon vagyunk, akkor nemar! :) bar szokott lenni hiszti es az ajton kopacsolas, h jojjek ki :)))

      Törlés
    5. Haha, a 6 éves mar csak ritkán jön be, helyette áll az ajtó mögött és onnan magyaráz. Ezért aztán nincs olvasás ( mondjuk en egyébként se szeretek a vécében) A kicsi meg meg túl lassú, mire odatolat mar jövök is ki. Szóval marad a vasalas... (En egyébként verhetetlen vagyok multitaskingban, tudok olvasni vasalas közben 😳)

      Törlés
    6. nálunk talán a vécé az egyetlen hely, ahol nyugodtan lehetek, de sajnos ez sosem tart tovább 1-2 percnél. az apja bezzeg félórákat trónol bent, és ha kérem, h jöjjön már ki, fel van háborodva, h még vécézni SEM hagyom nyugodtan. ugyanez a helyzet a zuhannyal, amit három perc alatt kell lezavarnom elhúzott zuhanyajtónál, miközben a gyerek különféle játékokat hord a zuhanytálcába. ám, ha a férjem mosakodna, neki jár a teljesen zavartalan, kulcsra zárt ajtó mögötti 45 perces forró zuhany. (szerencsére a mostani lakásban nincs kád, korábban ugyanis 2-3 órákat ült benne.)

      Törlés
  7. Hullahopőpozás közben olvasok:) Akár kötelező olvasmányt is... - jól járnak velem na:) Amúgy alegkisebb most 6,5 éves és 18 éve most volt az első nyaralásunk, amikor RÁM is jutott időm NEKEM! Állati jó érzés!

    VálaszTörlés