Szavak

Élesen emlékszem, hogy bizonyos magyar szavakat mikor hallottam először, mikor tanultam meg őket. Olyan, mint a világoskék szín, amelyre legelőször 3-4 évesen csodálkoztam rá a filctollak között: Jé, ez mi? Milyen szín? Az, hogy a kékkel valamiféle rokonságban álljon, elképesztőnek tűnt: teljesen más, meghatározhatatlan színű volt, az általam ismertektől (piros, zöld, kék stb.) teljesen különböző. Na de vissza a szavakhoz.

Szertartás - Hat-hét éves lehettem, amikor beírattak rajzra, a nívós gyík-műhelybe. Az osztálytársnőm már járt egy ideje, profi szakkörös volt, és ő mesélte, hogy a mostanában a téma a szertartások vizuális reprezentációja - na, nem így mondta, de felőlem így is mondhatta volna, ugyanis nem értettem az egészből semmit, mert nem ismertem a lényeget: szertartás. Ő meg olyan bennfentesen emlegette többször is ezt a titokzatos szót, hogy teljes rémülettel töltött el a rajzszakkör gondolata: vajon mit fogunk csinálni ott? Meg fogom-e tudni ütni a mércét?

Dilemma - Tíz év körül voltam, a konyhában ültünk, a papám szájából hangzott el. Döbbenve vettem tudomásul, hogy létezik külön szó arra, amikor valakinek két lehetőség közül kell választania. És hogy én ezt a szót nem ismertem! Akkor még nem tudtam, hogy rengeteg más új szót fogok még tanulni, hogy a szókincs egy nagyon pici hányadát el is fogom felejteni, és hogy a nyelv új szavakat is létrehoz.

AIDS - Húúú, hát ez a betűszó egy 1985-ös HVG címlapján szerepelt (ha emlékeim nem csalnak) és rögtön meg is kérdeztem a mamámat: mi az, hogy ADIS? (egyszer meg kellene tudnom, hogy nincs-e valamiféle hajlamom a diszlexiára, mert pl. a francia signe (jel) és singe (majom) szavakat is csak nagy nehézségek árán tudom kiovlansi. (haha)

Nettó és bruttó - Nagy családi vacsora rémlik, az adózás bevezetése táján, úgy 14-15 éves lehettem, minden érdekelt, csak az adózás nem. Ez a két szó repkedett a társaságban, úgyhogy végül foghegyről megérdelődtem, hogy mit jelentenek. Kamaszos nemtörődömséggel nyugtáztam, hogy úgy hangzik, mintha kutyanevek lennének. 9 évvel idősebb unokatesóm válasza és az utána következő felcsattanó nevetés a tudatomba égett: Ja, a Nettó egy kiskutya, a Bruttó meg egy nagy!

Blog - 2003-ban egy kiadónál dolgoztam Párizsban. Az egyik szerkesztő csaj egy délelőtt beviharzott az irodába és a fénymásoló környékén összeverődött gyakornokoknak (köztük nekem) azt a kérdés szegezte, mintegy tesztelve szuper új ötletét : Tudjátok mi az, hogy blog? (mindenki rázta a fejét)

Verda - Először is megmagyarázom a bizonyítványomat: én akkor már 10 éve éltem külföldön, nem magyarok között és a kocsik soha nem érdekeltek túlságosan. Így eshetett meg, hogy a következő beszélgetés zajlott le a menzán, újdonsült magyar kollégám körében:

X: ....és akkor kijön balról azzal a régi verdával az ürge....
Tamkó: (udvariasan) Bocsi, mit mondtál?
X: Szóval, hogy jött az a verda...
Tankó: Ne haragudj, de úgy hallottam, hogy azt mondtad: verda.
X: Igen, szóval jött a verda...
Tamkó: Ó, ne haragudj, de megint azt hallottam, hogy verda... Milyen nagy itt a zaj!
X: Hát azért hallottad azt, mert azt mondtam!
Tamkó: (elképedve) Azt mondtad, hogy verda?
X: (egyre türelmetlenebbül) Igen, verda!!
Tamkó: V-e-r-d-a? Az mi??
X: Édesem, nem te vagy kettőnk közül a fordító??

És azt nagyon sajnálom, hogy nem emlékszem, az internetet mikor hallottam először. Meséltem volna az ámuló unokáimnak...