Egy mostohanagymama vallomásai

Azt hiszem én vagyok a világ egyik legszerencsésebb mostohanagymamája. Tudom magamról, hogy nagyon kevés 14 éves kislánnyal tudnék együtt nyaralni, és Lili - aki itt volt velünk egy hétig - pont ezek közé a kislányok közé tartozik.

Oké, el kell tekinteni attól a ténytől, hogy egy kiskanalat sem tesz arrébb a lakásban; beágyazni, átöltözni, a koszos edényt a mosogatógépbe tenni, a ruháit elpakolni stb. felszólítás után hajlandó csak. Mondjuk ha egy 14 éves kislány nyári szünetben saját akaratából tenné mindezt, az lehet, hogy már nem is lenne normális. És azt a hihetetlen, elképesztő, döbbenetes (nincsenek szavak) tényt is el kell fogadni (nem tudok napirendre térni fölötte), hogy tényleg csak McDonalds-os kajákat, Nutellát, tésztát és pizzát hajlandó megenni! Az egyik nap fél óráig ült egy kis tányér grillezett zöldség fölött, aztán Z. haragos tekintetétől követve legyűrte a negyedét, de úgy, hogy egyenként villára szúrta a szegény ártatlan zöldségeket, és gyanús tekintettel kérdezgette tőlünk: - Ez miiii? Padlizsán? És eeeez? Hagyma?? De hát nem az én feladatom jobb belátásra bírni, sőt, Z. feladata sem, végülis nem ő az apja. Igaz, hogy azzal sem értek egyet, ahogy hozza neki tonnaszámra a Nutellákat meg Burger Kingeket. És egyszer, amikor megkérdeztem., hogy szereti-e a sárgadinnyét, azt válaszolta: - Hm, nem is tudom, asszem egyszer nagyon régen már kóstoltam. Haha, asszem ez mindent elmond.

Mindez egyébként nem érdekes. A lényeg úgyis az, hogy Lilinek van egy olyan, szavakba nem igazán önthető vonása, ami ritka szeretetreméltóvá teszi. A vidámság, a lazaság és a jókedv elegye. Vagy nem is, inkább az, hogy érződik rajta: élvezi az életét, a maga problémái és nehézségei ellenére. Kiegyensúlyozott, igen, és ennek köszönhetően egyszerűen élvezet vele lenni. Szinte irigylem ezt a szerencsés természetét, ami egyébként Z. családjára tökre jellemző. De pluszban ő még az a típus, aki semmin sem problémázik, valami elképesztő (túl?) lazán veszi az életet. Nagyon felnőttes humora van és jó párost alkotnak Z-vel, állandóan ugratják egymást - én mondjuk 14 évesen halálra sértődtem volna Z. poénjain, de szerencsére Lilit nem ilyen fából faragták, ő inkább rátesz még egy lapáttal.

És hogy elfelejtettem, milyen 14 évesnek lenni! Egy hét alatt három könyvet kiolvasni, zsebpénzből gazdálkodni (és tigrises bögrét meg baglyos nyakláncot venni), megvárni, hogy az ember elé tegyék az ebédet és a vacsorát, csak a játékra és az élvezetekre gondolni, egy hetet hosszúnak érezni, a 38 éves nőket vén nyanyáknak gondolni.

Lili rajzai Boniról (az ő beleegyezésével) Ráadásul tehetséges is!