Hány képet csináltunk Boniról eddig? Ezret-kétezret? Ezek általában nagyon jó fotók, mert
a világ leggyönyörűbb kisfiújáról van szó a gyerekeket tök könnyű fotózni. Ööööö.... pontosabban már akinek. Z-nek pl. nem szokott sikerülni, ezért általában nálam van a kamera. Ennek folyományaképp én csak akkor kerülök a képekre, ha azt külön megkérem, leszervezem, elmagyarázom, beállok. Ilyen fotókból tehát nincs sok, azok se jók, ami betudható többek között a fotós felkészületlenségének, az én 38 évemnek, és a kanapénknak, ami egy 5 évvel ezelőtti agymenésem miatt zöld, és ami valahogy
mindig belekomponálódik a képbe. A hármas csoportképek meg aztán olyan ritkák, mint a holló(k?), és esztétikai élményt szintén nem igen nyújtanak.
Nem is ragozom tovább: ez volt a kiinduló problémakör, ami miatt - noha tényleg nem a mi stílusunk a műtermi fotózás macikkal meg lampionokkal - elmentünk egy fotóstúdióba. Z. az elejétől fogva fúrta az ötletemet, ki is jelentette, hogy ő csak kísérőnek jön, mivel be nem áll mellénk bohóckodni. Az odafelé menő úton végig pöfögött, hogy mióta vagyok ennyire kispolgári alak, hogy fotózni viszem a családot, menjünk inkább haza. Nehezen találtuk meg a stúdiót, ami alkalmat adott egy újabb sor balhéra, hiszen biztos valami eldugott
sikárorban udvarban lesz, menjünk inkább haza. Amikor odaértünk és megszoptattam Bonit, átadtam Z-nek, akit azonnal lehányt. Így a fehér ingén sárga folttal beült egy sarokba és onnan osztotta az észt, hogy a vaku biztos meg fogja vakítani a gyereket, menjünk inkább haza.
Na EHHEZ KÉPEST fél óra múlva már a kamera előtt mórikálta magát,
füttyszóra felszólításra mosolygott, ide állt, oda állt, dobálta és dögönyözte Bonit, kérésre még a zokniját is levette kéremszépen. Annyira jellemző ez rá. Már jól ismerem erről az oldaláról, úgyhogy nem lepődtem meg, sőt, számítottam is rá. Így most vannak hármunkról, meg kettejükről is fotók. És nem bántam meg semmit, de a végeredmény nem igazán az, amit szerettem volna (= egyedi, igényes fotók, ahol mindannyian jól nézünk ki és amelyeken nem látszik, hogy beállítás eredménye). A macikat ugyan visszautasítottam, de ettől függetlenül tényleg van a fotókban valami giccses esetlenség, de pont emiatt kicsit bájosak is. Nem vetélkedhetünk Kate-tel és William-mal, az
Elle sem nem tenne minket a címlapra, de házi használatra kiváló lesz. A retusálás meg szuper találmány
Szia,
VálaszTörlésMi is voltunk :))) csak en raadasul elcipeltem az egesz csaladot is (Nagyszulok, Dedi....), plusz a ket gyerek.... :) De en is orulok (pedig regen nagyon nem ertekeltem am az ilyesmit....), sot, odaig jutottam, hogy lehet, h evente megismeteljuk.... :) (Amugy a tobbszaz fotobol a kicsi lanyunk kb 2-n mosolyog, amikor az apjaval van..... ;)) Ja, es mi a fotos hata mogul csinaltunk bohocot magunkbol (mar amikor nem mi voltunk a kamera elott persze), h mosolyt fakasszunk a kicsik ajkaira :))))) - tobb-kevesebb sikerrel
NS
Nem mondod :)) Bonhomme egyiken sem mosolyog, végig csodálkozta az egészet, hogy most itt mi történik körülötte? Ezt is nagyon sajnálom. Megírod, hol voltatok? Én is gondolkodtam azon, h jövőre is kellene, de nem voltunk túlságosan megelégedve ezzel a fotóssal, hozzájuk nem szívesen mennék vissza.
VálaszTörlésHehe.:-)))) Szerintem a kívánságod jogos, nekünk soha sincs olyan kép, amin mind rajta vagyunk és mindenki, na jó, 80% legalább normálisan néz ki. Na meg nincs is annyira jó fényképezőgépünk, amely képes lenne arra, hogy ne mondjuk csak 1, max. 2 személy legyen éles a képen.
VálaszTörlésApukám hobbija a fotózás, de míg a maradknál órákig képes várni egy jó képekre, hozzánk nincs türelme.:-) Már 5 perc után kiakad.:-)
Én is szerettem volna a családot elvinni, de soha nem jön össze, hogy mindenki egészséges legyen, normális legyen a haja, ráérjen, jó idő legyen és a fotós is szabad legyen.:-) SZóval egyelőre még nem jött össze.
Én ki nem állhatom a műtermi fényképezést, már az esküvőnkön is borzalmasak lettek a benti képek. A kintiek viszont mind nagyon jók. A profi fotósok családképei is kinti, természetes környezetben sokkal jobbak. Én biztos csak olyan fotózást választanék ami szabadtéri. Amúgy nálunk a kicsi rettentően profint vigyorog ha meglátja a fényképezőgépet, ellenben a legnagyobb (9,5) olyan pofákat vág, hogy az rémes...Őt csak titokban lehet fényképezni.
Azért van pár önkioldóval készült képünk, legalább bizonyítani tudjuk, hogy egy család vagyunk.:-)
És nem tudom, hogy az amerikai családi képeken bármilyen nagy család esetén is hogy tud mindenki jól kinézni???
Elgépeltem...Szóval madaraknál. Mert azokat fényképez apukám.
VálaszTörlésÉrdekes, én direkt bentit szerettem volna, mert a háttér külön nehézséget okozhat. De pl. sem a fehér sem a fekete háttér nem jött be, a legjobb a semleges szürke sztem.
VálaszTörlésAz amerikaiak tényleg gyanúsak! :))
Nekem a műtermiek nagyon mesterkéltek, legyenek bármennyire jók is a képek. Kint kicsit nehezebb kezelni a fényeket, árnyékokat, nem annyira a hátteret. Nehezebb a dolga a fotósnak, de a háttér annyira nem gond, mert nem az lesz az éles, hanem az "alanyok". Pl. nézd meg az ő képeiket.:-)
Törléshttps://www.facebook.com/photo.php?fbid=793954593983196&set=a.793954503983205.1073741832.100001059879355&type=1&theater
Persze a gyerekek is nagyon szépek, de képek maguk is nagyon jók, természetesek.
Nekünk is szürkés háttér volt az esküvőn, hát olyan borzalmasak a képek, hogy ne tud meg. A kintiek viszont nagyon tetszenek, mi magunk is valahogy sokkal fesztelenebbek voltunk, hogy nem mesterséges fények, meg akármik világítanak ránk ezerrel.
Igazad van, meggyoztél! Most kedvem lett kinti beallitott fotokat csinaltatni! :)
VálaszTörlésén is a kinti fotózást akartam írni :) mi minden évben az esküvői fotósunkkal csináltatunk egy kinti sorozatot a gyerekekkel. nagyon jó visszanézni őket.például ilyen lett, az egyik kedvencem: http://vandorcirkusz.files.wordpress.com/2013/07/nic_0987.jpg
VálaszTörlés