Néha azért nagyon bénának érzem magam. Például mert vészhelyzetekben én csak úgy tudom megnyugtatni Bonhomme-ot, hogy megszoptatom, míg Z-nek gyakran sikerül énekléssel-járkálással is. Mivel nem akarok mindig 2 óránként szoptatni, a fennmaradó egy-két órában megpróbálom elszórakoztatni, elterelni a figyelmét stb. Általában kevés sikerrel. Ha elkezdi a sírást, gyakran akármit teszek, gurgulázós bömböléssé fajul. A végén általában kénytelen vagyok megszoptatni, pedig nem is éhes. (Ezt onnan tudom, hogy kínomban elkezdtem méregetni evés előtt és után. Ha éhes, 120-140 ml-t szopizik, ha csak le akar nyugodni 60-80-at.)
Z. sokkal sikeresebb. Olyan 10-ből nyolcszor sikerül neki megvigasztalni. Ennek örülnöm kellene, de a gyakorlatban ez a következőképpen nézett ki pl. a múlt héten, amikor Z. itthon dolgozott: Bonhomme felsír (másfél órája evett), én próbálom nyugtatgatni. Mesélek neki, éneklek, ölbe veszem, járkálok vele, ide teszem, oda teszem, de egyre hangosabban sír. Z. lejön az emeletről, átveszi a gyereket, aki azonnal megnyugszik. Z. járkál vele, beszél hozzá, majd átadja nekem, és menne vissza az emeletre. Átveszem, de Bonhomme azon nyomban rázendít (Z. röhög). Z. visszaveszi, Bonhomme semmi perc alatt megnyugszik, jobb napokon még rá is mosolyog (Z. még jobban röhög, én bosszankodok). És így tovább. Az apa büszke (jogos), az anya fején átsuhan a gondolat, hogy ebből milyen vicces rajz születhetne, de aztán soha nem rajzolja meg a jelenetet, mert igazából kicsit meg van sértve (nem jogos).
Többféle magyarázat létezik a jelenségre. Z szerint Bonhomme jobban szereti az ő hangját (ezt elhiszem). Petra barátnőm szerint a baba érzi rajtam a feszültséget és ezért sír. Szerintem ez nem így van, mert egészen tegnapig nem voltam feszült, sőt, laza voltam, megértő, búgó hangú stb. Most viszont már szinte kezdek félni a saját gyerekemtől: mikor kezdi el megint ezt a hisztit, amihez nem vagyok elég jó? Egy másik - igaz gyerektelen - barátnőm szerint Bonhomme érzi rajtam a tejszagot és inkább enne, mintsem ölben járkálna fel-alá.
igen, szerintem is ez a tejes a megfejtés: tök mindegy, hogy éhes vagy sem, tőled a tejet várja és nem az éneklést, mert a tej nemcsak kaja, de örömforrás és stresszoldó és altató is egyben - szerintem ezért álatti nehéz sokszor bizonyos gyerekeket leszoktatni a szopásról: mert pl szinte kizárólag mellen alszanak el és balhé van, ha az anya mell nélkül próbálkozik, így kialakul az ördögi kör és folytatódik a szoptatás négy éves korig;)
VálaszTörlésde azért biztos szuper lehet szoptatni, nekem, mikor pár alkalommal sikerült, egészen fantasztikus élmény volt.
Szerintem is a gyerektelen lanynal a pont. Ezzel egyebkent erdemes vigyazni, en harom evig funkcionaltam a fiamnal mint cumi, az azert mar nem volt annyira bajos....
VálaszTörlésÉn is szabadulnék már a szopitól...21 hónapos a lánykám..:-)
TörlésNehez kerdes...egyetlen megoldas van, ha elhatarozod es vegigcsinalod. Nekem nehezen ment, majdnem 3 eves volt mar a fiam, mire összeszedtem az erömet hozza. Azota is emlegeti, hogy az milyen finom volt es milyen jo, amikor meg szopott.
TörlésDe jó, h ezt írjátok :))
VálaszTörlésKecs, igen, ezért is örültem volna, ha elfogadja a cumit. Reggelente arra ébredünk, h hangosan cuppog és mérgelődik, mert nem tud a hüvelykujjával beletalálni a szájába. :) és minden nap azt hiszem, hogy ma már sikerülni fog neki.
Molly, ténleg fantasztikus!
Szerintem ezen kár aggódni, hogy mikor evett utoljára és mennyit. Ha attól megnyugszik, simán cumizzon mellen. Én így tettem mindkét lányomnál, nem bántam meg. Ja és nem szopiztak csak másfél évig. A mellen elalvás egy éves kor alatt alap, azon túl esetleg már lehet próbálkozni nelküle, pl hogy apa altat, mert akkor nincs tejszag. Aztán majd megszokja. Amúgy a gyerektelen barátnőnek jó ötletei vannak, talán vállalhatna már ő is gyereket, biztos jól csinálná.:)
VálaszTörlésHú, de jó, hogy ezt leírtad, mert akkor nekem ráér az ugyanerről szóló poszt - ugyanis akár én is mesélhettem volna jelenetről jelenetre ugyanezt... Engem is eléggé frusztrál, hogy bármit csinálok, értelmetlen, ha a Kissmajom nyűglődik, az egyetlen fegyverem ellene a mellem. Ehhez képest M. odamegy, felemeli, kettőt szól hozzá, és máris csend van és lazulós bámészkodás; ha esetleg nagyon nagy a baj (hasfájás, szorulás), akkor max. annyit durvít, hogy magához is öleli - na olyankor nagyjából fél perc alatt el is alszik a gyerek.
VálaszTörlésŐ nagyon úriember módra (és féltékeny anyai lelkemet ápolandó), azzal magyarázza a sikerét, hogy mivel nálunk császár miatt apa-bőrkontaktus volt, biztos ő az első nyugis emléke a gyereknek, és onnan ez a special bond. Ami igazából nagyon aranyos és megható dolog, de titokban irigy vagyok nah... :)
Ujjszopás 3-4 hónaposan várható, hogy sikerül hatékonyan. A fene se tudja, hogy jó-e vagy sem, nekem van olyan gyerekem, aki 7 éves és bizony még mindig szopja, van ilyen is, aki meg tényleg csak elalváshoz használta igen mérsékelten, és van olyan is, aki egyáltalán nem szopta.
VálaszTörlésEgyébről nem tudok beszámolni, mert nálunk ilyen nem volt.
hát, szerintem egyszerűen tudja, hogy te az anyja vagy, Z. meg az apja, mást vár tőletek és mindig is mást fog. az anyatej sokkal több, mint étel, az apaszag pedig apaszag - és az sem helyettesíthető. a cumit ne bánd, minél kevesebb a pótszer, annál jobb. nálunk egyik sem kapott, de az ujjukat sem szopták - én úgy láttam, tök pontosan érzékelték mindig is, hogy melyikünk mivel tud "szolgálni" és az pont úgy volt nekik természetes. szóval, pont úgy kelletek neki, ahogy vagytok :)
VálaszTörlésNálunk I. 11 hetesen kezdte el az ujját szopni, és azóta is gyakorolja. De csak elalvás előtt vagy valami nagyobb baj esetén. Én imádom nézni ilyenkor, szerintem eszméletlen édes az ujját szopó baba, míg a műanyag cumit nem szeretem (esztétikailag), mert eltakarja a babák fél arcát. (de úgy emlékszem, ezt már egyszer kifejtettem neked :)
VálaszTörlésAmúgy meg tök jó, hogy Z. ilyen szuper apuka, büszke lehetsz rá. Szerintem ezen ne aggódj, magától változni fog a helyzet. Én pl. emlékszem rá, hogy az elején másfél órákat szoptattam, mindenki tök hülyének nézett, aztán pár hónappal később már csak tíz percek voltak.
mimi/réka
Megnyugtató, amit írtok! :)
VálaszTörlésNem nagyon szeretném h mindig 2 óránként egyen (néha persze elengedhetetlen, mégsem robotról van szó :)) mert úgy nehéz lenne szervezni a napot, és simán kibírja akár 6 óráig is (pl. éjjel). Nekem ez a 3-4 óránkénti szoptatás válik be igazán.
Büszke is vagyok egyébként Z-re! Irigy semmiképpen sem, sőt, örülök a hm... sikereinek :)), de párszor már tényleg gondoltam arra, hogy én milyen béna vagyok. Hogy foggal-körömmel akartam gyereket, erre tessék, nem is tudok bánni vele rendesen. Örülök, h azt írtátok, amit a barátnőm mondott, h ez teljesen normális.
Gyerektelen barátnő: olyan szuper anyuka lenne egyébként, és most már apuka is lenne hozzá. De sajna nem igazán szeretne gyereket :(
Esti, akkor erről ne írj, de mesélj másról! Várom nagyon az új bejegyzést!!
Érzi rajtad a tejszagot, nálunk is pontosan ugyanez van :) 8 hónapja. Egyszer felvettem apa pólóját, amit a szennyesből kukáztam ki, és akkor rajtam is megnyugodott :)
VálaszTörlésEgyszerű Meked, anya és tej illatod van....az evés meg nagyon erős ösztön még neki..
VálaszTörlésVakahogy így érezhet:
"Tejillat van...a tej édes....finom...meleg...anya kérek! Ne énekelj! Tejet akaraoook...nem érted, ne hintáztass...érzem a tej illatát....nagyon kívánom! Kérek! "
Örülök, h nem vagyok egyedül!
VálaszTörlésNapsugár. ez nagyon cuki :)))
Most ezt olvasom, és pont ilyesmikról (alvás főleg) szól: Marc Weissbluth M.D. - Healthy Sleep Habits, Happy Child. Kicsit bő lére van eresztve (soooo american), de lehet belőle szerintem meríteni..
VálaszTörlésHa érdekel, megvan ebook formában, elküldöm szívesen.
köszi, ari vagy! Most nincs időm, de megjegyzem és adott esetben elkérem!
VálaszTörlés