Szoptatni jó

Mi a jó benne? Most, hogy már egyáltalán nem fáj, nagyon tetszik a szoptatás, ki gondolta volna? Azon kívül, hogy Bonhomme egészségét alapozom meg vele (legalábbis szeretném ezt gondolni), én is nyerek az ügyön. Simán lement rólam a terhességgel felszedett 9 kiló, és a rengeteg kalória ellenére (karácsony!) azóta sem hízom. Aztán szerintem valamiféle hormonok szabadulnak fel a szoptatással, és talán ezért nem visel meg a kevés alvás. Időt is megspórol az ember, nem kell cumisüveget sterilizálni, tápszert összekutyulni stb. De a legjobb a szuszogó, meleg kis csomagot magamhoz szorítani, miközben simogatom a kis fejecskéjét...(vagy olvasok, vagy rádiót hallgatok, vagy netezem, vagy telefonálok stb.) Arról nem is szólva, hogy nincs az a nagy elkeseredés vagy rosszkedv, amit nem tudnék így elmulasztani. Mondhatnám, ez a Joly Jokerem. Pedig próbálkozunk sok mindennel, még a Cumi nevű alkalmazást is bevetettük (lásd az illusztrációt lent), sikertelenül. Úgy látszik, felismeri a hamisítványt...

Mi a rossz? Hát ezek a mellek... amelyekkel nem tudok sem hasra feküdni, sem a télikabátomat bezipzározni, ez a rossz oldala a szoptatásnak. A videókon döbbenten nézem vissza magam: te jó ég, ez az asszonyság tényleg én vagyok?!

Mi a fura? Amíg nem fejtem ki a tejet, nem is nagyon tudtam elhinni, hogy ennyi tej jöhet ki egy mellből, még akár szoptatás után is. Aztán meg, hülyeség, de mindig elcsodálkozom azon, hogy a kaki (már bocsánat) színe változik, míg a tej ugye mindig fehér.

Mi az, amit jó lett volna tudni előre? Nem gondoltam át a nagyüzemi szoptatás gyakorlati oldalát: hogy naponta kb. 2 órát (?) szoptatni nem kényelmes felhúzott pólóban és pulcsiban. Készülöm kellett volna több elöl nyitható inggel és kardigánnal. Ezeket jobb híján már Bonhomme születése után szereztem be, rohanva.

A megoldás: a cici. 

Illetve még az is működik, ha Z. (én nem vagyok jó) énekel ÉS körbehordozza (leülni tilos).