2013. december 4., szerda

Nem tudok

Nem tudok a boldogságról írni. Sokkal könnyebb volt a nehézségeket és a várakozást megfogalmazni. A napok egyformán telnek, de minden nehézséget feledtet Bonhomme, aki egyre cukibb (bár nem gondoltam volna, hogy lehet még fokozni). Már gőgicsél és akár két órát is ébren tud maradni egyhuzamban. Éjszaka viszont gyakran sír, és csak ölben szeret lenni, de kit érdekel, annyira édes. Lehet hogy most rontjuk el, de mi bizony mindig felvesszük, ha azt szeretné.

Jó lenne ezekből a pillanatokból egy adagot félre tenni, majd elővenni és újraélni 5-10-15 év múlva.

10 megjegyzés:

  1. :) ó, de nagyon örülök :))))

    Nem lehet elrontani, sőt, én biztos vagyok benne, hogy ez a későbbi kiegyensúlyozottságának és a jó kapcsolatotoknak az alapja! Szól majd, ha le akar szállni, ha egyedül akarja csinálni (a bármit) - és könnyebben lesz önálló, ha tudja, hogy bármikor visszakapaszkodhat, mert figyeltek rá és szeretitek!

    Jó hír, hogy nagy korukban is cukik ám - igaz, másképp, meg már csak ritkán babaillatúak, de nagyon jó ám a kisgyerek, kiskamasz is - a többiről még nem tudok beszámolni :)

    VálaszTörlés
  2. Azzal rontjátok el, hogy tudja, bármikor számíthat rátok, és arra, hogy az ő boldogsága mindig a ti kényelmetek fölött helyezkedik majd el...? Hát, én azt mondom, ette fene - és pontosan ilyen elrontást tervezünk mi is. :)

    VálaszTörlés
  3. hát, nagyon édesek a csecsemők, de a vicceseket mondó három éveseknél szerintem semmi nem cukibb:) szóval készülj, lehet fokozni:)

    egyébként ilyenkor szerintem még nem kapatjátok el, ha mindig felveszitek - sőt -, az később jön.

    VálaszTörlés
  4. De jó :) szerintem ekkora korában még nem lehet elrontani. És megerősítem, hogy lehet még fokozni.
    Azért írjál még, akárhogy is "könnyebb" volt megfogalmazni a korábbiakat... (manner)

    VálaszTörlés
  5. Gyerekpszichológus ismerős azzal nyugtatott hasonló paráim miatt, hogy 3 hónapos korukig LEHETETLEN elrontani őket, addig kizárólag a szükségleteik miatt sírnak.

    Aztán 3 hónaposan látni fogod, hogy hirtelen mennyire kinyílik a világra, ami persze nem azt jelenti, hogy innentől ridegtartás, csak pl megjelenik az "unatkozom" nyűglődés

    VálaszTörlés
  6. Igen, a védőnő is azt mondta, amit ti írtok: most még annál jobb, minél többet van kézben, minél többet puszilgatjuk ....:))) és hogy majd 3 hónap mőlva vigyázzunk. Azóta nem türtőztetjük magunkat. De volt már olyan, hogy a kiságyában sírt, és ahogy felvettem - még vissza sem ültem az ágyra - már elaludt a karomban! Nehéz nem arra gondolni, hogy azt várta: ölben legyen. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. na de hát az ölben lét ugyanolyan erős szükséglete, mint az evés, ivás, alvás :) (én a három hónapos kori határra nem vennék mérget (sőt, nagyon nem))

      és ugyan nem nkizárólag olvasmányélményeim alapján nevelem az enyémeket, de kétségtelenül szeretem megtalálni az elméleteimhez a szakirodalmakat is:

      http://www.libri.hu/konyv/jean_liedloff.az-elveszett-boldogsag-nyomaban.html

      http://www.lll.hu/kotodo_neveles

      http://www.libri.hu/konyv/ejszakai-gondoskodas.html

      nyilván persze ezek ellenkezőjéről is lehet szakirodalmat találni, egy percig sem vitatom :) - én a többségüket csak azután találtam, hogy már eleve így csináltam, úgyhogy nekem nagyon jól jöttek önigazolásként - valamint valami ezekhez nagyon hasonló nagyon jól működött abszolút élesben kivitelezve is.

      Törlés
  7. Még szép hogy kézbe veszem a csecsemőt, kit érdekel mit írnak vagy mondanak. Sőt, később is felvettem ha sírt. Érdekes, nem szokott rá, már 11 éves és nem kell ölbe venni :-)

    VálaszTörlés
  8. Én sem olvasok gyereknevelős könyvet, sőt. Az az elvem, hogy a mamám, barátnők, orvosok, védőnők és a józan ész sokkal több hasznára van az embernek, mint a könyvek. Egyetlenegyet olvastam el, az a címe, hogy "Minden gyerek megtanul aludni", mert sok olyan példát láttam a környezetemben, ami nekem nem annyira tetszik. Na szóval aszerint kemény elvek kellenek ahhoz, h később magától el tudjon aludni.... reméltem, h nem most szoktatjuk a rosszra. De nem érdekel, nem tudom sírni hagyni...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az alvás az kemény volt, nem tagadom, jó sokáig nem is aludt el magától, de nem baj. meséltünk, cirógattuk, ringattuk amíg bírtuk, aztán az is megoldódott.

      Törlés