LAX ➡️ LUX

Ezt a posztot a reptéren írom, nemsokára beszállunk. Szervezésből nyolc és fél pontot adok magamnak tízből. Ha több türelmem és időm lett volna, szinte mindent elòre meg lehetett volna tervezni, az internet egy hatalmas adatbánya. De így is jó volt, bár bizonyos dolgokat másodszorra már máshogy csinálnék (de nem lesz másodszorra). Szerintem jó ütemben látogattunk el városokba és nemzeti parkokba, néztünk meg természetes látványosságokat és ember által épített nevezetességeket. Istenieket ettünk, amit nem is gondoltam volna. Emlékeim és a sztereotípiák szerint az amerikaiak műkajákat esznek. Találkoztunk rokonokkal, Boni nagyon jóban lett a nagynénjével, ez az egész út egyik fénypontja. Találkoztunk ismeretlen rokonokkal is, meghallgattunk elképesztő élettörténeteket. 

A fenti kèp: egy étterem a Sunset Boulevard-on. A lenti kèp: elképesztő forgalom LA autópályáin!!

Az amerikai személyes névmások

- I

- you

- she/he/it

- we

- YOU GUYS

- they

Rájöttem, hogy a derűre-borúra használt you, guys szókapcsolat legjobb fordítàsa egyszerűen: ti. Semmi személyeskedés nincs mögötte, valószínűleg a you (te) névmástól akarják így megkülönböztetni, a biztonság kedvéért, ha nem lenne egyértelmű a szitu.

A képen: ma, az utolsó elotti napon az óceán partján voltunk. Én nem vagyok oda a természetes vizekért (jobban szeretem az uszodát), sem a napon fekvésért, de egyesek nagyon élvezték a hullámot és a homokot!

Bobmánia

Visszatértünk a civilizációba, az egyik első utunk egy Whole Foods-ba (élelmiszerüzlet) vezetett. Boni odafordult hozzám:

- Megnézhetjük, hogy van-e itt Bob?

- ??? - bámultam rá.

- Hát tudod, Bob! Megmelegíthetnénk!

- ??????? - egy kukkot sem értettem, de láttam rajta, hogy kezd ideges lenni. Könnyen dühbe gurul, ha nem értem, hogy mit mond. De hát egyetlen Bobot sem ismerek. Bobnak szoktuk hívni, gondolom mint mindenki, a robotporszívónkat, más Bobról nem tudok.

- Mama, Bob, amiről kiderült, hogy szeretem!!! Itt a szálláson most meg tudnánk melegíteni!!! - már szinte kiabált.

- Bob?! Nem értem, kicsim..

- Mama, Bob! - nézett rám kétségbeesetten, majd gondolkodott, és kibökte, rendes franciához illöen angolul: beans!

- Jaaaa! BAB!

Mióta megtanult olvasni, nem keveri az a-t az á-val, viszont az o-t az a-val igen. Egyszer pl. azt a szót nem értettem, hogy légkondi, mert szinte úgy ejtette, hogy légkandi. És gyakran keveri a franciát a magyarral, így néha nagyon nehéz kitalálni, mit mond!! Ezen a fentin jót nevettem. Pár napja, egy kisvárosban, könyörgött, hogy vegyünk neki babkonzervet, de se konzervnyitónk, se mikrónk nem volt, ráadásul tapasztalatból tudom, hogy nem eszi meg a babot. Hogy ennek ellenkezőjét bebizonyítsa, még aznap elmentünk, hosszas keresés után egy mexikói étterembe (külön megkérdeztük, van-e bab), és betermelt egy tányérral, szerintem életében először. Remélem, kitart egy ideig a lelkesedése!

Összegzés

Indulunk vissza Los Angelesbe a körútunk utàn. Minden úgy törtènt, ahogy gondoltam: Z. és Boni szuperul érezték magukat. Z. még azt is kijelentette, hogy tényleg hülyeség lett volna kèt hétre jönni, és igazam volt, hogy három hétre terveztem az utazást. Holott mennyire, de mennyire ellenezte a három hetet!

Nem rejthetem véka alá ugyanakkor azt, hogy néha egymás agyára megyünk.

A konfliktusok elsôsorban az alábbi két téma között oszlanak meg: az irány (merre van az arra) és a klíma (erőssége). Aki tudja, miről van szó, annak nem is kell magyaráznom. Aki meg nem tudja, az nagyon szerencsés!

Boni nagyon jó útitárs, az apjával ellentétben mindig van nála víz, sapka, kardigán. Nem hisztizik, bírja az iramot. Igaz, egyszer elhagyta a hátizsákját (meglett), egyszer pedig egy sziklán (!!) felejtette (??) a szemüvegét.

A képen egy fecske látható, teljesen véletlenül sikerült ilyen jól lefènyképeznem. Egyszerűen belerepült a képbe!

Egy univerzális tevékenység

A legjobb tanács, amit az utazás tervezésekor kaptam az volt, hogy legyen mindig előre lefoglalva szállás, ne kelljen egy nyűgös gyerekkel, a tűző napon, fáradtan és idegbeteg módon a telefont nyomkodni. Nagyon igaz. Ennek ellenére mobilteló nélkül nehéz lenne egy ilyen utazást végigcsinálni. A mostani szállásunkon például az alagsorban van a mosó- és a szárítógép. Egy üres, kihalt pincében áll magányosan a két gép, talán még egerek és patkányok is vannak ott, tökre féltem, amikor lementem. Vittem a negyeddollárosokat, de nem kellettek; ehelyett az ütött-kopott mosógép tetejére ragasztott QR-kódot kellett beolvasni, az adott alkalmazást letölteni, ott a pénzt az ApplePay-jel befizetni, és utána tudtam csak beindítani a programot - mindezt egy pókhálós, teleszemetelt pincében!

Csoda, hogy mindenki, de MINDENKI a telóját bámulja?! Azt nem mondom, hogy az emberek nem beszélgetnek, mert az nem igaz, de az éttermekben például feltűnő, hogy mennyien nyomkodják a telefonjukat beszélgetés (vagy sem) közben. Egészen elképesztő, ha az ember körülnéz. Illusztrálásképp lásd a fenti, pár napja (telefonnal :)))) készített képet. Talán ez teszi Amerikát olyan hasonlatossá Európához (és a világ többi részéhez, gondolom).

Hiperbola

Akárhányszor mondjuk valakinek, hogy honnan jövünk (Franciaország), miért utazunk (vakáció) és hová megyünk legközelebb (Salt Lake City), az amerikaiak olyan kitörő örömmel fogadják a válaszainkat, mintha valami fantasztikus hírt osztanánk meg velük:

Az igen helyett pedig akkora lelkesedéssel, olyan elszánt buzgalommal mondják, hogy absolutely, mintha valami hatalmas engedményben, sőt, megtiszteltetésben! lehetne részünk.

Road trip

Sok franciàval találkozunk, turistákkal és itt élőkkel egyaránt. Az egyik étteremben Los Angelesben a pincér például francia volt, de volt olyan is, hogy valaki csak úgy odaköszönt nekünk franciául az utcán. Magyarokat viszont csak egyszer láttunk. Én soha nem szoktam magyarokhoz odamenni külföldön, inkább úgy teszek, mintha francia lennék, de Z. folyton elárul! Most is szóba elegyedett ezzel a (mint kiderült, amúgy tök szimpi) magyar családdal, és akkor már nekem is oda kellett mennem.

Beszélgettünk velük egy kicsit. Attól, amit elmeséltek, megvilágosodtam: szerintem egy ilyen útra én nem tudtam volna vállalkozni két feltètel teljesülése nélkül. Az egyik, hogy Boni már tudjon önállóan bőröndöt pakolni (1), illetve zuhanyozni (2). Hogy milyen hatásfokkal, az már nem is érdekel. Asszem belebolondultam volna, ha esténként gyereket kellett volna fürdetnem, reggel pedig a cuccait összepakolnon!

A képen a Capitol Reef nemzeti park látható. És mivel mindenki ezt kérdezi, ide is leírom, hogy szerencsére nincs dögmeleg. Igaz, kb. 1600 méteren vagyunk. Ma például az egyik kirándulásról vissza is kellett fordulnunk viharveszély miatt, illetve pár napja kellett a kardigán is (egyedül Las Vegasban volt 43 fok, újra is kellett fújnunk az autógumikat).