Tegnap este japán étteremben vacsoráztunk. Én nem otthonról mentem, ott találkoztunk. Amikor megérkeztem Z. és Boni már a szokásos helyünkön ült. Láttam őket, mielőtt beléptem volna az étterembe, és elég volt egy szempillantás kívülről, hogy levegyem: Boni rossz kedvében van. Ilyenkor mindenbe beleköt, piszkálja az embert, gyakran például direkt olyan kérdéseket tesz fel, és addig, hogy ellentmondásba hajszoljon. Nem tudom, ti ismertek-e ilyen embert. Amikor látom, hogy ilyenje van, teljesen felesleges vele normálisan beszélni, és még álmomban sem merném ilyenkor valamire megkérni.
És pont ma reggel olvastam, hogy ennek a képességnek (azaz egy szempillantás alatt felmérni a másik ember hangulatát) koreaiul külön neve van!
(És őrület, de ebben az étteremben télen én mindig egy koreai ételt eszem, amelynek bizonyítékát itt csatolom. Ez mondjuk nem tegnap, hanem a múlt héten készült, de ugyanezt ettem tegnap is.)
Amikor beléptem az étterembe, Z. éppen azzal nyaggatta Bonit, aki már indulás előtt kezet mosott, hogy mossa meg a kezét megint kézfertőtlenítővel – ugyanis Z. teljesen vak erre a fent említett jelenségre. Nem értem, hogyan, de egy picit sem alkalmas arra, hogy a gyerek hangulatához igazodjon. Ilyenkor ugyanis nem csak teljesen felesleges valamire utasítani, de egyenesen kontraproduktív, sőt veszélyes is, mert csak elmérgesedik a helyzet, és ki akar egy pukkancs (és koszos kezű) gyerekkel vacsorázni.
Ilyenkor az a helyes eljárás, hogy viccelődve be kell bizonyítani, milyen hülye kötözködős kedve van, és csak akkor lehet beszélni a fejével, ha helyrebillent a lelki egyensúlya. Ugyanúgy szintén eleve kudarcra van ítélve az a kérdés (bármikor), hogy mi volt a suliban. Teljesen, teljesen, teljesen felesleges ezzel bepróbálkozni, bár tény, hogy néha én is megteszem. Okosabban kell intézni, nem ilyen kihallgatásos módszerrel, hanem megvárni, míg olyan lelkiállapotba kerül a gyerek, hogy hajlandó magától a suliról beszélni. Néha a legfurább pillanatok ezek amúgy (úszás közben, festés közben, lámpaoltás után stb.). Olyankor észnél kell lenni, és nem elrontani a beszélgetést, és szépen, türelemmel kicsalogatni belőle az infókat. Valamilyen nyelven talán létezik erre a tevékenységre is egy külön szó.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése