Viták a sulis időbeosztásról

Eléggé széles körben kritizálják a franciák a saját iskolarendszerüket amiatt, hogy a tanítás sokáig tart. Általánosban 16:30-kor, középiskolában gyakran 16-kor vagy 17 órakor végeznek a gyerekek (kivéve szerdán). Emiatt a különórákat nehéz bepasszintani a hétbe, és vagy szerdán délután járnak, vagy szombaton, vagy pedig esténként. Boni pl. csütörtökön és pénteken is 19:30-ra megy dobra, illetve zenekarra. Tényleg béna. Télen ez azt jelenti, hogy gyakran sötétben indulnak el iskolába (a tanítás 8 vagy 9 órakor kezdődik) és sötétben térnek haza. Igaz, egy vagy két óra ebédszünetük van délben. 

Mielőtt Amerikába elutaztunk 2024-ben, kivettem a könyvtárból három ismeretterjesztő könyvet Boninak: franciák által, francia gyerekeknek írt, Amerikát bemutató könyvet. Mindhárom író fontosnak találta megjegyezni azt a francia szemmel kuriózumnak számító tényt, hogy az amerikai gyerekeknek fél órájuk van ebédelni délben, és nincs menza, hanem otthonról hozott szendvicset esznek! Ezen a franciák csak a fejüket csóválják.

De általában a német rendszerrel állítják szembe a franciát, ahol a gyerekek a legenda szerint már 15 óra körül végeznek, és utána mennek a különóráikra. Nem tudom, nehéz az összehasonlítás, és nem is értem, hogyan lehetne ugyanazt a tananyagot rövidebb idő alatt leadni. Egyszer összeszámoltam: idén Boninak 26 és fél órája van hetente, de ezek nem 45 percek, hanem 50 vagy 55. Ezekből egy rajzóra, egy zeneóra és három tesióra – ezekken az órákon nem kell annyira koncentrálniuk, viszont mégis ott kell lenniük. Svájci barátnőm (Zürich) gyerekeinek 34 darab negyvenöt perces órájuk van, ez nettó több.

Szülőként nem tűnik annyira rossznak ez a későn végzés, főleg egy olyan gyerekkel, aki nem versenysportol, és nem jár naponta edzésekre. Ez utóbbi típusú gyerekek választhatják az ún. rugalmas időbeosztású sulikat (vagy osztályokat), de ilyenből kevés van, és ehhez olyan szinten kell sportolni vagy zenélni. Az általános iskolából csak egyetlen kisfiú ment ilyen iskolába. A zongoratanárnő szerint, akinek az egyik fia „sima”, a másik pedig ilyen „rugalmas” iskolába járt (klarinétozik), sokkal jobb az utóbbi. 

Egy másik hagyományos kritika az, hogy nemcsak túl későn végeznek a gyerekek, de túl korán is kezdenek, mint fent írtam, 8-kor vagy 9-kor. Ezzel megint nehéz egyetérteni, mert mihez képest túl korán? A lefekvéshez? Hát akkor korábban kell lefeküdni. Mindkét svájci barátnőm egybehangzó állítása szerint náluk is hasonló vita megy a közoktatásban (Zürichi gimiben 7:45-kor vagy 8:30-kor kezdődik a tanítás).

Ha létezik ideális időbeosztás a világon, akkor miért nem mindenhol azt alkalmazzák? Ha meg nincs minden szempontból ideális módszer, akkor miről vitatkozunk? Mindig lesz egy-két olyan szempont, ami valaki(k)nek nem jó. Én például szülőként az A és B hetekhez tudok nehezen hozzászokni, mindig keverem.

Múlt héten kezdődött amúgy az utolsó, és egyben a legkönnyebb trimeszter. Májusban és júniusban annyi szabadnapjuk van, hogy alig lesz teljes hetük. Az utolsó héten (júliusban) nem is lesz tanítás, de már a végefelé is rengeteg tanár választja azt a (szerintem) gáz megoldást, hogy a gyerekek egész órán filmet néznek.