Tegnap este Boni 17:10-kor hazajött, és 17:17-kor, baromi mérgesen, a következő üzenetet küldtem a matektanárnak:
Tisztelt Uram!
Boni nem tudta az iskolai számítógépen befejezni a hétfői házi feladatot. Itthon nem használhat képernyőt (számítógép, tablet stb.). Megértését köszönöm,
Tam Ko
Kire vagyok mérges? Az iskolára, ahol számítógépen megoldandó feladatokat adnak a gyerekeknek, holott a csapból is az folyik, hogy korlátozzuk a képernyőhasználatot. És miért veszik azt alapul, hogy mindenkinek van otthon számítógépe? Miért nem biztosítanak lehetőséget arra, hogy a suliban meg lehessen ezeket csinálni? Bonit csütörtökön és pénteken is egy órával előbb küldtem vissza az iskolába ebédszünet után, hogy be tudja fejezni a feladatokat, és állítása szerint csütörtökön csak fél órára volt nyitva a terem (akkor kezdett hozzá a feladatokhoz) és pénteken meg be sem jutott.
Másodsorban (és legfőképp) Bonira vagyok mérges, aki a matekfeladatok apropójából a munkahelyi számítógépemen mindent csinál, csak éppen matekfeladatokat nem. Én pedig nem tudok ott állni mellette, de még ha tudnék is, akkor sem adja vissza időben a gépet („Mama, még öt perc!” – mondja hússzor, már a hajamat tépem). A legutóbbi ilyen vita alkalmával olyan mérges lettem, hogy akkor határoztam el: többet nem adom oda neki se a számítógépement (egyébként nem is szabadna), se pedig a telómat-táblagépemet. Szóval ez volt a fenti e-mail előzménye.
Most ez erre a házi feladatra rossz jegyet fog kapni, ami miatt az egész átlaga le fog romolni. Boni jelenleg 20-ból 20-ra áll matekból, és tavaly egész évben ő volt a legjobb, szóval ha ez már nem így lesz, az az én hibám. Lehet, hogy hülye vagyok és túl szigorú, hogy hagyom, hogy miattam hátrányos helyezbe kerüljön. Viszont mérgesebb vagyok annál, sem hogy ne legyek következetes. Mindig azt hallom magam körül, hogy el kell engedni a gyerek kezét, és nem szabad folyton ellenőrizgetni meg kikérdezni meg számon tartani a dolgait. Ezeket a hangokat meg sem szoktam hallani, mert én pont nem így gondolom. Szerintem a szülő feladata éppen az, hogy maximálisan segítse a gyerekét.
Egy bizonyos határig. Én most úgy érzem: eljutottunk ide.
Tanárok, teljesítményértékelés, Magyarország, borsodi hátrányos helyzetű város - a tankerület kötelezett minket arra, hogy a házi feladatok nagy részét digitálisan kérjük, különben lepontoznak bennünket, vagyis emiatt pedig csökken a bérünk. Ez manapság már elvárás, gondolom, hasonlóan lehet nálatok is. És nem, nem mentség, hogy a tanulók egy részénél még áram sincs, nemhogy számítógép.
VálaszTörlés