Egy ideális otthonban

– Nincsenek olyan komód- és asztalfelületek, amelyeken megválaszolatlan banki levelek és kérdőívek, régi prospektusok, használt belépőjegyek, fontos értesítések, lényegtelen szórólapok, cetlik, listák, post-itok, jegyzettömbök, iratok, matricák vagy használati útmutatók hevernek. Mert ezek szétválogatva, lefűzve és kitöltve a helyükön vannak.

– És ez a kulcsszó: egy ideális lakásban mindennek helye van. Például minden táskának. Ezért semmi esetben sem fordulhat elő, hogy két (felnőtt) hátizsák, két (gyerek) hátizsák, egy női válltáska, öt-hat vászonszütyő és egy tornatása csak úgy elszórva várják a sorukat az előszobában.

– Végképp nem történhet meg, hogy pézsék (tiszta vagy koszos), maszkok, kézfertőtlenítők, kézkrémek, töltők, kábelek, celluxok, szemüvegek (nap vagy látó), szemüvegtokok, kulacsok és palackok (tele vagy sem) csak úgy bárhol felbukkanjanak. 

– A tollak (működőképesen), a ceruzákkal (kihegyezve) és az ollóval együtt mindig ugyanazon a helyen találhatók. Bónusz, ha üres jegyzettömb áll mellettük, esetleg hegyezővel és alkoholos filctollal.

– Egy ideális lakásban mindenkinek csak annyi gönce van elöl, amennyit éppen hord. Tiszták és koszosak külön, azaz nincs olyan kupac, amelyben a ruhák már nem tiszták ugyan, de még nem kell őket kimosni. Mindez igaz a sportcuccokra is, amelyek tevékenység szerint (úszás, ill. futás) külön-külön helyen találhatóak.

– Az épp nem hordott ruhák (nyári vászonnadrágok és téli bakancsok) a helyükre vannak eltéve, ahonnan igény esetén könnyen elővehetők (mert az ideális ember mindig emlékszik rá, hová tette őket).

– Egy ideális lakásban nincs olyan sarok, ahová a kiválogatandó, vagy a már kiválogatott, de még el nem vitt vagy el nem adott ruhák vannak felhalmozva, az összes nemrég lapott kartondobozzal együtt. Nincs olyan sarok sem, ahol a rossz égősorok, a régi műanyag dobozok és tartók, az elromlott esernyők stb. várakoznak arra, hogy valaki elvigye őket a hulladékudvarba. Nem gyűlnek használt elemek sem egy zacskóban, mert az ideális ember nem felejti el őket hónapok óta elvinni a gyűjtőpontra.

– Az ideális lakás ideális lakója egyszerre max. három könyvet olvas, és nincsenek olyan könyvkupacai, amelyek útikönyvekből, félbehagyott, elolvasott-de-még-ki-nem-jegyzetelt vagy sürgősen elolvasandó, de még csak várakozó státuszú könyvekből állnak.

– Az ideális nőnek csak annyi kozmetikuma van, amennyit használ, és nem őrizget kétéves rúzsokat, félig telt flakonokat, krémeket, samponmintákat, szállodákból hazahozott tusfürdőket és szappanokat. Ezeket nem három különböző nesszeszerben tartja a fürdőszoba különböző pontjain.

– Egy ideális lakásban nincsenek karácsonyi dekorációk márciusban. Ugyanebben a hónapban nincsenek ősszel lepréselt levelek a fent említett könyvkupacok valamelyike alján. Senki sem kerülget hetek óta összerakásra váró Ikea-bútort az előszobában.

– Az ideális ember nem bukkan 2011. áprilisi mozijegyre egyik rég nem hordott bőrdzsekije zsebében!

***

Hát hülye vagyok én?! Hogy évek óta nem tudok összevarázsolni egy ideális otthont magunknak? Helyünk (140 m2) és időm (heti 4 napot dolgozom) lenne – akkor pedig miért szenvedek ennyit? Én magam sem értem, hacsak az nem lehet, hogy a nap végén, amikor már lefordítottam, megfőztem, házit kikérdeztem, tűzoltásszerűen elvégeztem a legfontosabb adminisztrációt és házi munkát (Boni ISZONYÚAN rumlis), sőt, már voltam sportolni is... nos, akkor már nincs ezekhez kedvem. Néha álmodozom arról, hogy kiveszek egy hét szabit, és behozom a szortírozási és rendrakási lemaradásaimat, de egyelőre ez csak álom marad.

És erről eszembe jut az a sikeres barátnőm, akivel ősszel elmentünk az érettségi találkozóra. Ő is külföldön él, mert ott futott be irigylésre méltó karriert a szakmájában (kreatív ágazat, jó fizu, szimpatikus kollégák, napi kapcsolat emberekkel, értelmes célok, folyamatos fejlődési lehetőség). Két kamasz lányuk van. És amikor arról beszélgettünk, a sok gimis emlék felidézése között, hogy milyen foglalkozást szerettünk volna így utólag magunknak, felkiáltott:

– Tamko, neked megmondom őszintén. Én legszívesebben háztartásbeli anyuka lettem volna!