Szőrén-szálán

A síszünet második napjának (február 9.) estéjén a szálláson észrevettem, hogy nincs a hátizsákomban a kék irattárcám, benne többek között: egy kevés aprópénz, a jogsim, a (francia) személyim és a két bankkártyám. Nem estem kétségbe, mert rémlett, hogy a pakolás napján (pénteken, február 7-én) végül úgy döntöttem, hogy mégsem viszem el az irattárcát, attól tartva, hogy elveszítem. Mióta a telefonnal, de leginkább az órámmal fizetek, alig használom. Valószínűleg arra gondolhattam, hogy a sípályákon úgysem lesz rá szükségem, és mivel tudván, hogy utána Svájcba utazunk (azután meg repülővel újra Fro-ba és vissza), bepakoltam az útlevelemet, amit egy külön fiókban tartok.

Két dolgot azonban mégis tettünk aznap este: felhívtuk az élelmiszerboltot, ahol szombaton (február 8.) bevásároltunk, hogy legyen kajánk a hétre. Annyi mindent vettünk, hogy a hátizsákomba is pakoltam ezt-azt, tehát közben az irattárca kieshetett belőle (ha benne volt!). A boltban azt válaszolták, hogy nem találtak semmit.

A másik pedig az volt, hogy leblokkoltuk (de nem letiltattuk) a két bankkártyám közül az egyiket. A másikat pedig folymatosan figyeltük. Így telt el két hét. Tudtam fizetni a közös számlánkhoz tartozó bankkártyával (igaz, nem volt praktikus, főleg, amikor egy májusi szállodafoglalást kellett intéznem magamnak, meg amikor a síkölcsönzésnél konkrétan a kátryát kérték, szerencsére ott volt a férjemé), a kocsit alig használtuk, a reptéren az útlevelemmel igazoltam magam. A számláról nem vettek le pénzt, a többin meg nem aggódtam nagyon.

Nem is értem magunkat!

Tegnap délután hazaértük. Csak este jutott eszembe megnézni a kék tárcát; basszus, nem volt ott, ahol gondoltam. Máshol sem. Végigkutattuk a lakást. Még zárás előtt pont fel tudtuk hívni megint a hegyi falu élelmiszerüzletét (nem találtak semmit), de a sípályát és a rendőrséget már csak ma reggel tudtuk elérni (ők sem találtak semmit). Jaj, nagyon mérges vagyok magamra, miért nem vettem komolyabban az egészet még ott, az Alpokban! Most már teljesen úgy emlékszem, bár már alig bízom a memóriámban, hogy a pakolós pénteken mégis csak úgy döntöttem, hogy beteszem a hátizsákomba. Az biztos, hogy csütörtökön (február 6.) még megvolt, mert akkor usziban voltam, és az uszibérletem is benne van. (Sajnos!)

A következő történhetett: szombat reggel (február 8.) az irattárcával indultam el, ami a vasárnap (február 9.) estig tartó időtartamban valahol kieshetett a hátizsákomból. Legvalószínűbb helyszínek: a szombat esti élelmiszerbolt, vagy pedig, de szerintem inkább ez történt: vasárnap délután felmentünk a hegyre, és ott, hóemberépítés közben, egy viszonylag kihalt részen, amikor a naptejet meg a kesztyűket vettem elő, valahogy kieshetett a hátizsákból, bele a harminccentis hóba. Rejtély, hogy miért nem vettük észre. Nézem a fotókat, hátha látom rajtuk, de nem (igaz, a kesztyűket pl. simán letettem a hóba, rajta is vannak a fényképeken). Zárás előtt mentünk le, másnap esett a hó, betemethette, lehet, hogy azóta is ott van. Majd tavasszal előkerül.

Ezen kívül mindenféle más forgatókönyv is elképzelhető. Nem vittem volna magammal, és itt hever valahol, egy szekrény mögött? A szálláson hever egy szekrény mögött? Az autóban esett ki? Az élelmszerbolt és a bérelt faház között, az utcán? Valaki megtalálta, kivette az aprót belőle, és a folyóba (a szakadékba stb.) hajította? Vannak ilyen emberek? A tárcában vannak Boni korábbi igazolványképei is, nincs az az ember, akinek a szíve azokat a fotókat látván nem lágyul meg! Vagy pedig még pénteken, itt vesztettem el valahol, amikor délután Boninak szemüveget csináltattunk, utána pedig mélyhűtött dolgokat vásároltam, hogy legyen ennivalónk, mikor visszajövünk? De már erre sem emlékeztem, tegnap este két turnusban szaladtunk le bevásárolni.

Ezen a (nyári) fotón látszik a hátizsák. Imádom, mert nagyon könnyű, és két oldalon le lehet húzni egészen lentig. De pont ezek miatt, és mert nyaklik-nyeklik, könnyen kipotyog belőle bármi.

(Ne is mondjátok! Utólag persze tudomást szereztem az AirTag létezéséről)