Nagyon nehezen állok át a helyi időre. Nem tudom, hogy a betegség okozza-e, vagy az időeltolódás, de délután alig bírok ébren maradni, este pedig egy sort sem tudok olvasni, már csukódik is le a szemem. Boni is egy pillanat alatt elalszik, bárcsak így menne otthon is! A reggelek és a délelőttök viszont isteniek, harmadik napja ugyanott reggelizünk, frissen, kipihenten - és jó sokat, hiszen akkor van nekünk vacsoraidő.
A képen: a lakásunk előtt van egy citromfa, minden nap szüretelünk róla egy-egy óriási citromot, és megisszuk limonádénak. Nem tudok a földön hagyni érett, egészséges gyümölcsöket!
Nekem mindig kb 2 héz volt megszokni, de ez a jó időeltolódás. Visszafelé horror. Az első három napon csak nappal tudtam aludni, ha lehetett és éjjel fent voltam. Egyszer úgy jártam, hogy Kanadából hazaérkeztem este, az éjszakát természetesen totálisan ébren töltöttem és másnap elaludtam a munkahelyemen egy értekezleten. Még a gyerek babakorában sem fordult elő velem olyan, hogy minden megfeszített szándékom ellenére elaludjak, de a jetlag ezt tudta okozni. Remélem ha hazajösztök lesz pár nap szabitok még.
VálaszTörlésSokat kell napon/természetes fényben lenni, az elvileg segít àtàllni.
VálaszTörlés