Tavaszi szünet

Franciaország területén nem mindenkinek ugyanakkor van az őszi, téli, illetve a tavaszi szünet; ezzel azt akarják elkerülni, hogy mindenki egyszerre induljon útnak a tenger vagy a hegyek felé. A kéthetes szünetek egy-egy héttel el vannak tolva, és három turnusban követik egymást. (Így történt, hogy nekünk nem húsvétkor volt a szünet, hanem most van.) Arra a hétvégi jelenségre, amikor a turnusok összeérnek, és egyszerre indulnak útnak, illetve mennek haza egy-egy terület lakói, ezáltal dugók alakulnak ki az utakon, franciául egyetlen kifejezéssel utalnak: chassé-croisé. Ezzel mindent el is mondtak, amit magyarul egy egész bekezdésben kell részletezni, annyira bírom az ilyen frappáns és rövid kifejezéseket! Amúgy egy konkrét tánclépést jelent, magyarul talán úgy lehetne visszaadni, hogy helycsere, de most nem tudok utánanézni.

Szóval emiatt mi hétfőn indultunk, és most itt vagyunk Z. rokonainál a hegyekben, ahol jókat eszünk, beszélgetünk, játszunk, még két filmet is láttunk, ami duplaannyi, mint az elmúlt két hónapban látott filmjeim száma összesen. Mégis, most haboztam egy kicsit, mert őszintén megmondom, hogy nagyon szeretnék már pihenni a szabim alatt. És ezt egy folyton dumáló kilencévessel nehéz kivitelezni, még ha szuperul le is foglalják mások. Meg eleve: az ötórás út, a pakolás, a megérkezés, a rengeteg új inger…. Fárasztó.

De szerintem soha nem fogom tudni meglépni, amit előttem már többen is megtettek (egy barátnőm konkrétan HÁROM HÉTIG), és amire tulképp nagyon is vágyom: egyedül otthon maradni. Ez lenne a valódi kikapcsolódás: ismert helyszínen (praktikus konyha, kényelmes ágy, komplett ruhatár) napokig azt csinálni, amihez kedvem van, miközben senkit nem szolgálok ki, senkihez nem szólok egy árva szót sem.

Nem az egyedüllét hiányzik, azt egyáltalán nem szeretem. Hanem egy hosszabb lélegzetű pihenés - és ez utóbbihoz kell az előbbi.