Ezen meglepődtem. Egyrészt nekem a gyereknevelés nem tűnik annyira kirívóan nehéz feladatnak, másrészt ő meg olyan szuper apa. Hat gyerekük van, mind szimpatikusok, kedvesek, okosak. A sógorom ügyvéd, majd jogász volt, először az anyanyelvén (angol) majd franciául dolgozott. Több házat újítottak, illetve építettek fel, saját kezükkel és/vagy szakmunkásokkal. Megszámolhatatlanszor költöztek, három országban is éltek huzamosabb ideig. Nehogy már a gyereknevelés lett volna a legnehezebb ezek közül!
A legnehezebb élethelyzet nekem eddig, szerintem, a kamaszkor volt. Pedig vannak jó emlékeim, megmaradt barátságaim, de mégis: nekem iszonyú nehéz volt az iskola- és pályaválasztás, az első szerelmek, a test megváltozása stb. Sokkal-sokkal elveszettebb voltam mint most, gyereknevelés idején.
Aztán beugrott, mire gondolt valszeg a sógorom, és mi vár még rám: KAMASZGYEREKET NEVELNI!
"A gyereknevelés olyan egyszerű, mint egy séta a parkban.....a Jurassic Parkban"
VálaszTörlés😉😁
Nekem nem a kamaszkor "tipikus tünetei" jelentik a kihívást, mert a nagyobbiknak nem voltak ilyen dolgai vagy nem olyan mértékben, hanem inkább az, hogy már betöltötte a 18-at és nem mondhatom neki azt: nem csinálhatod, mert féltelek. 🙂
A gyereknevelés sűrűje a példamutatás volna. Ahogy a primitív férfi vadászni tanítja fiát, asszony gyűjtögetésre stb. a lányát. Az a baj, hogy kevés időt tölthet gyermekével ma a két szülő. A gyereknek és a felnőttnek tudnia kell, hogy élni életveszélyes. Míg felnő óvom 5000 féle veszélytől, de 15 000 féle leselkedik rá. Fontos ráérezni, hogy mire van tehetsége, azt érdemes fejleszteni, és dicsérni, ha van miért. Nos, eleget fecsegtem.
VálaszTörlésMég csak 16 éves a gyerekem, de én sem értek egyet a sógoroddal. Én, mióta anya vagyok, skizó lettem, és ez nagyon hasznos is tud lenni: az agyam egyik fele szülövé vált, okoskodik, aggódik, de a másik fele megmaradt gyereknek és pontosan emlékszik, milyen érzés egy egy ilyen szülö mellett felnöni. Pedig a szüleim is teljesen normálisan viselkedtek, úgy, ahogy az ott és akkor totál érthetö volt. (Hblvnc)
VálaszTörlésSzerintem is nehéz, mert mindannyian mások és mert nem akarsz ártani, de mégis akaratlanul, de árthatunk és utána az orrunk alá is dörgölik, de soha nem azt, amire szülőként gondolnál, hanem apróságokat. Szóval valóban nehéz és véget nem érő "feladat" több gyereknél kihívásokkal nosztalgiával teli, mert volt olyan is amikor kicsik voltak és cukik:)) Amúgy most is azok csak másképp 24-21-17 és majdnem 14 évesen.
VálaszTörlés