Elkezdtem Thomas Mann József és testvéreit. Egyszer már belevágtam, de nem jutottam túl a hírhedt első fejezeten, amikor József ötven oldalon keresztül egy kútkáva szélén üldögél és a Holdat bámulja. Akkor csodálkozva regisztráltam, hogy ez a nehéz, bibliai nyelvezetű könyv több ember kedvenc olvasmánya. Most télen beraktam a bőröndömbe Mo-on a három kötetet, és elhoztam magammal azzal a felkiáltással, hogy teszek még egy próbát. A nagymamám (akinek szintén kedvenc olvasmánya volt) régi, ötvenes években nyomtatott kötetei ezek, nagyon vigyázok rájuk, mert könnyen széteshetnek, úgyhogy amikor a legutóbb vonatra kellett szállnom (a sztrájkok miatt mostanában egy-egy ilyen út őrült kalandnak bizonyul, órás késésekkel, állomásokon szobrozással, vonatról meglepetésszerű leszállíttatásokkal majd vágányok közötti átloholással, illetve tömegben összepréselődve utazással) nem is ezt tettem be a táskámba, nehogy tönkremenjen, hanem a Kindle-emet.
Már régi kigondoltam, hogy mit fogok olvasni: Karinthy Utazás a koponyám körüljét, mert imádom, hogy minden helyzetben humoros tud maradni. Egyetlen borzongtató emlékem a könyvről az volt, amikor műtét közben (amit ébren töltött) egy vödört tesznek a feje alá, hogy abba hányjon, ha kell.
Köszönhetően a sztrájknak, amely maga is régi, el nem múló műszaki és infrastrukturális problémák közé ékelődve megint gyalázatos utazási körülményeket teremtett, szinte ki is olvastam a könyvet. Nem is emlékeztem, hogy Karinthy magázta a feleségét, és a könyvben őnagyságának hívta, amikor a rá hivatkozott. Más helyen pedig csodálkozva vettem észre, hogy valakit így jellemez: „intelligens asszony... század eleji típus”. Tehát 1936-ban a századelő már réginek tűnt, ami azt jelenti, hogy tizenhárom év múlva mi is úgy fogunk hivatkozni esetleg a 2000-es évek „régi pesti világára”, mint egy letűnt, békés korszakra? De hiszen a kétezres évek... olyan közelinek tűnnek. Ezen méláztam a vonaton, na meg azon, hogy az ötödik osztályos, ötödikes szavak helyett (fiáról szólván) azt írta több helyen is: ötödista. Haha, ötödista a polgáriban, ez viszont tényleg őskor annak ellenére, hogy maga a szöveg még mindig teljesen élőnek és aktuálisnak hat.
De ami a legmegdöbbentőbb volt: Karinthy abban az időben épp a József és testvéreit olvasta. Többször is említette, idézett is belőle! Imádom az ilyen véletlen egybeeséseket.
Szia! Anna vagyok, egy régi zugolvasód, aki még sosem írt ide megjegyzést... De most kivételt teszek, mert a könyves posztjaidat szeretem a legjobban, és én is fatálisnak és elképesztőnek találom, amikor így egybekapaszkodnak a dolgok, mint most nálad Karinthy és a József és testvérei. Még egy véletlen egybeesés: az én nagymamámnál is kitüntetett helyet foglalt el ez a könyv, és az ő nyomán korábban én is próbálkoztam vele, de akkor nekem is beletört a bicskám. Kíváncsi vagyok, hogy neked második nekifutásra mi lesz a benyomásod. Most már befejezem, csak egy plusz érdekesség, ha már...: a Varázshegyet szintén nem sikerült elsőre végigolvasnom, mert pár oldal után minden alkalommal megmagyarázhatatlan betegségérzet lett úrrá rajtam, sőt volt, hogy a lázam is felment:). Gyakorlatilag mintha én is bevonultam volna a szanatóriumba a szereplők mellé:).
VálaszTörlésKépzeld, engem teljesen beszippantott a József és testvérei, teljesen megértem most már, hogy sokaknak ez a kedvenc olvasmánya. Azóta megtaláltam a Kindle-emen is e-könyv formájában, és mindenhová viszem magammal, mert letehetetlen. Egészen fantasztikus, hogy mit hozott ki a bibliai történetből; egy-egy ószövetségi sort egész fejezetekben részletez, ahol a szereplők élnek és emberiek, azaz nem jók vagy rosszak, hanem jók ÉS rosszak is egyszerre... az első ötven oldalt szerintem a LEGVÉGÉN kell elolvasni :)))) csak biztatni tudlak!!
TörlésA Varázshegyet én is második nekifutásra olvastam el :)