Tökre bírom, hogy mivel Boninak (még) egyáltalán nincs hozzáférése az internethez, információit az iskolából, a filmekből, de főleg: a könyvekből szerzi. Ez a régi típusú literacy, azaz az olvasmányokból szerzett műveltség, pont az én gusztusomnak való, hiszen minden tényadat kontextusba van helyezve, visszakereshető, leellenőrzött, ellentmondásmentes és nem dömpingszerű.
Az alábbi történethez tudni kell, hogy Boni a kilenc és fél éve alatt kapott bizony néhány pofont tőlünk, szám szerint szerintem olyan hetet-nyolcat, ebből hármat tőlem, a többit az apjától. Ezek a pofonok akkor csattantak el, amikor Boni elkezdett nehezen kezelhetővé (szemtelenné, erőszakossá, agresszívvá) válni, szerintem nem függetlenül a már addig is létező szociális problémáitól, de mindenképpen az ún. nehéz természete következtében. Tényleg csak pár, mérgünkben és tehetetlenségünkben elcsattanó pofonokról volt szó, amik semmit sem oldottak meg természetesen, csak a viszkető tenyerünkre kínáltak rögtöni balzsamot. Mi már el is felejtettük rég – nem úgy Boni.
A mai napig fölemlegeti őket, hihetetlen helyzetelőnyhöz juttatva ezzel saját magát. Eljátsza a szegény, megfélemlített kisfiút, akit a szülei vernek. Persze viccel, ő is jól tudja, hogy hétrét görnyedve járulunk egy-egy kívánsága elé, és a Napot is lehozzuk az égről neki, a csillagokkal együtt. Pofonokat már rég nem adunk neki. Ennek ellenére még mindig szereti eljátszani a terrorizált gyermeket. A legújabb találmánya az, hogy amikor én vagy az apja felemeljük a hangunkat, mert mondjuk udvariatlan szavakat üvöltve ránk csapja az ajtót, és már borulna a bili, azaz kilátásba helyeznék valami jó kis büntetést a számára, Boni a padlóra veti magát, mintha minimum arról lenne szó, hogy megtámadnánk, és a valamelyik könyvében olvasott, jól megjegyzett, tudatosan félretett és a kellő időben előhúzott mondatot skandálja hangosan:
– Földön fekvő embert nem bántalmazunk!!
Igen ez pont így van. Családon belüli eset, amikor egy pofon egész életre tönkretett apa fiú kapcsolatot. Lehet hogy a gyerek személyiségétől függ, lehet hogy az adott helyzettől. Én sosem kaptam pofont, nem volt rá oka a szüleimnek, viszont én emlékszem egy egy rossz megjegyzésre mondatra ami ugyanúgy örök életre szól és árt nagyon sokat önbecsülésnek, ambícióinak.
VálaszTörlésNem tudom melyik a jobb vagy a rosszabb, én hatalmasat szoktam rúgni az ajtóba inkább, sajnos még nyomot is hagytam egyben, a pofon helyett, főleg azért mert ha a gyerek elmondja hogy "megverték" akkor rögtön megjelenik az egyébként láthatatlan gyermekvédelmi rendszer, legalábbis Magyarországon.
Egyébként nem tudom mit lehetne a szemtelenség azon foka ellen tenni amikor én ajtót rugdosok.
Ha valamiben, EBBEN biztos vagyok hogy nem voltak ENNYIRE szemtelenek a 80-as évek gyerekei.
Humorba ágyazva még az is belefér, hogy Állj fel, hogy bántalmazhassunk! Ha partner benne, együtt nevethet rajta szüleivel.
VálaszTörlésElla, én kizártnak tartom, hogy egyetlen pofon "egész életre tönkretett" egy kapcsolatot. Szerintem az ilyen sztorikkal terrorizálják a mai szülőket - nem kell ezeket készpénznek venni!!
VálaszTörlésMick, haha, ez jó - legközelebb kipróbálom :))
Ez zseniális! Eskü bevetem a munkahelyemen. Ha elegem van, lefekszem a földre XD
VálaszTörlésmég mindig tartom a nézetem, hogy Boni zseniális, de a pofonnal kapcsolatban el kell mondanom, hogy milyen iszonyatos és hosszan tartó döbbenetet keltett bennem, amikor meghallottam a középiskolai barátnőimtől akiknek lelkész az apjuk, hogy őket amúgy ha úgy adódik, övvel verik otthon, hát jó ég. ez nyilván azért belemagyarázás, de adni egy pofont, meg övcsattal elverni a gyereket szerintem nem is pont ugyanaz, meg most őszintén, egy tanult és intelligens embernek mint egy lelkész tényleg nincs más eszköze a nevelésre mint a verés?
VálaszTörlésmásrészt tök kíváncsi vagyok, hogy szerinted mikor "kell" vagy "lehet" elkezdeni internetezni? vagy Boni nem lesz valamilyen lemaradásban a társaihoz képest? az unokaöcsémnek, aki most lett 11 már vagy 2 éve van saját számítógépe meg xboxa meg mit tudom én, amin olyan játékok mennek időbeni kontroll nélkül amikben mindenki lő meg püföl, és csak az az egyetlen magyarázat erre, hogy ez érdekli. ezt senki nem találja teljesen abszurdnak a családban rajtam kívül, de ha kimondom azt, hogy "szex", akkor az anyja közli velem, hogy csendet már :DD
Sajnos nem tudom a választ :)) Azt látom csak, h az én 9,5 éves fiam kezébe nem való semmiféle digitális eszköz, és úgy érzem, minél tovább tartjuk kontroll alatt a kütyüzéseit, annál jobb (meg igazából nekünk is sokkal kényelmesebb így). A lemaradást nem igazán értem: miben maradna le? Nem öl meg annyi szörnyet hülye játékokban mint az osztálytársai? Vagy a programozást gondolod? Nos, az elsőt nem bánom, a másodikat sztem hamar be fogja tudni hozni, ha esetleg lemaradna.
TörlésÉn is hadd kérdezzék az internetről. Nem követeli? Vagy mi pontosan az internet most ebben a kontextusában? A totális kontroll nélküli szörfözés ami helyett van neki nem online videojátékja, letöltött zenei, akarmik, vagy totálisan képernyőt sem nézhet (amivel én egyetértenek, de nem látom megvalósíthatónak.
VálaszTörlésEgyébként nem tudom de a programozasnak valóban van köze a lövöldözős videojátékok hoz?
Na hallod, az nem kifejezés, h követeli :)))) már azt tervezgeti, hogy milyen telefonja lesz a középiskolában! :)) (rémes)
TörlésÉn úgy értettem a kérdést, hogy szülői ellenőrzés nélkül mikor internetezhet egyedül (amiben benne van az is, h esetleg játszik). Erre írtam, hogy szerintem ehhez most még éretlen (mert semmi önkontrollja és kritikai érzéke nincs). Jelenleg hétvégentént 30-30 percet és szerdánként 15 percet játszhat egy (vonatos) játékkal online, ennyi a "kerete". Ehhez hozzájönnek még a rajz- és egyéb filmek, szintén hétvégén, kb 1-1 óra. Szerintem már ez is sok, de valahogy ezt kiharcolta magának. Amúgy iszonyúan rá van pörögve mindenre, ami digitális és kijelzője van (vonalas telefon, óra, nyomtató, kapucsengő, GPS), rettenetes.
A lövöldözős videójátékok és a programozás között szerintem az egyetlen közös pont a KÉPERNYŐ, ezért említettem meg ezt az utóbbit (meg nem is nagyon értettem a kérdést a lemaradásra vonatkozóan).
Nálunk a matektanár minden héten ad olyan házifeladatot amit számítógépen kell megoldani (worldwall) és egyrészt azt figyeltem meg, hogy tényleg jobban érdekli a gyereket hogy 6*7=42 úgy hogy a 42-est be kell húzni a vonatba, mintha csak úgy kérdeznénk, viszont még eddig talán egyszer sikerült a ranglista élére kerülnünk (természetesen úgy, hogy miután a gyerek megoldotta, mi is megoldjuk, mivel mi gyorsabbak vagyunk az egérrel) és ez azt jelenti hogy van pár gyerek, aki sokkal ügyesebben húzgálja az egeret - na ők azok akik (szerintem) sokat videojátékoznak. Hogy lövöldözőset vagy építőset azt nem tudom, de érdekes módon ezek a legjobb matekosok. Talán ezzel érvelhetnek azok akik támogatják a korai számítógépes játékot, de én úgy emlékszem, hogy az egér használatának megtanulása kb 1 napba telt nekem 21 évesen az első munkahelyemen. Igaz, hogy addig már 15 éven keresztül kézzel jegyzeteltem, írtam, ebben meg úgy látom messze nincs olyan elvárás. Alig-alig van írásbeli feladat, ha 5 szónál többet kell leírni már nyávognak. Persze én is gyorsabban gépelek már mint írok...
TörlésEgyébként ln a szemeiket, szemeinket féltem.
Mármint azzal érvelnek a korai számítógépes játékokat támogatók, hogy a gyerek jobb matekos lesz tőle? Hm, nem tudom, szerintem valami vizsgálattal be kellene bizonyítani az ok-okozati összefüggést, nem?
TörlésVagy hogy jobban megtanulnak bánni az egérrel? Lehet. De ez meg kit érdekel?
Igen, rengeteg a szemüveges gyerek, elképesztő!
Igen, én sem értek egyet vele. Nem is hogy jobb matekos, hanem hogy jobb programozó. Ami hát szomorú, tekintve, hogy nemrég olvastam hogy az akkumulátorgyárakban a betanított munkások is tulajdonképpen egy képernyőn irányítják a gépeket, no meg maga a programozás sem az már, hogy végeláthatatlan kódokat írsz be mert olyan okos vagy, hanem egy már megírt programot használsz, mert betanultad a sémákat. Szóval ezzel az erővel lehet hogy jó akkumulátorgyári munkások lesznek, nem tudom.
TörlésIgen az egér hülyeség, a kézírás sokkal jobban segíti a finommotorikát. Meg pl a legózás. (bár én attól is kivagyok hogy a gyerek nem "alkot" hanem pontról pontra végigköveti a kis füzetkében az utasítást.)
Igen és azt olvastam, hogy a legtöbb vaksághoz vezető szembetegség rövidlátásból indul. És hogy Ázsiában a (elfelejtettem hogy milyen korosztály) 95%-a rövidlátó a 60 évvel ezelőtt 20%-hoz képest? Az a baj, hogy csak futtában olvastam (képernyőn) tehát lehet hogy nem pontosan idézem de ilyesmi megdöbbentő erejű statisztika volt.
Na, én pedig hogy örülök neki, h Boni bonyolult útmutatás alapján, módszeresen, az esetleges hibákat utólagosan kijavítva, idegbaj nélkül meg tud építeni komplex motorokat, autókat :)))
TörlésIgen, nem megfelelően fogalmaztam. A "kivagyok" az egy elég széles értelmezésű kifejezés. Én arra utaltam, hogy meglepett, hogy ilyen a Lego. Nekem sosem volt (nyilván) a gyereknek most vettünk először, én most szembesültem vele, hogy ennyire részletes utasítás van hozzá, mint egy IKEA-s bútorhoz (sőt, sokkal részletesebb). Én mindig azt gondolom, ezzel a nagyon irányított játékkal "elvesznek" valamit a gyerekektől. Azt a fajta játék szabadságot ami nekem megvolt, hogy kövekkel, gombokkal, különböző színű kukoricaszemekkel játszhattam, és "megtehettem" azt, hogy mindenféle darabkákból építek mondjuk ürhajó irányító pultot amivel idegen bolygókat látogatok meg. Vagy különböző alakú faágakat használva játszom fodrászosat és elképzelem, hogy melyik faág milyen színű és formájú fodrászkellék. Ma meg, meg lehet venni az Auchanban a valós fodrászkellékek, rózsaszín, csillámos kicsinyített mását, tehát egy gyereknek lehetősége sincs úgy alkotni a játékban mint annó nekem (és társaimnak) volt. Én ebből vezetem le, hogy a gyerekek hamarabb megunnak bizonyos játékokat és mindig új kell nekik. Nem biztos persze, hogy ez így van, ha meg így van, tökmindegy. A munkában sincs már szabadság, olyan szűkre szabott keretek között mozgunk, hogy alig férünk bele.
TörlésA Legora visszatérve, egyszerűen csak nem tudtam, hogy ez ilyen. Azt hittem "rá kell jönni" hogy, hogy lesz belőle autó.
ajanlom Michael Ende Momo című konyvet, az pont erről szól, Fella, és évtizedekkel ezelőtt íródott
TörlésKöszönöm az ajánlást Zenjebil, meg is néztem, el fogom olvasni.
Törlés