2023. április 28., péntek

Két manó

Sokat haladtam Thomas Mann tetralógiájában, a szünetben befejeztem a József Egyiptomban c. harmadik részt. A Bibliában ez a történet pontosan fél oldalt tesz ki – Thomas Mann felduzzasztotta hatszáz oldalra, tehát a történet java részt kitaláció. De olyan fantasztikusan ábrázolja a szereplőket és a cselekményt, annyira logikusan építi egymásra a fejezeteket, hogy nincs ebben a könyvben egyetlen hamis hang sem, mindent tökéletesen megmagyaráz, sok minden mást színesen hozzákölt, és a történteket meggyőzően értelmezi. Hiába ismeri az ember a sztorit: végigizgulja a könyvet.

A legtöbb szereplőt gondolom Thomas Mann találta ki a történethez, így pl. szerepel benne két törpe, azaz kisnövésű ember. Az egyik gonosz, és József vesztére tör, a másik pedig a barátja lesz és jót akar neki. Nem néztem utána, hogy honnan vette az író ezeket a sematikus figurákat, akik itt a jó- és a rosszakarat metaforái, de olvasás közben nagyon emlékeztettek valakikre. Mintha már olvastam volna hasonlót valahol... aztán beugrott: Dobby és Sipor a Harry Potterből! Vajon J. K. Rowing innen vette-e az ötletet? Vagy Mann utal vissza olyan mondára vagy legendára, amelyben szerepel két, ellentétes előjelű törpe? Gondolom más forrást is felkutatott, nem csak a Bibliát.

Egyébként tök érdekes, hogy milyen szavakat használ ezekre az emberekre az író (illetve a magyar fordító, Sárközi György): nyomorék, törzszülött, szörnyszülött, korcs, gnóm. Én magam felkaptam a huszonegyedik századi fejemet ezekre a szavakra, és azon gondolkodtam, hogy egy esetleges újrafordítás hasznáhatja-e ugyanezeket (feltéve, hogy az eredetiben is hasonló a szókincs, amiről fogalmam sincs). Ma már, amikor létezik olyan foglalkozás, hogy sensitivity reader, ez a könyv (vagy a magyar fordítás) talán tiltólistára is kerülhetne a PC jegyében. Nem tudom, csak tippelek. Pedig kár lenne, annyira koherens a szöveg így, én nem érzek benne semmi bántót (persze nem vagyok törpe), tudván, hogy egy háromezer évvel ezelőtti történetről van szó, majdnem száz éve elbeszélve (és lefordítva).

5 megjegyzés:

  1. Hogy a lényeget ragadjam meg: Sipor végül jó manó, sőt, még a fülszőre is szép ápolt lesz. :D

    VálaszTörlés
  2. Két napja ez a poszt jár a fejemben, mindig visszanéztem és vártam a kommenteket, annyira jó téma az utolsó bekezdés.
    (Oké, a manók is, annyi minden volt a történetükben.)

    VálaszTörlés
  3. aha, en is pont igy, csak energiam nincs kommentet irni! 🙈 (librarycat)

    VálaszTörlés
  4. Sensitivity reader! Na, ez is egy olyan "foglalkozás", amiröl 20 éve még fogalmunk sem volt, hogy létezni fog!
    Én meg tudnám nézni vagy hallgatni a közeljövöben, hogy mik azok a szavak eredetiben, mert meghoztad a kedvem, hogy ezt a Thomas M regényt is meghallgassam, de gyanitom, hogy németül is ilyen"durva" szavakat használ rá.
    Erröl eszembe jutott, hogy a Pippi Langstrumpf, Harisnyás Pippi a csak harminc éve iródott, mégis milyen szavak vannak benne, pl. Négerkirály. Emlékszem, milyen gondban voltam, amikor felolvastam az óvodás fiamnak, mert a legjobb barátja ööö... afro-amerikai? szinesbörü? volt, és nagyon nem akartam, hogy Dávidnak akaratlanul is kijöjjön a száján ez a szó az oviban. Azt hiszem, Fekete Királyt mondtam helyette, de annak annyira más hangulata van. Biztos, hogy az új kiadásban már nincs N.. király.
    De mondjuk hiábavaló volt a fáradozásom, mert apósom aki keletnémet, messze nem ilyen PC, és simán kijött a száján, amikor becsöngetett az a kisfiú, hogy egy n.... gyerek keresi az ö unokáját. (Hblvnc)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet, hogy pont itt van a különbség: hogy én olvasom-e a saját szórakozásomra vagy gyereknek olvasom-e fel. Ez utóbbi esetben érthető(bb) az újraszövegezés.

      Törlés