Uborkaszezon

Nem mehetek el szó nélkül a miniatűr, de annál forradalmibb életmódváltásom mellett. Noha talán eddig sem ettem sok szemetet, a reggelijeim évek (évtizedek) óta édességből álltak: piritós lekvárral, keksz, croissant, péksütik, kalács, palacsinta stb. Még akkor is, ha a szállodai terülj-terülj asztalkám roskadozott a sós dolgoktól és zöldségektől, mindig megmaradtam e francia szokás mellett, hogy a reggeli tejeskávé mellé kizárólag valami édesféle dukál.

Ugyanakkor készségesen elismertem, hogy ez így tök egészségtelen, és sokkal helyénvalóbb paradicsomot-paprikát reggelizni. Még a látvány is tetszett, amikor a szüleimet láttam enni – de meg voltam róla győződve, hogy nekem ez „nem menne” le a torkomon ilyen korai időpontban.

Aztán ez is olyan, mint minden más, csak meg kellett tenni az első lépést, a többi jött magától. Kipróbáltam. Azonnal megtetszett. Nem volt benne semmi gusztustalan, hiába fintorgott a férjem, hogy uborka! Kávéval! Oh la la!! Másnap már hallani sem akartam mézes pirítósról, és azóta azt hiszem elmondhatom, hogy a reggeli ügyében életmódot váltottam, és a franciák nagy megrökönyödésére a sajtot reggel eszem, nem a főétkezés után.

Megmondom őszintén, arra szintre még nem léptem, hogy lecsót vagy más ilyesmi, komplex ételt vagy főtt zöldséget, esetleg töpörnyűt, babot vagy sült kolbászt egyek reggel. De a lágy tojáshoz már megvettem a tojástartókat: egyet magamnak, egyet Boninak, mert megpróbálom őt is elcsábítani a magyaros reggelik irányába, nem ártana, ha kevesebb édességet enne.. (Hm, hm).

Most úgy érzem, a lehetőségek köre szinte beláthatatlan. Pedig eddig is tudtam variálni, nem untam meg soha a reggelit, de most megnyílt az út a hónapos retkek, az újhagyma, a lilahagyma, a sült paprika, a krémsajtok, a sajtkrémek, a sonkák és más felvágottak, a kefír, a rozskenyér előtt. Zabpelyhet kizárólag este szoktam enni, ez is egy évek óta betokosodott szokásom – bár úgy látszik, az évek óta mozdulatlanná rögzült, változtathatatlannak vélt szokásokról egy pillanat alatt le lehet szokni.

Mint amikor elkezdtem futni, és mindenkivel futásról akartam beszélgetni, most kiváncsian teszem fel a kérdést fűnek-fának, hogy ma mit reggeliztél? Elképesztő válaszokat kapok a semmitől (!) elkezdve a bolognai szószós péksüteményen (??) át a délelőtt 11-kor elköltött reggeliig. Egy teljesen ismeretlen világ nyílt meg előttem: mások reggelije.